Alexander Belov személy

– A szerelem az, ha az embert – mondta Alexander – viszonzottan szeretik.

152. oldal

(…) minden nagyszerű dolog, amiért érdemes élni, és ami nagy áldozatot követel, azt érdemes meghozni.

747. oldal

– Itt Lazarevóban nincs halál. Nincs se halál, se háború, se kommunizmus. Csak te és én vagyunk és csak az élet.

607. oldal

A Vörös Hadsereg katonája vagyok. Nem vagyok orvos Amerikában, nem vagyok tudós Angliában, egy katona vagyok a Szovjetunióban . Bármelyik percben meghalhatok, ezernyi különböző módon. Lehet, hogy ez az utolsó perc, amit együtt tölthetünk. Nem akarod velem tölteni azt a percet?

156. oldal

– Bátorság, Alexander – suttogta Tatjána.
– Bátorság, Tatjána.

301. oldal

Az a legnagyobb vágyam az életben, hogy ne kelljen lemondanom rólad.

(…) mielőtt átveheti a sötétség helyét a fény az életében, ahhoz előbb ki kell, hogy érdemelje a fényt a sötétség helyett.

263. oldal

– Várnunk kell.
– És mire várunk?
– Egy jobb időre.
– Lesz még olyan?
– Igen.
Ezután elhallgattak.

371. oldal

– Légy nekem erős, Tatjána! – mondta Alexander rekedtes hangon. – Mentsd meg magad nekem!
– Ezt fogom tenni, Sura – válaszolta Tatjána. – Megmentem magam, hogy a tiéd lehessek.