Alejandro Fuentes (Alex) személy
Idézetek
– Tévedsz, Alex. Én téged akarlak. Nem valami ál-Alexet. Sokkal jobban tetszel farmerben és pólóban, mert az te magad vagy.
Végignéz magán és felkacag. – Igazad van. – Újra a szemembe néz. – Egyszer azt mondtad, hogy szeretsz engem. Még mindig szeretsz?
A tesóm figyelmesen hallgatja kettőnk párbeszédét. Melegen rám mosolyog, erőt ad, hogy elmondhassam az igazságot: – Én mindig szerettelek.
– Én ezt nem tudom megtenni – mondja.
Közelebb lépek hozzá, azt remélve, hogy csak viccel.
De nem.
A faliórára pillantok. – Ööö… Alex, az esküvő tíz perc múlva kezdődik, ugye tisztában vagy ezzel? – kérdezem.
– Majd én – lép közbe Carlos, és átveszi az irányítást. Megragadja Alex vállát.
– Megcsaltad Brittanyt?
Alex a fejét rázza.
– Másik tyúkba lettél szerelmes?
Megint fejrázás.
Carlos hátrahajol, és karba teszi a kezét. – Akkor viszont szépen végigcsinálod. Nem azért kértem kimenőt és repültem el Chicagóba, hogy lefújd az egészet, Alex. Mellesleg szereted azt a gringát, és megígérted neki, hogy elveszed, amint lediplomáztok. Lejátszott meccs. Nem futamodhatsz meg.
33. oldal
– Jaj, ne már Alex! Colin Adams cuki srác, a focicsapat kapitánya, a Fairfield gimi hőse! Te olyan vagy, mint Danny Zuko a Pomádéban. Dohányzol, bandatag vagy, és minden klassz csajjal jártál már. Brittany meg olyan, mint Sandy… de ez a Sandy nem fog a szájában cigivel, fekete bőrszerkóban megjelenni a kedvedért. Álmodik a nyomor!
136. oldal