Alby személy

James Dashner: The Maze Runner
James Dashner: Az útvesztő
James Dashner: Halálkúra
James Dashner: The Fever Code
James Dashner: Lázkód

Idézetek

No_Exist>!

– Ha nem félsz – mondta Alby –, akkor nem vagy ember.

14. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alby
mrsp>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Akarod tudni, hogy miért bicegek, Tommy? Elmeséltem neked valaha? Nem, nem hinném, hogy beszéltem róla.
– Mi történt? – kérdezte Thomas, időhúzásra játszva. Közben ujjai a pisztolyra kulcsolódtak.
– Öngyilkos akartam lenni az Útvesztőben. Félig sikerült felmásznom azokra a rohadt falakra, és aztán leugrottam. Alby rám talált, és visszavonszolt a Tisztásra, épp mielőtt bezárultak volna a Kapuk. Gyűlöltem azt a helyet, Tommy. Gyűlöltem minden egyes nap minden egyes másodpercét, amit ott töltöttem.

298. oldal - Ötvenötödik fejezet (Cartaphilus, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: Alby · Newt · Thomas
SzRéka P>!

– Ne szólíts többé Zöldfülnek, az már a lány.
– Rendben, Zöldfül.

Kapcsolódó szócikkek: Alby · Teresa Agnes · Thomas
3 hozzászólás
a_bookworm_named_honey>!

A régi életednek annyi, kezdődik az új.

15. oldal, Második fejezet (Cartaphilus, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Alby
Amy_Cahill>!

Alby észrevette, hogy Thomas őt bámulja.
– Bökd meg, mit nézel?

190. oldal, Harmincegyedik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Alby · Thomas
a_bookworm_named_honey>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

A neveink csak bugyuta becenevek, amiket az Alkotók találtak ki. Alby Albert Einsteinről, Newt pedig Isaac Newtonról kapta a nevét. Én meg Thomas vagyok. Mint Edison.
Alby olyan képet vágott, mintha pofonütötték volna.
– A neveink… ezek nem igazi nevek?
Thomas a fejét csóválta.
– Azt hiszem, soha nem fogjuk megtudni, mi az igazi nevünk.
– Mire akarsz kilyukadni? – kérdezte Serpenyő. – Azt, hogy francos tudósok által felnevelt árvák vagyunk?
– Igen – mondta Thomas.

293. oldal, Negyvenkilencedik fejezet (Cartaphilus, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Albert Einstein · Alby · Alkotók · Newt · Serpenyő · Sir Isaac Newton · Thomas · Thomas Edison
Annie04>!

Te semmit se tanultál, mióta kibújtál a Dobozból. Itt szó sincs szeretetről vagy gyűlöletről vagy barátságról. Itt a túlélés a tét.

Kapcsolódó szócikkek: Alby
Amy_Cahill>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Zöldfül, te nem vagy gonosz. Bökött igen, fafejű igen, de gonosz, az nem.- Alby szigorú arca mintha kissé felderült volna. – Amit csináltál, hogy kockára tetted az életed, hogy megments engem és Minhót, az nem gonosz, legalábbis szerintem nem. Nem. Csak azt hiszem, valami bűzlik az Ellenszer meg az Átváltozás kapcsán. Nagyon remélem mindkettőnk érdekében.

192. oldal, Harmincegyedik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Alby · Thomas
Smurfettereads>!

– Te meg mit keresel itt, Zöldfül? – kiabálta Alby dühtől lángoló tekintettel.
Thomasban nem maradt erő.
– Én… én… válaszokat keresek – mormogta. Nem tudott hangosabban megszólalni. Valahol legbelül feladta. Mi történt azzal a sráccal?
Thomas a korlátnak támaszkodott, és a padlót bámulta. Most mi lesz?
– Szedd a lábad, és takarodj le a lépcsőn, most azonnal! – parancsolta Alby.
– Majd Chuck a gondodat viseli. Ha holnap reggelig meglátlak, a következőt már nem éred meg. Magam foglak a Szikláról lehajítani. Érted?
Thomas szégyenkezett és rettegett. Úgy érezte, egérnyivé zsugorodott. Szó nélkül elindult lefelé a nyikorgó lépcsőn, olyan gyorsan, amennyire csak mert, figyelmen kívül hagyva az őt bámulókat, beleértve Gallyt is, majd Chuckot a karjánál húzva kiment a szabadba.
Thomas gyűlölte ezeket az embereket. Mindet, kivéve Chuckot.
– Vigyél innen – mondta. Rájött, hogy talán Chuck az egyetlen barátja a világon.
– Máris – válaszolta lelkesen Chuck, mintha örült volna, hogy hasznos lehet.
– De előbb szerzünk neked valami ennivalót Serpenyőtől!
– Nem tudom, hogy ezek után tudnék-e valaha is enni.
Egy ilyen látvány után képtelenség.
Chuck bólintott.
– Dehogynem. Találkozunk a fánál tíz perc múlva.
Thomas most, hogy távolabb került a háztól, megkönnyebbült, és elindult a fa felé. Nemrég tudta meg, milyen itt az élet, és máris inkább azt kívánta, hogy vége legyen. Annyira szeretett volna emlékezni valamire az előző életéből. Az anyjára, az apjára, a barátaira, az iskolájára, egy hobbira. Egy lányra.
Pislogott párat, megpróbálta kiverni a fejéből azt, amit a viskóban látott.
Az Átváltozás. Gally így nevezte.
Nem volt kimondottan hideg, de Thomas ismét megremegett.

