Allison Sekemoto személy

– Nyugi! – szóltam neki. – Nem igaziak. Gondolom, valami szobrok lehetnek.
Zeke összerázkódott, és elvette a kezét a pisztolyról.
– Láttam már sok furcsa dolgot – suttogta a fejét rázva –, de azt hiszem, ez mindent visz. Tűnjünk el innen, mielőtt rémálmaim lesznek tőlük… vagy életre kelnek!

384. oldal

– Fogalmam sincs, miről beszélsz – mondta végül. Felhorkantam. A kezemen tartott íjra siklott a pillantása, majd felszegett állal a szemembe nézett. – Azt hiszed, lősz valamit? Mit tudsz te a vadászatról? Ha azt hiszed, hogy Zeke majd felfigyel rád ezért, és díjazza hősies erőfeszítéseidet, nagyon tévedsz!
– Igen, szeretnék lelőni egy szarvast, de nem azért, hogy a többiek ne éhezzenek, hanem mert a bennem élő, paranoiás, figyelemre vágyó őrült mást se akar. – A szememet forgattam – Igazán remek elmélet. Szerintem oszd meg Jebbel is!

231. oldal

(…)- Harcos vagy, megkérdőjelezel mindent, amivel nem értesz egyet, és talán te vagy az egyetlen, aki nem fél Jebtől. És még sosem találkoztam hozzád fogható emberrel. Soha.

304. oldal

Egyszer valami puhára léptem- olyan állaga volt, mint a sárnak-, és amikor felpillantottam, észrevettem, hogy a plafon tele van olyasmikkel, amik mintha szárnyas egerek lettek volna. Ezt sem osztottam meg Zeke-kel. Furán hangozhat, de úgy éreztem, hogy van valamilyen kapcsolatom ezekkel az apró, groteszk élőlényekkel.

384. oldal

– Miért nem teszed magad hasznossá, és nézel át magad is pár dobozt? Hátha rábukkansz valamire. De ne feledd,hogy kardot keresünk. Nem egy buzogányt, vagy kalapácsot, amivel gyakorlás közben valószínűleg megsebesítenéd magad.
– Jó, értettem – Elindultam a polcok között, belenéztem egy-egy dobozba. – De én még mindig azt mondom, hogy azt a buzogányt elég jól bele lehet vágni egy vámpír fejébe.
– Allison…

120. oldal

Na, persze! Hívhatják, ahogy akarják, ez is csupán egy módja annak, hogy leigázzák az embereket. Ennyi erővel akár nyakörvet is viselhetnénk.

10. oldal

Ráadásul anya is azt akarná, hogy képezzem magam, gondoltam, bár fogalmam sem volt, hogy a maradékos osztás hogyan segít a túlélésben.

128. oldal

351. oldal

– Sajnálom! – mondta és tett egy lépést hátra. A ruhája és a haja még mindig nyirkos volt. Olyan szaga volt, mint a folyónak. – Csak szerettem volna tudni, hogy tényleg jól vagy. – Kezével végigszántott a haján. – Biztosan jól vagy? Se törött csont, se agyrázkódás? Nem úszkálnak halak a tüdődben?
Fáradtan rámosolyogtam.
– Lehet, hogy lenyeltem egy-két pontyot, de már felköhögtem őket.

260. oldal