Albus Dumbledore személy
Külseje: „Magas volt, ösztövér és igen öreg. Ez utóbbira ősz haja és szakálla engedett következtetni – mindkettő olyan hosszú volt, hogy be tudta tűrni őket a derékszíjába. Hosszú talárt viselt, földet söprő bíborpalástot és magas sarkú, csatos csizmát. Kék szeme szinte szikrázott félhold alakú szemüvege mögött; orra hosszú volt és olyan görbe, mintha legalább két helyen eltört volna.”
Idézetek
Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni.
200. oldal, 12. fejezet - Edevis tükre
A döntéseinkben, nem pedig a képességeinkben mutatkozik meg, hogy kik is vagyunk valójában.
309. oldal, 18. fejezet - Dobby jutalma (Animus, 2001)
– Ne szánd a holtakat, Harry. Az élőket sajnáld, s legfőképpen azokat, akik szeretet nélkül élnek.
592. oldal
– Áh, a zene… – szólt a szemét törölgetve. – Varázslatosabb bármely mágiánál.
122. oldal, Hetedik fejezet - A Teszlek Süveg (Animus, 2002)
– Nem kevés kurázsi kell hozzá, hogy szembeszálljunk az ellenségeinkkel, de ahhoz sem kell kevesebb, hogy a sarkunkra álljunk a barátainkkal szemben.
283-284. oldal, 17. fejezet
– Most pedig, Harry, lépjünk ki az éjbe, s kövessük léha csábítónk, a kaland hívó szavát!
59. oldal, A kétes örökség (Animus, 2006)
– Elvesztett egy knútot, de talált egy galleont, ahogy mondani szokás.
534. oldal
– A Véres Báró mesélte, hogy látta megérkezni Dumbledore-t – folytatta Nick. – Azt is mondta, hogy Dumbledore jókedvűnek, bár kissé fáradtnak tűnt.
– És most hol van? – kérdezte mohón Harry.
– A kedvenc hobbijának hódol: hörög és rázza a láncait a csillagvizsgáló toronyban…
– Nem a Véres Báró érdekel, hanem Dumbledore!
– Vagy úgy…
470. oldal