Alexander (Alec) Lightwood személy
3 hozzászólásIdézetek
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Nem együtt megyünk – közölte Jace. – Egyikőtök sem jön velem. Egyedül fogom végigcsinálni.
Alec talpra ugrott.
– Tudtam, kurvára tudtam! És szó sem lehet róla! Kizárt!
Jace felhúzta a szemöldökét.
[…]
– Mióta használsz olyan szavakat, hogy „kurvára”?
– Amióta a helyzet kurvára megkívánja.
308. oldal
– A legendás elveszett Herondale – mondta Magnus. – Tudod, kezdtem azt érezni, hogy az egészet csak Catarina találta ki, és valójában nem is létezik, mint a Loch Ness-i szörny vagy a Bermuda-háromszög.
– Catarina találta ki a Bermuda-háromszöget? – kérdezte Alec.
– Ne légy nevetséges, Alexander! Az Ragnor volt.
416. oldal
– Jace, máris úgy viselkedsz, mint aki soha életében nem hallotta azt a szót, hogy „félelem”. Fogalmam sincs, miből állapíthatnánk meg rajtad, hogy működik-e.
Alec elfojtotta feltörő nevetését. Jace mereven, barátságtalanul elmosolyodott. – Már hallottam azt a szót, hogy „félelem” – közölte. – Egyszerűen úgy döntöttem, hogy rám nem vonatkozik.
263. oldal, Harmadik rész: A harag napja - 14. Rettenthetetlen
– Hogyan vettétek rá Magnust, hogy elengedje Jace-t?
– Elcseréltük Alecre – felelte Clary.
Isabelle mintha kissé megriadt volna. – De nem végleg, ugye?
– Nem – mondta Jace, – Csak néhány órára. Persze ha nem megyek vissza, az más – tette hozzá elgondolkodva. – Ez esetben talán tényleg megtartja Alecet. Fogd föl úgy, hogy lízingelte, és lehetősége van megvásárolni.
142. oldal, Második rész: A pokol kapuja - 8. A Tündérek Udvarában
– Valamiért kétlem, hogy azért küldött Falánk démont a lakásába, mert össze akar jönni vele – mondta Alec […]
– Én sem így kezdenék neki – értett egyet Jace. – Először bonbon meg virágok, aztán bocsánatkérő levelek, és csak utána jöhetnek a falánk démonhordák. Ebben a sorrendben.
153. oldal, Második rész: Alászállni könnyű - 10. Csontok városa
– Tortát nem sütöttem – ismételte a fiú, széles mozdulattal körbemutatva. – Mégpedig három okból. Először is hiányoznak a hozzávalók. Másodszor pedig, fogalmam sincs, hogyan kell tortát sütni.
– És harmadszor?
– Harmadszor, mert nem vagyok a csicskátok – jelentette ki Alec elégedetten.
395. oldal
– Hát itt vagytok! – Isabelle mosolyogva táncolt eléjük, kezében egy élénkpiros itallal, amit Clary kezébe nyomott. – Húzd meg ezt!
Clary hunyorogva pillantott a pohárra. – Rágcsáló leszek tőle?
– És hol marad a bizalom? Szerintem eperlé – mondta Isabelle. – Mindenesetre finom. Jace? – nyújtotta aztán a fiú felé a poharat.
– Férfi vagyok – közölte vele Jace –, márpedig a férfiak nem fogyasztanak rózsaszín italokat. Távozz tőlem, asszony, és hozzál valami barnát!
– Barnát? – húzta el a száját Isabelle.
– A barna férfias szín – közölte Jace, és szabad kezével meghúzta Isabelle egyik kósza hajtincsét. – Ami azt illeti, figyelj… Alecen is barna van.
Alec gyászos pillantást vetett a pulóverére. – Ez fekete volt – mondta –, csak kifakult.
– Nagyon bírod, igaz? – kérdezte Isabelle. – Mármint a bátyámat.
– Ja, hogy Alecet? – vágott vissza Magnus. – Azt hittem, a macskámra gondoltál.
Isabelle felnevetett, és az egyik tűsarkával könnyedén a konyhaszekrény ajtaját kezdte rugdosni.
– Jaj, már, ne beszélj mellé! Komolyan bírod.
– Most fiúkról fogunk beszélgetni? – érdeklődött Magnus. – Nem tudtam, és őszintén szólva nem is készültem fel rá. Nem tudnál máskor átjönni, amikor pizsiben vagyok? Összedobhatnánk valami házi arcpakolást, meg befonhatnánk egymás haját, és közben elmondhatnám, hogy szerintem a bratyód egy igazi cukkancs.
41. oldal