!

Alby személy

James Dashner: The Maze Runner
James Dashner: Az útvesztő
James Dashner: Halálkúra
James Dashner: Lázkód

Idézetek

>!
Törpillaa 

– Te meg mit keresel itt, Zöldfül? – kiabálta Alby dühtől lángoló tekintettel.
Thomasban nem maradt erő.
– Én… én… válaszokat keresek – mormogta. Nem tudott hangosabban megszólalni. Valahol legbelül feladta. Mi történt azzal a sráccal?
Thomas a korlátnak támaszkodott, és a padlót bámulta. Most mi lesz?
– Szedd a lábad, és takarodj le a lépcsőn, most azonnal! – parancsolta Alby.
– Majd Chuck a gondodat viseli. Ha holnap reggelig meglátlak, a következőt már nem éred meg. Magam foglak a Szikláról lehajítani. Érted?
Thomas szégyenkezett és rettegett. Úgy érezte, egérnyivé zsugorodott. Szó nélkül elindult lefelé a nyikorgó lépcsőn, olyan gyorsan, amennyire csak mert, figyelmen kívül hagyva az őt bámulókat, beleértve Gallyt is, majd Chuckot a karjánál húzva kiment a szabadba.
Thomas gyűlölte ezeket az embereket. Mindet, kivéve Chuckot.
– Vigyél innen – mondta. Rájött, hogy talán Chuck az egyetlen barátja a világon.
– Máris – válaszolta lelkesen Chuck, mintha örült volna, hogy hasznos lehet.
– De előbb szerzünk neked valami ennivalót Serpenyőtől!
– Nem tudom, hogy ezek után tudnék-e valaha is enni.
Egy ilyen látvány után képtelenség.
Chuck bólintott.
– Dehogynem. Találkozunk a fánál tíz perc múlva.
Thomas most, hogy távolabb került a háztól, megkönnyebbült, és elindult a fa felé. Nemrég tudta meg, milyen itt az élet, és máris inkább azt kívánta, hogy vége legyen. Annyira szeretett volna emlékezni valamire az előző életéből. Az anyjára, az apjára, a barátaira, az iskolájára, egy hobbira. Egy lányra.
Pislogott párat, megpróbálta kiverni a fejéből azt, amit a viskóban látott.
Az Átváltozás. Gally így nevezte.
Nem volt kimondottan hideg, de Thomas ismét megremegett.

Kapcsolódó szócikkek: Alby · Chuck · Gally · Serpenyő · Thomas
>!
Törpillaa 

– Hú – mondta. Ennél kifejezőbb dolog nem jutott eszébe, ami miatt
kicsit csalódott is önmagában.
– Nem semmi, ahogy Alby mondaná – mormolta Chuck.
– De egy idő után hozzá fogsz szokni.
Thomas még egyszer körbetekintett. Teljesen más hangulata lett a Tisztásnak így, hogy tömör falak veszik körbe, és nincs kiút.
Megpróbált rájönni, mire szolgálhat ez az egész, és egyik megoldás sem volt túl megnyugtató. Most vagy ők vannak bezárva, vagy valami más van kizárva, ami árthatna nekik. A megkönnyebbülés érzése e gondolattól máris semmivé foszlott. Semmi jó nem jutott eszébe, amikor arra gondolt, mi élhet odakinn. Megint beléhasított a félelem.
– Gyere már – ráncigálta meg Thomas ruháját Chuck immár másodszorra.
– Hidd el, ágyban akarsz lenni, amikor jön az éjszaka.
Thomas tudta, hogy nincs más választása. Megpróbálta elnyomni a nyugtalanító gondolatokat, és Chuck után eredt.

