Alizajd al-Kahtáni személy
Idézetek
Nahri hitetlenkedve pillantott a hercegre.
– Csak nem félsz tőlem?
Amaz megborzongott.
– Nem. De úgy tartják, ha egy férfi és nő magára marad egy zárt teremben, akkor az ördög a harmadik jelenlévő.
322. oldal
– Azt hiszem, ezt szívesen megtanulnám.
– A zártörtést? – nevetett. – Bűnöző akarsz lenni az emberek világában, ha nagy leszel?
– Fel kell készülnöm minden eshetőségre.
345. oldal, 20. fejezet
– Udvariatlan voltam… és azt hiszem, messze nem ez volt az első alkalom.
A lány összehúzta a szemét.
– Kezdem megszokni.
322. oldal
– Ha nem fekszel vissza, főztem teát.
– Te tudsz teát főzni?
– Azt nem mondtam, hogy finom.
Nahri önkéntelenül elmosolyodott.
– Inkább egy pohár nem túl jó tea, mint a rémálmaim. […]
Nahri belekortyolt a teába, és felköhögött. – Ó! Atyaég, ez borzalmas! Ki hitte volna, hogy a teát is el lehet rontani? Ugye tudod, hogy ki kell venni a füvet? Nem addig áztatni, míg fémes lesz az íze!
Ali derűjének fellobbanó szikrája jelezte, hogy a sértegetés többet ért a kedvességnél.
– Már aki gyengén szereti.
– Hogy merészeled?!
– Ó…! – suttogta, amikor fémes csillanást vett észre a messzeségben.– Kardok.
– Nem – torkollta le Nahri, és megrántotta a Jákobtól kölcsönkért galábijjája ujját, ami egyáltalán nem illett a férfira. – Kis híján gyökeret vertél a játék csirkéknél. Ha elviszlek kardot nézni, sosem megyünk haza!
– Azok a „játékcsirkék” a mérnöki tervezés páratlan csodái – védekezett Ali, […].
Leplezetlen kétkedéssel vizslatta a csónakot. – A vitorlának így kell kinéznie?
– Hát persze. […] Nem hallottad? A barátom elsőrangú tengerész. Ali! Áruld már el Jákobnak, miért néz ki így a vitorla!
Jákob kérdő pillantása Alira siklott. Ő küszködve próbálta eljátszani a szakértőt.
– Mert… pihen.
– Pihen?
– Igen – hazudta. – Pihen, aztán meg… dolgozik. – A kezével utánozta a vitorla mozgását. Jákob és Nahri arckifejezése látható kétkedésről árulkodott.
A patikus visszafordult a nőhöz.
– Biztosan nem akarsz inkább maradni?
160. oldal
Megérintette a szívét, és színpadiasan meghajolt. – Alig várom a következő szóváltásunkat, doktor, hogy halljam, milyen szidalmakkal illetné még az őseimet és a törzsemet.
– Biztosítom, hogy a lista végtelen – felelte Szubha.
264. oldal