Alec Campbell személy

– Kezd pufók lenni! Igen, hála istennek, valóban. És folytatni is fogja ezt a változást, mivel a természet jobban tudja, hogyan kell kialakítani egy nőt, mint bármelyik fűzőkészítő.

Azokat az embereket, akik másokért áldozatot hoznak, nagyon szeretik és csodálják, ugye? – kérdezte fellelkesülve.
– Ha az áldozat szívből jön. Ám sokszor a legbátrabbakat nem ismerik, és ezért nem is részesülnek csodálatban. Ez azonban nem kisebbíti a tettük szépségét, habár valószínűleg megkeményíti őket, mivel mindannyian vágyunk az elismerésre – mondta dr. Alec, és alig hallhatóan felsóhajtott.

93-94. oldal

Úgy tűnt, mintha felébredt volna, és látta az apját, amint az fölé hajol, és azt mondja: – Én kicsi Rose-om. – Igen, papa – válaszolt Rose, majd azt érezte, hogy az apja a karjába veszi, és gyengéden megcsókolja. Olyan édes és olyan valóságos volt ez az álom, hogy egy kiáltással felébredt. Egy barna képű, szakállas férfi karjaiban találta magát, aki magához vonta őt, és az apjához annyira hasonló hangon suttogta a fülébe, hogy a lány akaratlanul is hozzásimult.
– Te vagy az én kislányom, én pedig Alec bácsi vagyok.

24. oldal