Ala személy
Idézetek
Az Ala szemében büszkeség csillant.
– Okos kislány! Tudjuk, hogy az avián és a drakharin mitológiában helyenként átfedések vannak. Annyi bizonyos, hogy bármiféle formát öltsön is a Tűzmadár, óriási hatalommal rendelkezik. Nem jó, és nem is gonosz. […] Nagy dolgokat lehet véghez vinni a segítségével. A nagyság azonban nem mindig jó.
– Igen, persze. – Ekhó a lecsöppent tejszínes krémet nyalogatta a fánk szélén – „Egy gyűrű mind fölött, egy gyűrű kegyetlen.” Értem én.
46-47. oldal
→ |
---|
A könyvtár volt az otthona. A könyvek nem méregették gyilkos pillantásokkal, nem súgtak össze a háta mögött, nem tettek rá otromba megjegyzéseket. A könyvek sohasem ítélkeztek fölötte. Ők voltak Ekhó egyedüli barátai, mielőtt az Ala rátalált, egyedül, üres hassal, és elvitte magával az avián Fészekbe. Ezek a könyvek jelentették számára a családot, ők voltak a tanítói, közeli barátai. Hűségesen kitartottak mellette, így hát Ekhó is hűséges akart maradni hozzájuk.
26. oldal
Ramin megtorpant. Megérkeztek az Ala lakásához, ahol három kovácsoltvas holló bámult le rájuk az ajtó szemöldökfájáról.
– Rubin- bökte ki végül Ramin a választ néhány feszült pillanattal később.
Ekhó úgy ejtette el a fiú kezét, mintha parázsló szenet érintett volna.
– Rubin? Mármint az a Rubin, aki a pokol összes tüzének hevével gyűlöl engem? Aki elszántan igyekszik elüldözni, amióta betettem ide a lábamat? Az a Rubin, aki beléd van zúgva, amióta csak felfogta, mit jelent ez a fogalom? Az a Rubin?
Ramin összerezzent.
– Igen, pontosan az.
[…]
– Miért nem mondtad el? – kérdezte.
Ramin tehetetlenül megvonta a vállát.
– Nem akartam, hogy feleslegesen aggodalmaskodj. […] Különben is, csak edzésről van szó és tudom jól, mennyire utálod.
– Nem utálom. – Ekhó tisztában volt vele, hogy nem hangzik igazán meggyőzően, ám méltósága megkövetelte a vád visszautasítását. – Rubin utál engem.
81. oldal