al'Lan Mandragoran személy
Idézetek
Lan megveregette Mandarb nyakát.
– Nemsokára megpihenünk, barátom! – suttogta az állatnak. – Megígérem!
Mandarb felhorkant a sötétben, és a közelben több ló is felnyerített.
– Lesz saját otthonunk – folytatta Lan. – Az Árnyék legyőzése után Nynaeve meg én visszafoglaljuk Malkiert. Újra teremni fognak a földek. Megtisztítjuk a tavakat. Zöld lesz a mező. Nem lesznek trallokok, akik ellen harcolnunk kéne. Gyerekek fognak felülni a hátadra, öreg cimborám! Békességben töltheted el a hátralévő napjaidat. Reggeltől estig almát ehetsz és a legszebb kancák várnak rád!
537. oldal
Béke pártfogolja kardod – mondta, azzal megfordította a lovát, és keletnek indult, zászlósával és száz kopjásával. Gyors lépésben mentek, a legnagyobb sebességgel, amit páncélozott lovak hosszabb távon is bírnak.
– Micsoda furcsa mondás – így Egwene. – Miért használják ilyen furán? Mármint a békét.
– Ha valamit soha nem élhettél meg, legfeljebb álmodhatsz róla – felelte Lan, miközben megsarkantyúzta Mandarbot –, lassan talizmánná, sőt, még annál is többé válhat.
Tizennyolcadik fejezet - A Caemlyni út (Első kötet)