Kapcsolódó szócikkek: Alby · Chuck · Gally · Serpenyő · Thomas
Smurfettereads>!

– Most komolyan – kérdezte feladva színlelt bátorságát.
– Hol vagyok?
Alby odasétált, és keresztbe tett lábbal leült mellé. A fiúk falkaként követték. Fejek bukkantak fel jobbra és balra, ahogy mindenki jobb rálátást keresett.
– Ha nem félsz – mondta Alby –, akkor nem vagy ember. Ha máshogy viselkednél, már lehajítottalak volna a Szikláról, mert az azt jelentené, hogy elmebajos vagy.
– A Szikláról? – kérdezte Thomas, és kiszaladt a vér az arcából.
– A francba! – Alby megdörzsölte a szemét.
– Nem is tudom, hol kezdjem. Mi itt nem öljük meg a vacadékokat, erre a szavamat adom. Csak ne ölesd meg magad, maradj életben, oké?
Szünetet tartott, és Thomas rájött, hogy az utolsó mondatot meghallva csak még inkább elsápadhatott.
– Figyelj – mondta Alby, majd nagyot sóhajtva kezével végigsimított rövid haján.
– Én ehhez nem értek. Te vagy az első zöldfül, mióta Nicket megölték.
Thomas szeme elkerekedett, amikor egy másik fiú előlépett, és játékosan fejbe vágta Albyt:
– Várd ki a francos körbevezetést, Alby – mondta fura akcentussal.
– A kölyköt már így is a szívroham kerülgeti, pedig még semmit se hallott. – Eztán lehajolt, és kezet nyújtott Thomasnak.
– Newt vagyok, Zöldfül. Minden okés lesz, csak ne hallgass az agyatlan, új főnökünkre.
Thomas kezet fogott vele – sokkal rokonszenvesebbnek találta, mint Albyt. Newt magasabb volt Albynél, de úgy egy évvel fiatalabbnak tűnt. Hosszú, szőke haja a pólójára omlott, izmos karján csak úgy dagadtak az erek.
– Pofa be, tökfej – morogta Alby, és magához húzta Newtot.
– Ő legalább megérti a szavaim felét. – Gyér nevetés hallatszott, és mindenki Alby és Newt köré gyűlt, egyre szorosabbra vonva a kört, hogy mindent halljanak.
Alby felfordított tenyérrel kitárta a karjait.
– Ez a Tisztás, nem? Itt élünk, itt eszünk, itt alszunk. Mi vagyunk a tisztársak. Ez minden, amit…
– Ki küldött engem ide? – tudakolta Thomas, amint a félelem utat engedett szívében a dühnek.
– Hogy ju…
Mielőtt befejezhette volna a mondatot, Alby keze előrelendült, s lerántotta Thomast a földre. A vezér a fiú fölé hajolt.
– Kelj fel, bökött, kelj fel! – Alby felsegítette Thomast.
A fiú felegyenesedett, de ismét elöntötte a félelem. A fához hátrált, próbálva minél távolabb kerülni Albytől, aki azonban végig a nyomában maradt.
– Ne szakíts félbe! – kiabálta Alby megmarkolva Thomas mellén az inget.
– A francba, ha mindent elmondanánk, akkor itt helyben plottyos nadrággal halnál szörnyet. Elvisznek a Zsákolok, úgy meg nem fogjuk sok hasznodat venni, vagy tévedek?
– Azt se tudom, miről beszélsz – mondta Thomas, kissé meglepődve a hangja nyugodtságán.
Newt megragadta Alby vállát.
– Alby, nyugi. Többet ártasz, mint segítesz.
Alby elengedte Thomas ingét, és zihálva hátralépett.
– Nincs időm jópofizni, Zöldfül. A régi életednek annyi, kezdődik az új. Tanuld meg a szabályokat minél gyorsabban, figyelj, és ne beszélj. Értve vagyok?
Thomas segítségkérőn Newtra nézett. A gyomra görcsben állt, mindene fájt. A még ki nem csordult könnyei égették a szemét.
Newt bólintott.
– Megértetted, amit mondott, Zöldfül?
Thomas bólintott. Rettenetesen dühös volt, legszívesebben megütött volna valakit, de csak annyit mondott: „Ja.”
– Rendben – mondta Alby.
– A mai az első napod, bökött. Jön az éjszaka, nemsokára visszatérnek a Futárok. Ma későn jött a Doboz, nincs idő a körbevezetésre. Majd holnap, rögtön ébresztő után. – Newt felé fordult.
– Keríts neki egy ágyat, és valahogy vedd rá, hogy aludjon.
– Rendben – mondta Newt.
Alby összevont szemöldökkel Thomasra nézett.
– Pár hét alatt mindenbe beletanulsz, bökött. Egyikünk se tudott semmit az első napon. Holnap kezdődik az új életed.
Alby sarkon fordult, és keresztülnyomakodott a tömegen, majd a sarokban álló, düledező faépület felé vette az irányt. A kölykök szétszéledtek, de előtte mindegyikük végigmérte Thomast.

Kapcsolódó szócikkek: Alby · Newt · Thomas