Alexander személy

José Antonio Cotrina: Samhein aratása

Idézetek

R4ms3s P>!

Ósdi és ronda láncú óra volt, amit Bruno az ingzsebében tartott, aranyozott fedelére hajmeresztő oroszlánfejet véstek.
– A nagyapám ajándéka – mondta nekik. […]
– Bizonyára nem szeret túlságosan – mondta Adrian. – Nagyon csúnya.
Bruno felemelte a fejét és egyenesen a szemébe nézett. Felkavaró volt a tekintetének metsző hidegsége.
– Mégis milyen jogon mered azt mondani valamira, hogy ronda, miközben ezt a pizsamát viseled? – kérdezte Lizbeth, kiváltva ezzel Alex nevetését.

137. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Adrian · Alexander · Bruno · Lizbeth · zsebóra
R4ms3s P>!

„Őfelsége… izé, Arachnihentheradon hátborzongató dicsőségének, akinek virágzó és agresszív megbízatása alatt emeltetett Margalar erődtornya." Van egy másik szöveg is, még kisebb betűkkel, mintha később adták volna hozzá. – Erősen hunyorított. – „Hogy az istenek átkozzák el ezerszer!" – olvasta.
– Úgy látszik, valakit nem tartottak túl nagyra – suttogta Hector.
– Nem is csodálom. Ez a dög legalább olyan ronda, mint a neve – viccelődött Alexander.

162. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alexander · Hector · Marina
marschlako>!

    Hector nagyot fújtatott. Már éppen megkérdezte volna, hogy hol van most ez az árnyék, mikor hirtelen, akaratlanul is elnevette magát. Olyan képtelen volt az egész. Így együtt látva teljességgel képtelen: árnyak, melyek követik őket, félelmetes sötétségek, melyek varázslattal kerülnek a fejükbe, repülő kádak, amiket daloló madárijesztők vezetnek, lángoló denevérek, rongymadarak… Semminek sem volt értelme. Mintha egy vidámpark borús ellentettjében lettek volna. Hector szeméből potyogtak a könnyek nevettében.
    Natalia zavartan nézte.
    – Édes istenem! A kövér megőrült! – kiáltotta Alexander. – Mindenki fedezékbe! Fussatok! Fussatok!
    Hector ránézett, a nevetéstől kettégörnyedve. És attól, hogy meglátta a vörös hajú fiút a fekete rongyokban, az övébe dugott tőrrel, mintha most lépett volna ki egy alacsony költségvetésű filmből, csak még jobban nevetni kezdett.
    Az ég megtelt lángoló denevérekkel. A hegy felől elhangzott az első éjszakai vonítás. És Hector csak egyre nevetett.

224-225. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alexander · Hector · Natalia · nevetés