Alayna Withers 'Laynie' személy
Így talán az egész kapcsolatunk, amikor azt hittem, hogy azért működik, mert megjavítottuk egymás megtört részét, tévedés volt. Talán egyáltalán nem is javítottuk meg egymást – mert nem volt szükségünk javításra. Gyógyulásra és megértésre volt szükségünk. Türelemre és optimizmusra. Álmok kellettek a rémálmok helyett, és fény a sötétség helyett. Bizalom kellett.
És mindezt megadtuk egymásnak. Csak az kellett mindkettőnknek, hogy szeressenek minket. Azért, akik voltunk, és annak ellenére, amit tettünk. Az erőnkért és a gyengeségünkért is. Szükségünk volt valakire, akihez tartoztunk, valakire, aki betöltötte a sötét tereket, aki mindent megtett, hogy örökre együtt maradjunk.
Szerelemre volt szükségünk.
És annyi jutott belőle, hogy az két életre is elegendő lenne.
Idézetek
Nincs semmi baj. Csak minden rémesnek tűnik, amikor nem vagyok veled.
106. oldal
Kiszolgáltam a törzsvendéget, és a bár végébe mentem az öltönyöshöz.
Hihetetlenül jóképű volt.
Nem tudtam levenni róla a szemem, teljesen megbabonázott. Ami azt jelentette, hogy pontosan az a típus volt, akit jobb, ha elkerülök.
9. oldal
– Folytatta a vetkőzést, lassabban, mint az imént, közben mélyen a szemembe nézett.
– Még sosem töltöttük együtt az éjszakát.
– Tényleg nem. – Közelebb lépett, a mosolya egyre szélesebb lett. – Ideges vagy?
Igen.
– Nem.
Felvonta a szemöldökét, mintha tudná, hogy hazudtam.
– Pedig kellene. Az egész éjszakát velem fogod tölteni. Holnapra mozdulni sem bírsz.
Az idegességem elmúlt, heves vágy vette át a helyét.
– Hm. Jól hangzik.
241. oldal
Letettem a nyitott könyvet az éjjeliszekrényre, és Hudsonhoz fordultam.
– Kérdezhetek valamit?
Becsukta a laptopját, az éjjeliszekrényre tette, és felkapcsolta az asztali lámpát.
– Igen, kimondhatatlan dolgokat fogok művelni a testeddel, de csak akkor, ha te is az enyémmel.
Kuncogtam.
– Komolyan beszélek.
– Én is. – Végigmérte meztelen lábamat, majd mélyen a szemembe nézett. – De a kimondhatatlan dolgok várhatnak. Kérdezz.
76-77. oldal
Úgy burkolóztam a szavaiba, mint kisgyerek a kedvenc pokrócába.
194. oldal
A rögeszmém rendkívül megkönnyítette, hogy bebeszéljem magamnak, hogy olyasmi volt köztem és mások közt, ami a valóságban nem történt meg.
62. oldal
Eltűnődtem, mint már oly sokszor életem során, vajon miféle átok miatt kell megszállottan rágódnom a kapcsolataimon vagy azon, hogy rögeszmés vagyok-e éppen.
103. oldal