alkoholtilalom esemény
Idézetek
…az izlandi iváskultúra szinte teljesen a pálinkára épül. Ebben nagy szerepet játszott, hogy máig érthetetlen okokból 1915-ben betiltották az országban a sört, s évtizedeken át csak csempészutakon, drága pénzért lehetett hozzájutni. A II. világháború utáni években a sör volt az egyik legkeresettebb csempészáru Izlandon. A sörtilalomnak végül egy olyan találmány adta meg a kegyelemdöfést, amilyet korábban elképzelni sem tudott senki: az alkoholmentes sör feltalálása. Márpedig alkoholmentes terméket szabadon lehetett forgalmazni, a boltok tehát feltették polcaikra az újfajta söröket, a lakosság pedig kiéhezett vadállatként vetette rá magát az üvegekre és dobozokra, majd hazaérve szépen beleöntöttek egy-két kupica pálinkát, s így „feljavítva” öntötték le a torkukon az italt. Ez a rettenetes keverék hasonlóan rettenetes másnaposságot okozott, s a fogyasztása utáni általános szörnyű állapotok hatására a kormány végül beleegyezett a sör legalizálásába. Persze mindehhez hosszú út vezetett, azonban a tilalom feloldásának dátuma, 1989. március 1. olyan történelmi dátumnak számít, amit ugyanúgy fejből fúj minden izlandi, mint a függetlenség napját. A Sör Napja.
119. oldal, There is no life outside the city - Reykjavík és a mindennapok (Magistra Kiadó, 2017)
Senki nem érdemelte meg, hogy börtönbe vonuljon, csak mert megivott egy koktélt.
15. oldal
– Bűn bélyegét törölném le a kábítószerekről – magyarázta Betsy. – Nem csak a marihuánáról. Mert gondoljuk meg, mi indította a bűnözőket szervezkedésre az Egyesült Államokban a húszas évek során? Az alkoholforgalmazás tilalma. […] Ha a törvény olyasmit tilalmaz, amit sokan kívánnak, a nagy keresletet a bűnszövetkezetek elégítik ki.
24. oldal (Európa, 1984)
A kormányunk háborút visel a drogok ellen. Ez kétségtelenül jobb, mintha egyáltalán nem lennének drogok. Ezt mondták az alkoholtilalomról is. Tudták, hogy a törvény 1919-től 1933-ig teljes mértékben tiltotta a szeszes italok gyártását, szállítását és forgalmazását? Erre mondta Ken Hubbard indianai újságíró-humorista, hogy „a szesztilalom még mindig jobb, mint ha egyáltalán nem lenne pia”.
43.-44. o. (2006, Nyitott Könyvműhely)
Prohibition was still the law, and throughout the Deep South most Baptists and Methodists righteously pursued the dry life. Along the Coast, though, those of European descent and Catholic persuasion took a dimmer view of abstinence. In fact, Biloxi was never dry, regardless of the Eighteenth Amendment. When Prohibition swept the country in 1920 Biloxi hardly noticed. Its bars, dives, honky-tonks, neighborhood pubs, and upscale clubs not only remained open but thrived. Speakeasies were not necessary because booze was so prevalent and no one, especially the police, cared. Biloxi became a popular destination for parched Southerners. Add the allure of the beaches, delicious seafood, a temperate climate, and nice hotels, and tourism flourished. A hundred years ago the Gulf Coast became known as “the poor man’s Riviera.”
Chapter One
– Hol tudok venni…
– Nem tudsz. Ez egy száraz közösség. Bangorban nem árulnak alkoholt.
– Mi? – Érzem, hogy a döbbenettől grimaszba torzul az arcom. – Hazudsz.
Ívelten felugrik a szemöldöke.
– Te vitatkozol velem erről?
– Mi a franc ez, az 1920-as alkoholtilalom?
– Nem. Ez Nyugat-Alaszka, ahol az alkoholizmus komoly probléma – feleli egy árnyalatnyi tudálékossággal a hangjában. – Az emberek annyit isznak, hogy aztán az eszméletüket vesztik egy hóbuckán télen, és halálra fagynak.
– Szóval akkor senki sem vehet semmilyen alkoholt? – Ez kissé drasztikusnak tűnik.
– Nem. Még te sem. – Túlságosan is élvezi ezt.