!

Alexander Vosch személy

Rick Yancey: Az ötödik hullám
Rick Yancey: Végtelen tenger
Rick Yancey: Az utolsó csillag

Idézetek

>!
Godzsi

– Isten nem azokat hívja harcba, akik fel vannak fegyverezve, fiam. Isten az arra hivatottakat fegyverzi fel. És te az elhivatottak között vagy.

146. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alexander Vosch
>!
DreamyGirl

– Te vagy az emberi agyag – suttogja Vosch kíméletlenül a fülembe. – És én vagyok Michelangelo. Én vagyok a szobrász, és te leszel az én remekművem.

146. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alexander Vosch · Ben Parish (Zombi)
>!
Gothic01

– Miből gondolod?
– Semmi sem indokolja, hogy életben hagyják.
– Ez így igaz, már amennyiben abból a feltevésből indulunk ki, hogy ez egyetlen okunk életben tartani az, hogy manipulálhassunk téged. Elképesztő, hogy a mai fiatalok mennyire narcisztikusak!

220. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alexander Vosch · Marika Kimura (Adu)
>!
Gothic01

Megrázom a fejem. Nem azért, hogy válaszoljak a kérdésére. Hanem azért, mert nem értem. Az emberiség kiirtásának vezető tervezője sakkozni szeretne velem?

200. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alexander Vosch · Marika Kimura (Adu)
>!
Eryka93 P

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– És mégis hogyan tudna egyetlen szegény emberi bábu bármilyen veszélyt jelenteni?
– Szerelmes lett, és a szerelem az egyetlen gyengeség.
– Miért?
Mellettem Penge hangos lélegzetvétele. Előttem Porcelányka magasba emelt arca.
– Mert a szerelem irracionális – felelem. – Nem szabálykövető. Még a saját szabályait sem követi. Az egész világegyetemben a szerelem az egyetlen kiszámíthatatlan dolog.

Kapcsolódó szócikkek: Alexander Vosch · Marika Kimura (Adu)
Hirdetés
>!
Gothic01

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Jövök már, te rohadék! Egy emberség nélküli embert akartál teremteni? Hát most megkapod.

206. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alexander Vosch · Marika Kimura (Adu)
>!
Gothic01

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

A sarokban egy faállvány volt, azon pedig egy hatalmas ragadozómadár, előrebólintó fejjel, csukott szemmel. Látszólag aludt. Evan gyomrában úgy kapott előre a nyugtalanság, mintha szárnyak rebbentek volna benne. Összeomlott az idő: ismét kisfiú volt, ott hevert az ágyban az ébredés és az álom különös, homályos határvidékén, és nézte az ablakpárkányon ülő baglyot, amely viszont őt figyelte nagy, kerek, a sötétben világító szemével, és újra érezte, hogy a teste mintha csak borostyánba fagyott volna, képtelen mozdulni, ő maga pedig képtelen levenni a szemét a bagolyról.
Mögötte Vosch halkan duruzsolt:
– Bubo virginaius, a nagy szarvas bagoly. Lenyűgöző, ugye? Félelmetes ragadozó, magányos éjszakai vadász, kiszemelt zsákmánya legtöbbször csak akkor észleli az érkezését, amikor már késő. Ő a te daimónod, bizonyos értelemben a spirituális állatod. Téged az ő emberi megfelelőjének terveztek.

218. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alexander Vosch · Evan Walker
>!
dre

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Az asztalon lévő dobozka felé intett.
– Többé nem látjuk egymást – közölte mogorván. – Úgy gondoltam, ez illik az alkalomhoz.
– Mi?
– Egy búcsúajándék.
– Nem akarok tőled semmit. – Nem ez volt az első gondolatom. Az első gondolatom az volt, hogy Dugd a seggedbe.

52-53. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alexander Vosch · Marika Kimura (Adu)
>!
dre

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Vosch egyedül hagyott benneteket akkor éjjel. Tudnia kellett, hogy Penge… hogy ha akkor titeket kettesben hagy, az oda fog vezetni, hogy…
– Ez őrültség, Zombi. Ha Voschnak valaha is átfutott volna az agyán ez a gondolat, sosem bízott volna engem Penge felügyeletére.
– Miért mondod ezt?
– Mert a szerelem a legveszélyesebb fegyver a világon. Sokkal instabilabb, mint az uránium.

181. oldal