Allison Sekemoto személy
Idézetek
A fenébe is, nem mutathatok félelmet egy pszichopata jelenlétében!
162. oldal
– Amúgy pedig miért szaglászol a cuccaim körül? – kérdeztem egyenesen a szemébe nézve. – Talán keresel valamit? Nincs semmim, amit ellophatnál.
Ruth szája elnyílt, dühösen meredt rám.
– Lopni? Hogy merészelsz ilyennel vádolni? Én nem lopok!
– Akkor jó – vigyorogtam rá –, mert néha álmomban ölök is. Különösen, ha napközben bukkan fel valaki kéretlenül a sátram környékén, hogy szaglásszon. Ezzel jár, ha egy vámpírvárosban nősz fel. Először szúrsz, aztán kérdezel.
247. oldal
De én nem követek gondolkodás nélkül értelmetlen szabályokat.
241. oldal
Visszatette, majd a felette lévő dobozból kiemelt egy láncról lógó, tüskés golyót. Nagyon veszélyesnek tűnt, de Kanin még csak egy pillantásra sem méltatta, hanem visszadobta a helyére.
– Az meg mi volt? – kérdeztem. Közelebb léptem, és lábujjhegyre álltam, hogy belelássak a dobozba, de a vállával arrébb tolt. – Ne már! Mi volt az a tüskés cucc, látni akarom!
– Neked nincs szükséged láncos buzogányra! – közölte olyan hangsúllyal, mintha legalábbis nem tudná, mik a terveim a fegyverrel.
119. oldal
– Tudom, hogy ébren vagy.
– Jó neked. Fogd be, és aludj!
Újabb kuncogás.
– Fel kell tenned magadnak a kérdést – folytatta –, hogy az a típus vagyok-e, aki elég ideig marad ébren ahhoz, hogy végezzen veled, miután elalszol, vagy korán kelek, hogy még ébredés előtt megöljelek
– Ha szeretnéd a nyakadon tartani a fejedet, akkor ajánlom, hogy egyik se legyél! – morogtam, bár a szavaira jeges lándzsaként szúrt gyomron a remegés.
Erősebben megszorítottam a kardom markolatát, mire Sakál felnevetett a sötétben, de nem láttam, hol.
– Csak ugratlak, hugi – mondta. – Vagy mégsem? Legalább lesz min gondolkoznod elalvás előtt. Szép álmokat! Aludj jól!
6. fejezet, 110. - 111. oldal