Kapcsolódó szócikkek: Alby · Chuck · Thomas
>!
Törpillaa 

– Én is szeretnék azok közé tartozni, akik kijárnak – mondta hangosan. Nem tudta, hogy Chuck ébren van-e még.
– Akik kijárnak az Útvesztőbe.
– Mi? – válaszolta Chuck. Thomas érezte a hangján, hogy fogytán van a türelme.
– A Futárok – mondta Thomas, de fogalma sem volt, honnan jöttek a szavak.
– Bármit is csinálnak, én is azt akarom.
– Azt se tudod, miről beszélsz – zsörtölődött Chuck, majd a másik oldalára fordult.
– Jó éjt.
Thomas egészen nekibátorodott, bár még mindig nem tudta, miről beszél.
– Futár akarok lenni.
Chuck újra felé fordult, és felkönyökölt.
– Ezt most rögtön el is felejtheted.
Thomas meglepődött a válaszon, de tovább erősködött.
– Ne is próbálj…
– Thomas. Újonc. Az én új barátom. Felejtsd el.
– Holnap beszélek Albyvel. – Egy Futár, gondolta. Azt se tudom, mit jelent. Teljesen megőrültem?
Chuck nevetve visszafeküdt.
– Te kis plotty! Aludj!
De Thomas nem tudott leállni.
– Valami odakinn… ismerősnek tűnik.
– A-ludj!
Aztán Thomas megértette. Mintha összeállt volna a kép. Hogy mi volt a kép, azt még nem látta át, de a szavai mintha nem a sajátjai lettek volna.
– Chuck. Azt… azt hiszem, én már jártam itt valamikor. Hallotta, ahogy a barátja felül, hallotta mély sóhaját is. Thomas elfordult, és eldöntötte, hogy nem beszél többet, nehogy belerondítson ebbe az új lelkesedésbe, nehogy megzavarja a saját nyugalmát.
Sokkal hamarabb elaludt, mint gondolta volna.

Kapcsolódó szócikkek: Alby · Chuck · Thomas
>!
Törpillaa 

– Csak nem vagy kicsit fáradt ma reggel? – kérdezte Alby.
– Szépnek találtad reggel a kilátást az ablakból?
Thomas felállt, hátha most választ kap a kérdéseire, legalábbis hátha sikerül elterelnie a figyelmét nyomasztó gondolatairól.
– Ahhoz eleget láttam, hogy még jobban érdekeljen ez a hely – mondta, azt remélve, hogy ezzel nem provokálja ki újra Alby előző nap már megtapasztalt haragját.
Alby bólintott.
– Te meg én, bökött. Most jön a körbevezetés. – Elindult, de aztán megtorpant, és felemelte az ujját.
– Kérdések csak a legvégén, megértetted? Nincs időm arra, hogy egész nap itt pofázzak.
– De… – Thomas elhallgatott, amikor látta, hogy Alby összevonja a szemöldökét. Hogy lehet valaki ekkora szemétláda?
– De mondj el mindent, mindent tudni akarok. – Még tegnap este elhatározta, hogy senkinek nem fogja elárulni, mennyire ismerősnek tűnik neki a hely, hogy úgy érzi, már járt itt, hogy emlékszik bizonyos dolgokra. Ezt megosztani a többiekkel nagyon rossz ötletnek tűnt.
– Mindent elmondok, amit el akarok mondani, Zöldfül. Gyerünk.
– Jöhetek? – kérdezte Chuck, aki még mindig az asztalnál ült.
Alby lehajolt, és belecsípett a fiú fülébe.
– Au! – visított Chuck.
– Nincs jobb dolgod, tökfej? – kérdezte Alby.
– Nem lögybölnöd kéne?
Chuck megadóan Thomasra nézett.
– Jó mulatást.
– Meglesz. – Thomas megsajnálta Chuckot, amiért nem bánnak vele jobban. De nem tudott semmit se tenni ellene, meg indulnia is kellett.
Elindult Albyvel, remélve, hogy a Körbevezetés immár hivatalosan kezdetét vette.

