Alessa Trentini személy

– Napos oldal. Csak arra gondolj, hogy előbb vagy utóbb mindig kisüt a nap, és szikrázóan kék lesz az ég.

245. oldal

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

– Engedd, hogy szeresselek! […] – Szinte perzselsz, annyira forró vagy, pedig még alig csináltam veled valamit, Lissa. Képzeld csak el, milyen lesz, ha a farkam ott lüktet benned!
[…]
– Azt akarom.
Istenem.
Ő is pont ezt akarta.
– Siess, és tedd meg! – mondta Alessa.
[…]
– Annyira rossz vagy! – mondta neki.
– Te tettél azzá.

431. oldal

– Csak egyszer lehetsz fiatal és ostoba.
[…]
– Pontosan. […] Az én családomban ezt szó szerint kell érteni, mert nálunk életedben csak egyszer követhetsz el ostobaságot. Ha hülyeséget csinálsz, rábasztál.

7. oldal

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

– Egyébként hogy történt? – kérdezte a nővére.
– Nos, ha egy férfi és egy nő leveszi a ruháját, aztán a férfi beteszi a kukiját…
– Alessa! – sziszegte Abriella.
– …a nő puncijába, és a magja összetalálkozik a petesejttel, akkor abból gyerek lesz.
– Kedves.
Alessa megvonta a vállát.
– Én megpróbáltam.
Úgy érezte, hogy egy kis viccel talán el tudja ütni a pillanat élét.
– Tudom, hogy lesz terhes egy nő, te okostojás.
Alessa mosolygott.
– Akkor azt is tudod, hogy ez hogyan történt.
Abriella felsóhajtott.

395. oldal

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

– Basszus! Basszus! Basszus! – motyogta Adriano, és közben pontosan tudta, milyen istentelenül eszement dolgot csinálnak.
[…]
– Hadd érintselek! […] – Csak egyetlen érintés, Lissa. Szükségem van rá!
Szüksége volt a lányra.
– Ó, istenem!
Adriano máris elkezdte lerángatni róla a kis ruhát, mindenképpen látni akarta a lány meztelen bőrét. Egészen a derekáig húzta le, aztán gyors mozdulattal lerántotta a melltartó pántját is, mire Alessa melle kibuggyant, egyenesen a kezébe.
Hüvelykujja érintésére egy pillanat alatt megkeményedett a két kis rózsaszín bimbó. Adriano addig morzsolgatta mind a két kezébe, és nekihátrált a mosdókagylónak.
– Ez már több, mint egy érintés – nyögött fel Alessa.
– Akkor ízlelni akarlak, nyalni akarlak, és kúrni akarlak! – felelte Adriano morogva, majd megnyalta az ajkát.
[…]
– Erre most nincs időnk, Adriano – mondta Alessa, de az utolsó szó már felszívódott a sóhajában. – Basszus, igen.
Adriano lehajolt, két foga közé vette és meghúzgálta az egyik kemény kis mellbimbót, majd nyelvével a tetejét kezdte simogatni. Tenyere végigsiklott a lány hasán, be a derékéig lehúzott ruha alá, és rátalált vágytól forró, nedves szaténbugyijára.
– Jézusom, te mindig készen állsz rám, Lissa!
– Izzok.
– Hmm?
– Amikor a közelemben vagy, izzani kezdek – sóhajtotta a lány.
Adriano felemelte, és a mosdópultra ültette. Ujjai mélyen belevájtak a lány kerek seggébe, és keményen odarántotta álló farkához, ágyékát a lány bugyijának nyomva.
– Érzed ezt, Lissa? Miattad én ennyire izzok.
– Baszd meg!
– Szívesen.

226-227. oldal

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

– Jaj, Adriano!
[…]
– Ha ott lesz lehet, hogy kinyírom. A kis köcsögjei nem fognak megakadályozni.
– Inkább játszd a jófiút! […] – Add meg apának, amit akar, és akkor te is megkapod, amit te akarsz!
[…]
– Ez most olyan, mintha a lelkemet adnám el – mondta Adriano.
– Még az is lehet.
– Az már úgyis Alessáé.
– Megér ennyit ez a szerelem? – kérdezte Evelina.
Igen.
– Csak annyit kérek, hogy segíts higgadtnak maradnom.

173. oldal

– Csókolj meg még egyszer! – suttogta Alessa. – Igazad van. Mindig akkor a legjobb, ha térdre kényszerítesz.
– Mocskos vagy! – vigyorgott Adriano. – Csak ennyit akarsz?
– Meglátjuk.

126. oldal

– De én… teljesen magamba fordultam, és végig azt próbáltam kitalálni, hogy vajon most mit fogok tenni. Aztán arra jutottam, a legokosabb lesz, ha elmondom neked, és akkor nem kell tovább aggódnod miattam. Folytathatod az életedet.
– Az én életemnek csak veled van értelme – felelte Adriano. – Ezt neked is tudnod kell.
[…]
– Nem lehetek a tiéd.
– Hagyd abba ezt a marhaságot! Nekem ez az egész semmit nem jelent. Soha nem is jelentett.
– De akkor sem lehetek a tiéd – ismételte meg Alessa. – Már nem. Most semmiképpen.
– Hé!

119. oldal

– Emlékszel, milyen volt, amikor legutóbb nyomtalak neki a falnak?
[…]
– Rövid szoknya, alatta fehér pamutbugyi. Közvetlenül azután, hogy színjelesre megcsináltad a vizsgáidat. […] – Engem hívtál először, hogy ünnepeljünk. Azt akartad, hogy menjek oda, de már rég ott voltam. Emlékszel? Az épület előtt vártam, ahogy mindig.
– Nem akarom, hogy ezt játszd velem – mondta Alessa, és elfordult.
– Nekem te nem vagy játékszer, Lissa. Hosszú évek óta nem. És nem vagyok hajlandó csak úgy lemondani rólad.
– Pedig ez most nagyon nem alkalmas.
Adriano sötéten felnevetett.
– Soha nem lesz az. Majd kitalálunk valamit. Olyan még nem volt, hogy ne legyen valahogy.
– De…
– Semmi de. Jók vagyunk együtt, mindig is azok voltunk. […] És én akkor is várlak majd.
Alessa felsóhajtott.
– Az lesz a vége, hogy miattad bajba keveredem.

70. oldal

– Nekem nincs ellenemre az a feleség, akit be kell törni egy kicsit, Alessa. A legjobbak soha nem adják könnyen magukat