aktuálpolitika fogalom

Zoltán Gábor: Szomszéd

Idézetek

fióka P>!

Megmondom, mi zavar.
Amikor egyesek úgy tesznek, mintha mindenkié, a nemzeté lenne ez vagy az a költő, a zsengéktől a kései töredékekig, a remekművek, az antológiadarabok és a nagy művek árnyékában meghúzódó, felfedezésre váró alkotások. Amikor úgy tesznek, mintha a költő, úgy, ahogy van, tokkal-vonóval, vagyis az élet és a mű a nemzet tulajdonát képezné. Mert – hacsak nem tévedek – ezt fejezi ki a 'költőink'. 'Labdarúgásunk' feljövőben van, hál' Istennek. 'Irodalmunk', hát az, kérem szépen, világszínvonalú.
'Nemzeti tulajdon'. Azt hiszem, ezerkilencszáznegyvennégyre jött divatba a nemzeti tulajdon. Hogy, mondjuk, van az embernek egy gépkocsija, ahogy Márainak akkor épp volt egy, és a nemzet szól, hogy hoci, kérem róla a gumikat. Vagy vegyünk egy zsidót… A zsidónak a könyveire se lesz már szüksége, átválogatjuk. Weöres Sándor ezt a munkát kapta a nemzettől. Menjen be a zsidólakásokba, és nézze át a könyveket. Mi az, ami a nemzetnek hasznára van, azt válogassa ki, majd küldjük a szállítókat, és nemzeti tulajdonú könyvtárban helyezzük el a köteteket. Úgyis a nemzettől galád módon eltulajdonított pénzből vette azokat a könyveket a zsidó, ideje, hogy méltó elhelyezést nyerjenek végre. Weöres nem csinálta. Valamiért nem smakkolt neki ez a munka. Hogy a nemzeti tulajdont gyarapítsa. Ilyen finnyás fiú volt a Weöres. Sebaj, ha ő nem is, elvégezte a munkát helyette más.

303. oldal

Zoltán Gábor: Szomszéd Orgia előtt és után

Kapcsolódó szócikkek: aktuálpolitika · antiszemitizmus · nemzet · Weöres Sándor
fióka P>!

Nem először találkozom azzal a motívummal, hogy a nemzetiszocialisták közvetlenül az adott terület eleste előtt végeznek egy emberrel, egy családdal vagy egy csoporttal. Rendre ott van az az adalék is, hogy a későbbi áldozat száján kicsúszott egy boldog mondat, vagy hogy az addig fegyelmezett arcon átfutott egy mosoly. Most, a kormány által tömegesen kihelyezett Soros-plakátok értetik meg velem, milyen gyűlöletes a fasiszták számára a zsidómosoly, a zsidókacaj.

Negyvennégy októberében, a Horthy-proklamáció beolvasásakor a budapesti zsidók kétségtelenül mosolyogtak és nevettek. Az utcán. Csonka Emil könyvéből kiderül, milyen dermesztő hatása volt ennek a jelenségnek a nemzeti szellemre.
Az Andrássy út 60. eleste előtti éjszakán azért öltek le egy csomó fiatal zsidót, nehogy másnap örüljenek.

52. oldal

Zoltán Gábor: Szomszéd Orgia előtt és után

fióka P>!

Bibó István az európai társadalomfejlődés értelmét az egyes emberekre nehezedő félelem folyamatos csökkentésében látta. Érdemes átgondolni a meglátását. Ha a Nyugaton, az utóbbi évtizedekben írott meséket olvasom, azok őt látszanak igazolni. Meglehet, a szociálpszichológia tárgyában Bibó nem számít általánosan elfogadott tekintélynek, de nézeteit a közelmúltban megvizsgálta és magasra értékelte a szakterület hiteles tudósa, Erős Ferenc.
A turulok és árpádsávos zászlók alatt gyülekezők azt hajtogatják, hogy az európaiakkal, a Nyugattal harcolni kell. Mert különben alulmaradunk, igába hajtanak, elveszünk. Félnek, és félni tanítják a gyerekeiket. Az ellenségnek nyilvánítottakat pedig meg akarják félemlíteni. Végső soron ugyanazt sugározzák befelé, amit kifelé: a félelmet.

215. oldal

Zoltán Gábor: Szomszéd Orgia előtt és után

Kapcsolódó szócikkek: aktuálpolitika · Bibó István · félelem · posztfasizmus