Kapcsolódó szócikkek: Alby · Chuck · Thomas
>!
Törpillaa 

– Ez itt a Doboz. Pontosan havonta hoz nekünk egy hozzád hasonló újoncot, hetente pedig készleteket kapunk, ruhákat és ételt. Nem mintha nagy szükségünk lenne rá, eléggé önellátók vagyunk.
Thomas bólintott. Emésztette a kíváncsiság, alig tudta megállni, hogy ne tegyen fel kérdéseket. Be kéne ragasztanom a számat, gondolta.
– Semmit se tudunk a Dobozról, érted? – folytatta Alby.
– Nem tudjuk, honnan jön, hogyan jut ide, ki irányítja. A bököttek, akik ideküldtek, semmit se árultak el. Van áramunk, mi termeljük meg a legtöbb élelmünket, és ruhákat is szerzünk. Egyszer megpróbáltunk visszaküldeni egy fafejű Zöldfült, de ez a masina meg se mozdult, amíg ki nem rángattuk a kölyköt.
Thomas azon töprengett, mi lehet az ajtók alatt, amikor nincs ott a Doboz, de megállta a kérdezősködést. Egyszerre volt kíváncsi, frusztrált és csodálkozó, emellett a Sirató látványa is kísértette.
Alby rá se hederített, folytatta a mondókáját.
– A Tisztást négy részre osztottuk. – Feltartotta négy ujját, ahogy sorolta őket.
– Kert, Vérház, Tábor, Tuskók. Világos?
Thomas egy kicsit várt, majd zavartan megrázta a fejét.
Alby felhúzta a szemöldökét, és folytatta. Nyilvánvaló volt, hogy ezer fontosabb dolga is lenne. Az északkeleti sarok felé mutatott, ahol a szántóföldek és a gyümölcsfák álltak.
– A Kert. Itt termesztjük a növényeket. A vizet a földben futó vezetékekből kapjuk. Mindig ott voltak, különben már rég éhen haltunk volna. Itt sose esik. Sose. – Délkeleti irányba mutatott, a karámok és a pajta felé.
– A Vérház. Itt neveljük és mészároljuk le az állatokat. -Aztán a szánalmas viskó felé bökött.
– A Tábor. Már kétszer akkora, mint amikor először idejöttünk, mert folyamatosan bővítjük, amikor küldenek fát meg egyéb plottyokat. Nem szép, de megfelel. Legtöbben úgyis odakinn alszunk.
Thomas szédült. Olyan sok kérdés forgott a fejében, hogy alig tudott figyelni.
Végül Alby a délnyugati sarokra mutatott, ahol a korhadó fák és padok álltak.
– A Tuskók. A temető is ott van a sarokban, a sűrűben. Nincs ott semmi más. Ha van kedved, járhatsz oda pihenni vagy üldögélni, engem nem érdekel. – Megköszörülte a torkát, láthatólag nem akarta tovább feszegetni a témát.
– A következő két hétben mindennap más Elöljárónál fogsz dolgozni, amíg rá nem jövünk, miben vagy a legjobb. Lögybölő, Téglázó, Zsákoló vagy Ekés leszel, valamilyen munkát mindenképp rád osztunk. Most gyere.

Hetedik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Alby · Thomas
>!
Törpillaa 

– Ott dolgoznak a Nyesők. Szörnyű meló. Ha kedveled a vért, akkor legyél Nyeső.
Thomas megrázta a fejét. Nem akart nyeső lenni. Ahogy továbbhaladtak, a másik irányba nézett, a Tuskók felé. A sarokhoz közeledve egyre sűrűbben nőttek a fák, és egyre egészségesebbnek, zöldebbnek tűntek. Az erdő mélyét sötét árnyék borította. Thomas felnézett, és látta, hogy a nap már kibukkant a falak mögül, bár furcsán nézett ki: a megszokottnál narancssárgábbnak tűnt. A szelektív emlékezetkiesés egy újabb példája.
Visszanézett a Tuskókra, de a szemébe még bele volt égve a nap korongja. Pislogott, hogy tisztábban lásson, és egyszer csak megpillantotta az egyik mozgó vörös fényfoltot az erdő sűrűjében. Mik ezek?, gondolta. Bosszantotta, hogy Alby nem válaszolt az előbb.
Idegesítette a titkolózás.

Kapcsolódó szócikkek: Alby · Thomas
Hirdetés
>!
Törpillaa 

– Odakinn van az Útvesztő.
Alby maga mögé bökött, majd szünetet tartott. Thomas a kijáratot jelentő vágaton keresztül kinézett. A folyosók pont olyannak tűntek, mint amilyeneket a Keleti Kapu melletti ablakból látott reggel. A gondolatba beleborzongott. Mi van, ha rájuk ront egy Sirató? Azon kapta magát, hogy hátrál. Nyugi, mondta magának.
Alby folytatta.
– Két év. Ennyi ideje vagyok itt. Senki nincs itt régebb óta. Az a néhány, aki előttem jött, már halott. – Thomas szeme elkerekedett, szívverése felgyorsult.
– Két éve próbáljuk megtalálni a kiutat, de semmire se jutottunk. A bökött falak úgy mozognak éjjel odakinn, mint ezek a kapuk. Nagyon nehéz őket feltérképezni.
A betonépület felé biccentett, ahova a Futárok mentek be tegnap este.
Megint fájdalom nyilallt Thomas fejébe. Túl sok mindent kellett feldolgoznia. Két éve vannak itt? A kinti falak mozognak? Hányan haltak meg eddig? Előrelépett, hogy megnézze magának az Útvesztőt, mintha a válaszok a falakra lettek volna írva.
Alby visszalökte.
– Nem mész te oda ki, bökött.
Thomas lenyelte a büszkeségét.
– Miért nem?
– Szerinted poénból küldtem hozzád reggel Newtot? Ez az első számú szabály, amit megszegni megbocsáthatatlan bűn. Senki, mondom senki se megy ki az Útvesztőbe, csak a Futárok. Ha megszeged ezt a szabályt, és a Siratok nem ölnek meg, mi magunk végzünk veled. Értve vagyok?
Thomas bólintott. Dühöt érzett, biztos volt benne, hogy Alby csak túloz. Legalábbis remélte. Bárhogy legyen is, bármi kétsége lett is volna afelől, amit Chucknak mondott előző este, mostanra teljesen elpárolgott. Futár akar lenni. Futár lesz. Ezt tudta legbelül. Még annak ellenére is, amit látott és hallott, hívta a feladat, hajtotta, mint az éhség vagy a szomjúság.

Kapcsolódó szócikkek: Alby · Thomas
>!
Törpillaa 

– Ez mi volt? – csúszott ki a száján a kérdés.
Alby oda se nézett.
– Semmi kérdés, amíg nem végeztünk, bökött. Hányszor kell még elmondanom? – Majd sóhajtott, és mégis válaszolt.
– Késlegyek. Így figyelnek minket az Alkotók. Ne is…
Albyt félbeszakította egy sziréna mindent átható, minden irányból jövő hangja. Thomas befogta a fülét, és a hang forrását keresve körbepillantott. A szíve majd kiugrott a helyéből. De amikor Albyre nézett, meglepődött.
Alby nem félt, inkább… zavartnak tűnt. Meglepettnek. A sziréna tovább rikoltott.
– Mi történik? – kérdezte Thomas. Megkönnyebbült, hogy a vezetője nem mutatja jelét a közelgő világvégének, de még így is elege volt már a pánikrohamokból.
– Ez fura – mondta Alby, miközben szemével a Tisztást pásztázta. A Vérházban dolgozók szintén zavartan néztek körbe-körbe. Egyikük, egy alacsony, nyakig sáros srác odakiáltott Albynek.
– Mi történik? – kérdezte a srác, valamiért Thomasra nézve.
– Fogalmam sincs – mormolta Alby.
Thomas nem bírta tovább.
– Alby! Mi folyik itt?
– A Doboz, tökfej, a Doboz! – mondta Alby, majd a Tisztás közepe felé iramodott olyan sebességgel, mint egy menekülő vad.
– Mi van vele? – kérdezte Thomas, majd utánaszaladt. Beszélj hozzám!, akarta kiáltani.

Kapcsolódó szócikkek: Alby · Thomas
>!
Törpillaa 

Tökéletes csend honolt a Tisztáson. Ahogy Newt előrehajolt, hogy benézzen a Dobozba, valahonnan egy kecske mekegése hallatszott.
Thomas is előrehajolt, amennyire csak tudott, hátha meglátja az újoncot.
Newt hirtelen visszahőkölt, az arcára kiült a tanácstalanság.
– Azt a… – mondta, majd tekintetét körbefuttatta a többieken.
Ekkorra már Alby is lenézett, és hasonlóan reagált.
– Lehetetlen – suttogta, mintha megbabonázták volna.
Kérdések kórusa visszhangzott az udvaron, ahogy mindenki megpróbált középre jutni, hogy belásson a keskeny nyílásba. Mi van odalenn?, tűnődött Thomas. Mit látnak? Kicsit félt, ugyanazt érezte, mint hajnalban,amikor az ablakhoz lépett, hogy láthassa a Siratót.
– Nyugi! – kiáltotta Alby, és mindenki elhallgatott.
– Csak nyugalom!
– Mi a gond? – kiabált valaki a tömegből.
Alby felállt.
– Két nap alatt két újonc – mondta majdnem suttogva.
– És az a második… Két évig mindig ugyanaz, most meg ez. – Aztán valamiért Thomasra nézett.
– Mi folyik itt, Zöldfül?
Thomas zavartan visszanézett, elpirult, a gyomra összerándult.
– Én honnan tudjam?
– Alby, miért nem mondod meg, mi a bökő van odalenn? – kiáltotta Gally. A duruzsolás felerősödött, és megint mindenki nyomakodni kezdett.
– Pofa be, girnyók! – üvöltötte Alby.
– Newt, mondd el nekik. Newt még egyszer lenézett a Dobozba, majd komoly arccal a tömeg felé fordult.
– Egy lány – mondta.
Mindenki egyszerre kezdett beszélni. Thomas csak foszlányokat hallott.
– Egy lány?
– Az enyém!
– Hogy néz ki?
– Hány éves?
Thomas majd’ megfulladt a zavar tengerében. Egy lány? Még bele se gondolt, hogy a Tisztáson csak fiúk laknak. Ideje se volt észrevenni. Ki lehet ez a lány?, gondolta. Miért
Newt megint elhallgattatta őket.
– Még nem fejeztem be – mondta, majd lemutatott a Dobozba.
– Azt hiszem, halott.

Kapcsolódó szócikkek: Alby · Newt · Thomas
>!
Törpillaa 

– Zöldfül, gyere ide – mondta. Meg se próbált udvariaskodni.
Thomas szíve a torkában dobogott, izzadt a tenyere. Mit akarnak tőle? Ez csak egyre rosszabb és rosszabb lesz. Nagy nehezen elindult. Próbált ártatlannak mutatkozni anélkül, hogy úgy tűnjön, mintha igazából bűnös lenne, csak ártatlannak tettetné magát. Nyugodj már le, mondta magának. Semmi rosszat nem csináltál. De az a fura érzés motoszkált benne, hogy mi van, ha mégis, csak nem tud róla?
Mindenki őt nézte, amint átvágott a tömegen, mintha csak ő lenne a felelős mindenért, az Útvesztőért, a Tisztásért, még a Siratókért is.
Thomas senkinek nem nézett a szemébe, nehogy bűnösnek higgyék.
Alby és Newt a lány mellett térdelt. Thomas, hogy elkerülje a tekintetüket, a lányra meredt, akit sápadtsága ellenére is csinosnak talált.
Több mint csinosnak: gyönyörűnek. Selymes haj, hibátlan bőr, tökéletes ajkak, hosszú lábak. Zavarta, hogy így gondol egy halott lányra, de nem tudott másra figyelni. Nem lesz már sokáig ilyen, gondolta, és összeszorult a gyomra. Nemsokára elkezd rothadni. Magát is meglepte ezzel a morbid gondolattal.
– Ismered ezt a lányt, girnyó? – kérdezte Alby dühösen.
Thomast meglepte a kérdés.
Ismerem-e? Persze hogy nem ismerem. Senkit sem ismerek. Rajtatok kívül, persze.
– Nem erre… – kezdte Alby, de aztán sóhajtott egyet, és így folytatta:
– Úgy értem, nem tűnik ismerősnek? Nem rémlik, hogy láttad már valahol?
– Nem, semmi.
Thomas leszegte a tekintetét, majd újra a lányra nézett. Alby összeráncolta a szemöldökét.
– Biztos? – nem úgy tűnt, mintha hinne Thomasnak, és mintha dühös is lett volna.
Mit képzel, mi közöm lehetne mindehhez?, gondolta Thomas.
Egyenesen Alby szemébe nézett, és az egyetlen lehetséges választ adta:
– Igen, miért?
– Bökd meg – motyogta Alby, majd visszanézett a lányra.
– Nem lehet véletlen. Két nap, két zöldfül, az egyik él, a másik halott.
Lassan összeállt a kép, hogy Alby mire gondolhatott, és Thomas pánikba esett.
– Csak nem képzeled, hogy… – Nem tudta befejezni a mondatot.
– Nyugi, Zöldfül – mondta Newt.
– Nem feltételezzük, hogy te ölted meg.
Thomas körül forgott a világ. Biztosan tudta, hogy még soha nem látta a lányt, de aztán kétség támadt benne.
– Esküszöm, hogy nem ismerős – mondta mégis. Elege volt a vádaskodásokból.
– Te…
Mielőtt Newt befejezhette volna a mondandóját, a lány hirtelen felült. Ahogy mély levegőt vett, a szeme kinyílt, pislogott egyet, majd végignézett az őt körülvevő tömegen. Alby felkiáltott és hátraesett. Newtnak is elakadt a lélegzete, megugrott és hátrébb bukdácsolt.
Thomas meg se mozdult, félelemtől jéggé dermedt tekintete a lányon ragadt.
A lány lángoló kék szeme ide-oda cikázott, ahogy mélyeket lélegzett. Rózsaszín ajka meg-megrebbent, amint újra és újra ugyanazt az érthetetlen dolgot motyogta. Majd megszólalt űzött, üres, de tiszta hangon.
Minden meg fog változni.

Kapcsolódó szócikkek: Alby · Newt · Thomas