Aislinn személy
Idézetek
A lány elfordult, felakpta a Rémálmok és tündérmesék egy régi példányát. Erősen szorította a képregényt, és remélte, hogy nem remeg a keze.
– Te vagy Aislinn, ugye? – A tündérfi túlságosan is közel állt meg, a karjuk összeért. Vetett egy pillantást a képregényre, majd fanyarul elmosolyodott. – Na és jó?
A lány hátralépett, és lassan végigmérte. Ha a tündér azt hitte, hogy olyan ember bőréébe bújt, akivel majd beszélgetni támad kedve, akkor tévedett. Kopott farmere aljából és vastag gyapjúkabátjából ítélve a fi túl menő volt. Rézszínű haját homokszőkére tompította, ezzel elrejtette a nyár különös susogását, de még emberként is túl csinos volt ahhoz, hogy igaz legyen.
– Nem érdekelsz – csúsztatta vissza Aislinn a képregényt a helyére, majd a következő sorhoz lépett.
17. oldal - Aislinn és Keenan
Aislinn és ő némán álltak, belefeledkeztek a zenébe. A hangjegyek felemelték őket, ellopták a titkaikat, a lelküket. Megpörgették őket a levegőben és a vízben, ahol elmúlt a fájdalom. Megszűnt az aggódás, tovatűnt a félelem. Minden tökéletes pillanat a bőre alá hatolt, és végül már el sem fért.
Aztán elhallgatott a zene.