Aiász (Telamón fia) személy
Idézetek
Ó asszony, hallgatás a legszebb női dísz.
293. oldal, Aiasz
Sophoklés: Sophoklés drámái Aiasz / Antigoné / Trakhisi nők / Oedipus király / Élektra / Philoktétés / Oedipus Kolonosban / Nyomszimatolók
És mindennapos tapasztalataink után van-e, aki kétségbe merné vonni egy úriembernek azt a jogát, hogy bárkit elvehessen? Hány bölcs és tanult férfi vette el a szakácsnőjét? Maga Lord Eldon is, a legokosabb férfi, nem kötött-e rangján aluli házasságot? Achilles és Ajax nem a rabnőikbe szerettek-e? És elvárhatjuk-e egy erős vágyú és gyönge eszű nehézdragonyostól, aki soha életében nem fékezte meg egyetlen szenvedélyét sem, hogy hirtelen megjöjjön az esze, és vonakodjék megfizetni bármilyen árat valamilyen gyönyörűségért, amire kedve kerekedett? Ha az emberek csak okos házasságot kötnének, micsoda fennakadás állna be a népesség szaporodásában!
195. oldal, I. kötet, Tizenhatodik fejezet - Levél a tűpárnán (Európa, 1992)
[…] Aiasz megkérdezte őt, hogy mikor volt a legnagyobb veszélyben, Akhilleusz pedig azt válaszolta: „Amikor a barátaimért harcoltam.” Amikor pedig azt kérdezte meg, hogy melyek voltak a legkellemesebb és legkevesebb fáradsággal járó tettei, Akhilleusz ugyanazt válaszolta. Aiasz erre elcsodálkozott, hogy miképpen lehet ugyanaz a tett egyszerre nehéz is és könnyű is, Akhilleusz pedig így felelt: „Mert a barátaimért akár a legnagyobb veszélybe is szívesen kerülök, ilyenkor fájdalmat sem érzek miattuk.” „És mondd, Akhilleusz, melyik sebesülésed fájt a leginkább?” – kérdezte azután. „Amelyet Hektórtól szereztem.” – „De hiszen ő nem is sebesített meg!” – kiáltott fel Aiasz. „Zeuszra, dehogynem! A fejemen és kezemen is: mert téged tartalak a fejemnek, Patroklosz pedig a kezem volt.”
214. oldal, Philosztratosz: Hőstörténet (Gondolat, 2011) · Philosztratosz
Krétai Dictys – