!

Alby személy

James Dashner: The Maze Runner
James Dashner: Az útvesztő
James Dashner: Halálkúra
James Dashner: Lázkód

Idézetek

>!
Törpillaa 

– Ha tudsz valamit, amit nem mondasz el nekem…
Thomasnak elege lett abból, hogy mindenki azzal gyanúsítja, hogy rejteget valamit. Nem éppen az az elsődleges gond, hogy nem tud semmit? Egyenesen a fiú szemébe nézett.
– Miért gyűlölsz te engem?
A tekintet, amivel Alby reagált, leírhatatlan volt: részben zavartan, részben dühösen, részben meglepetten nézett Thomasra.
Gyűlöllek? Te semmit se tanultál, mióta kibújtál a Dobozból. Itt szó sincs szeretetről vagy gyűlöletről vagy barátságról. Itt a túlélés a tét. Hagyd abba a nyafogást, és inkább használd a bökött agyadat.
Thomas úgy érezte, mintha pofonvágták volna.
– De… akkor miért vádolsz folyton…
– Mert nem lehet minden véletlen, fafej! Megérkezel, aztán már másnap jön megint egy újonc, egy lány egy fura üzenettel, majd Ben megharap, meg itt ez a döglött Sirató. Valami nincs rendben, és nem nyugszom, amíg ki nem derítem, hogy mi.
– Semmit nem tudok, Alby. – Thomas kicsit megemelte a hangját.
– Azt se tudom, hol voltam három nappal ezelőtt, azt meg végképp nem tudtam, hogy ez a Minho egyszer csak rábukkan egy dögre. Hagyj békén!
Alby kiegyenesedett, és jó pár másodpercig Thomas arcát vizslatta, majd megszólalt.
– Nyugi, Zöldfül, nőj fel, és kezdd el használni a fejed. Senkit se vádolok semmivel. De ha bármi beugrik, vagy akár csak ismerősnek tűnik, akkor jobban teszed, ha szólsz nekem. ígérd meg, hogy így lesz.
Majd ha rendbe jön az emlékezetem, gondolta Thomas. Majd ha meg akarok osztani valamit.
– Ja, persze…
– Ígérd meg!
Thomasnak már elege volt Albyből és a hozzáállásából.
– Rendben – mondta.
– Megígérem.
Erre Alby sarkon fordult, és szó nélkül otthagyta.

Kapcsolódó szócikkek: Alby · Thomas
>!
Törpillaa 

– Hozzátok elő! – kiáltotta Alby kizökkentve Thomast a gondolataiból, aki leeresztette a karját, és körbenézett a Tisztáson, hátha meglátja Bent. Már előre félt attól, mit fog mondani a fiú, amikor meglátja.
A Tábor túlsó végéből három nagydarab fiú bukkant fel, szó szerint maguk mögött vonszolva Bent. A ruhái cafatokban lógtak rajta, fél arcát és fejét vastag, véres kötés borította. Mivel csak húzatta magát, nem tűnt sokkal kevésbé halottnak, mint amikor Thomas legutóbb látta. Egy apró részletet leszámítva.
Ben szeme a félelemtől tágra nyílva meredt a világra.
– Newt – mondta Alby jóval halkabban. Ha Thomas nem lett volna olyan közel, meg se hallja.
– Hozd a Rudat.
Newt biccentett, és máris a Kert szerszámoskamrája irányába tartott.
Már várta a parancsot.
Thomas Ben és az őrei felé fordult. A sápadt, szánalmasan vézna fiú meg se próbált ellenállni, némán tűrte, hogy az udvar porában vonszolják. Amikor elérték a tömeget, a három őr felsorakozott Albyvel szemben. Egy határozott mozdulattal talpra állították Bent, aki csak a földet bámulta.
– Ezt magadnak köszönheted, Ben – mondta Alby, majd megcsóválta a fejét, és a szerszámoskamra felé pillantott.

Kapcsolódó szócikkek: Alby · Newt · Thomas
>!
Törpillaa 

– Hát, te ismerősnek tűnsz, és azt állítod, hogy barátok vagyunk. Azt hiszem, megbízom benned.
Újabb kézfogásra nyújtotta a kezét. A lány elfogadta, és sokáig úgy maradtak. Thomas testén meglepően kellemes borzongás futott végig.
– Én csak haza akarok jutni – mondta Teresa, amikor elengedte Thomas kezét.
– Mint ti.
Amint visszatért a földre, Thomas ismét elszomorodott.
Visszaemlékezett, milyen komor is lett hirtelen a világ.
– Igen, most épp minden elég ramaty. A nap eltűnt, az ég szürke, és még a heti ellátmányunk se érkezett meg. Úgy tűnik, valahogy mindenképp vége lesz mindennek.
Mielőtt Teresa reagálhatott volna, Newt tört elő a bokrok mögül.
– Hogy a f… – mondta, amint melléjük ért. Alby és még páran jöttek utána. Newt Teresára nézett.
– Hogy kerülsz ide? A Kóronc azt mondta, egyik pillanatban még ott voltál, aztán meg már sehol.
Teresa felállt, Thomast meglepte a bátorsága.
– Azt hiszem, elfelejtette elmesélni azt az aprócska részletet, amikor tökön rúgtam, és kimásztam az ablakon.
Thomas majdnem elnevette magát, amint Newt az egyik közelben álló, immár nyakig elvörösödött, idősebb fiú felé fordult.
– Gratulálok, Jeff – mondta.
– Most már hivatalosan is te vagy itt az első, akit elvert egy lány.
Teresa még nem végzett.
– Ha így folytatod, te leszel a következő.

Kapcsolódó szócikkek: Alby · Newt · Teresa Agnes · Thomas
>!
Törpillaa 

– Igen, szóval – folytatta Minho –, találtunk valami nagyon furcsát.
Thomas várta, hogy Alby vagy Newt valami pozitív reakciót mutasson a hír hallatán, vagy akár további információval szolgáljon a rejtély megfejtéséhez.
Newt felhúzta a szemöldökét.
– Mit találtatok?
Minhónak három percébe telt, míg mindent elmagyarázott, a Siratóval kezdve, majd a kőhajító kísérlet eredményével zárva a mondandóját.
– Ez lehet az a hely… ahol a Siratok élnek – mondta a legvégén.
– A Sirató-odú – tette hozzá Thomas, de csak bosszús pillantásokat kapott a többiektől, mintha neki nem állt volna jogában megszólalni. De most először nem zavarta annyira, hogy zöldfülűként kezelik.
– Ezt meg kell néznem magamnak – mondta Newt, majd halkan folytatta.
– Szinte el se hiszem.
Thomas ugyanígy érzett.
– Nem tudom, mit tehetünk – mondta Minho.
– Talán valahogy el tudjuk zárni a folyosót.
– Semmiképp – mondta Newt.
– Nem tudod, hogy ezek a bökött lények átmásznak a falakon? Semmit sem tudunk építeni, ami távol tudná őket tartani.

Kapcsolódó szócikkek: Alby · Minho · Newt · Thomas
>!
Törpillaa 

– Bármikor visszajöhetsz ide, és vacsora után addig kutakodsz, amíg akarsz, de előbb beszéljünk Newttal és Albyvel. Gyere.
Thomas a ládába helyezte a papírlapokat, majd lecsukta a tetőt. Még mindig nem szabadult meg attól a fura érzéstől. Mozgó falak, egyenes vonalak, rendszeresség… Biztos van valami válasz, csak meg kell találni.
– Oké, menjünk.
Épp csak bezárult mögöttük a Térképszoba nehéz vasajtaja, amikor Newt és Alby bukkant fel előttük. Egyikük sem tűnt túlzottan boldognak, és Thomas lelkesedése hamar aggodalommá vált.
– Helló – mondta Minho.
– Mi épp…
– Ki vele – szólt közbe Alby.
– Nincs vesztegetni való időnk. Találtatok valamit? Bármit?
Minho a nem várt gorombaságtól visszahőkölt, de az arcán Thomas inkább zavart, mint sértettséget vagy haragot látott.
– Én is nagyon örülök a találkozásnak. Igen, találtunk valamit.
Meglepő módon Alby inkább csalódottnak tűnt.
– Csak mer’ ez az egész bökött hely darabokra hullik körülöttünk.
Thomasra villant a tekintete, mintha mindez az ő hibája lenne.
Ennek meg mi baja?, gondolta Thomas. Érezte, hogy fellángol benne a harag. Egész nap keményen dolgoztak, és ez a hála?
– Mire gondolsz? – kérdezte Minho.
– Történt valami más is?
Newt válaszolt, a Doboz felé biccentve.
– Nem jött meg a francos ellátmány. Két évig mindig hetente, ugyanazon a napon, ugyanabban az órában érkezett, most meg semmi.
Mind a négyen a földből nyíló vasajtó fölé hajoltak. Thomasnak úgy tűnt, hogy egy árny lebeg fölötte, amely sötétebb az őket körülvevő szürkeségnél.
– Akkor tényleg meg vagyunk bökve – suttogta Minho.
Thomast megrettentette ez a reakció. Tényleg nagy lehet a baj.
– A növények nem kapnak napfényt, mi meg nem kapunk ellátmányt a francos Dobozból. Igen, meg vagyunk bökve – mondta Newt.

Kapcsolódó szócikkek: Alby · Minho · Newt · Thomas
Hirdetés
>!
Törpillaa 

Minho mintha olvasott volna a gondolataiban. Megragadta a vállát.
– Még nem haver, még nem.
Így aztán hazaindultak.
A Tisztáson komor hangulat uralkodott, ami a szürkeségben egyáltalán nem volt meglepő. A tompa fény semmit se változott, mióta felkeltek, és Thomas nem hitte, hogy „naplementekor” bármi is történne.
Amint áthaladtak a Nyugati Kapun, Minho egyenesen a Térképszoba felé vette az útját. Ez meglepte Thomast, aki azt hitte, ennél sokkal fontosabb dolguk is lenne.
– Hogy bírod ki, hogy ne menj egyenesen Albyhez és Newthoz, hogy beszámolhassunk a Sirató-odúról?
– Még mindig Futárok vagyunk – mondta Minho.
– El kell végezni a munkát. – Thomas követte, keresztül az acélajtón, a betontömb mélyébe.
Minho visszafordult és ránézett.
– De persze gyorsan végzünk, aztán megkeressük őket.

Kapcsolódó szócikkek: Alby · Minho · Newt · Thomas
>!
Törpillaa 

– Nem csoda, hogy eddig nem vettük észre – mondta Minho, aki vadul jegyzetelt és rajzolt. – Elég kicsike.
– Valószínűleg alig férnek át rajta a Siratok. – Thomas a szemét a láthatatlanul a semmiben lebegő négyzeten tartotta, megpróbálta az egész képet beleégetni az emlékezetébe.
– Aztán meg, amikor előjönnek, akkor a rés pereméről átugranak a sziklafalra. Nincs is olyan messze, ha én át tudnám ugrani, akkor biztos nekik is megy.
Minho végzett a rajzzal, majd a folt felé nézett.
– Haver, ez meg hogyan lehetséges? Mi az, amit találtunk?
– Ahogy te is mondtad, nem varázslat. Biztos valami olyasmi, mint az elszürkült égbolt. Valami optikai illúzió vagy hologram rejtheti a bejáratot. Tiszta őrület ez a hely.
És, ismerte be magának Thomas, piszkosul izgalmas is. Nagyon érdekelte a technológia, ami mindezt lehetővé teszi.
– Igen, tiszta őrület. Gyerünk. – Minho morogva felkelt, és magára kapta a hátizsákját.
– Próbáljunk annyit látni az Útvesztőből, amennyit csak lehet. Az újszerűen dekorált égből kiindulva lehet, hogy mindenféle fura dolgok történtek odakinn. Majd este beszámolunk Newtnak és Albynek. Nem tudom, mennyit fog segíteni, de legalább már tudjuk, hova mennek a bökött Siratok.
– És azt is, hogy honnan jönnek – mondta Thomas, és még egyszer lepillantott a rejtett bejárat felé.
– A Sirató-odú.
– Jó lesz ez a név. Induljunk.
Thomas állt és bámult, várta, hogy Minho nekieredjen. Több perc is eltelt, amíg Thomas rá nem jött, hogy a barátja is minden bizonnyal pont annyira izgatott, mint ő maga. Végül Minho szó nélkül sarkon fordult, és elindult. Thomas vonakodva követte a szürkés Útvesztő mélyére.

Kapcsolódó szócikkek: Alby · Minho · Newt · Thomas
>!
ValerinLanz P

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Mizu, Tommy? – kiáltott fel Newt, és arcán őszinte öröm tükröződött, a kellemes meglepetés okozta öröm. Thomas már nem bírt visszaemlékezni, pontosan mikor látta utoljára. – Rohadtul jól nézel ki ahhoz képest, hogy hajnali három van!
– Ki az új kölyök? – érdeklődött Minho.
Alby, aki egy fokkal figyelmesebb volt, odalépett Chuck-hoz, és megrázta a kezét.
– Hogy hívnak? Engem Albynek.
– Én Chuck vagyok. Nem olyan régóta vagyok itt.
Alby bólintott.
– Nyugi, kölyök. Valószínűleg hamarosan át fognak költöztetni hozzánk. Jó móka lesz, ne izgulj. Ez az egész hely csupa szórakozás meg játék.
Thomas még életében nem hallott ekkora bődületes hazugságot.

138-139. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alby · Chuck · Newt · Thomas