Akasa személy
Idézetek
A történelem nem számít – figyelmeztetett Akasa. – A művészet nem számít. Olyan folyamatosságot sejtetnek, amely nem létezik. Kielégítik igényünket a mintára, jóllakatják éhségünket a jelentésre. Ám végső soron megcsalnak. A jelentést nekünk kell megadnunk
Fogam áttörte bőrének vékony jéghártyáját, és párologva zúdult a számba a vér. Ó, igen, igen… ó,igen. Átfogtam a bal vállát, hozzásimultam, az én élő szobromhoz, nem számított, hogy keményebb, mint a márvány, olyannak is kellett lennie, tökéletes volt, az én Anyám, szerelmesem, hatalmasom, a vér pedig tüzes kacsokkal hálózta be minden lüktető porcikámat. Szája megérintette a nyakamat, engem csókolt, az eret csókolta, amelyben az ő vére vágtatott. Ajka megnyílt, és miközben én teljes erőmből szívtam magamba a vérét, megéreztem nyakamon a szemfogak félreismerhetetlen szúrását. Láttam és istenien éreztem a csillogó áramkört, és nem létezett más, mint egymás torkára forrott szánk és a vér fáradhatatlan lüktetése. Nem voltak álmok, nem voltak látomások, ez volt csak EZ, fenségesen, fülsüketítően, tüzesen és csak az volt a fontos csak az, hogy sose legyen vége.