Alekszej Nyikolajevics Romanov (nagyherceg) személy

Miklós megfékezte fia önkényes viselkedését. Ilyen eset volt az, mikor észrevette, hogy Alekszej különös örömét leli abban, hogy hirtelen odaoson a Sándor-palota előtt posztoló őrökhöz, és „a szeme sarkából figyeli, amint azok vigyázba vágják magukat és szoborrá merevednek, miközben ő hanyagul elsétál előttük”. Miklós megtiltotta az őröknek, hogy tisztelegjenek Alekszejnek, ha nem kíséri éppen valamely családtag. Mint mondták, a fiú „a tisztelgés elmaradása miatti megaláztatás formájában ízlelte meg első ízben a fegyelmet”.

A trónörökös 1904. augusztus 12-én született, délután negyed kettőkor Peterhofban, a Sándor dácsában. Ekkor nehéz idők jártak Oroszországra, hiszen háborúban állt Japánnal. Ám az örökös megszületése olyan esemény volt, amire régóta vártak, és az egész birodalomban óriási ünneplés kezdődött. Sophie Buxhoeveden, Alexandra udvarhölgyeinek egyike, leírta azt a jelenetet, ami egy Kazan melletti kis falu templomában játszódott le, amikor kihirdették az uralkodói sarj születését: „Minden férfit, nőt és gyereket bezsúfoltak a templomba, a birodalmi üzenetet meghallgatandó. A szerpap… ezüst ünnepi miseruhában, ami túlságosan nagy volt rá… Megköszörülte a torkát, a tenyere mögött diszkréten köpött egyet…, majd lassan felolvasta: »Mi, II. Miklós, aki Isten akaratából Oroszország urai, moszkvai cár…« Ezután az összes uralkodói címet egyre növekedő hangerővel felsorolták. A férfiak, többségükben katonák, mereven állva figyeltek… Az asszonyok keresztet vetettek, és mélyen meghajoltak minden egyes uralkodói cím hallatán…”

31. oldal, Első fejezet, Az utolsó cár