Alicia Gris személy
Idézetek
– Jó napot. Miről szól a kiállítás? – rögtönzött Alicia.
Az illető szinte felszippantotta nagyítószerű pupillájával – világos volt, hogy nincs lenyűgözve.
– Arról szól, kisasszony, hogy türelmesek vagyunk, de néha elképedünk azon, milyen merész a tudatlanság. Ez itt a Nemzeti Könyvtár.
153-154. oldal
Míg rótták a főépületig tartó távot, Alicia észrevette, hogy a komornyik suttyomban nézegeti: megpróbál eligazodni modorán és ruházatán – nem tudta, mi a szerepe a színjátékban.
– A kisasszony a titkárnője? – kérdezte a komornyik, és le sem vette a szemét Aliciáról.
– A kisasszony a felettesem – válaszolta Vargas.
A szolgáló arca gyászosan elnyúlt – feladta fennhéjázó tartását. Az út hátralévő részében nem nyitotta szólásra ajkát, és végig a cipője orrára szegezte tekintetét.
123. oldal
Néhány perccel később már csendben rótták Madrid eső áztatta utcáit a fekete Packardban. Alicia hátul ült, és a Gran Via tetőteraszait keretező csúcsos tornyokat, oromdíszeket és szobrokat figyelte. A magasban angyalok és őrszemek megfeketedett kő négyes fogatai őrködtek. Az ólomszürke égből egymásra zsúfolódó, hatalmas és komor épületek kanyargó szírijén folyt le a víz – Alicia szemében megkövült lényekre hasonlítottak, akik képesek egész városokat is felfalni. Lábuknál a nagy színházak üveg esőtetői, a kávézók kirakatai meg patinás bazárok csillogtak az eső függönye alatt. Az emberek – párálló leheletű kis figurák – esernyőfürtökben vonultak a földön.
KYRIE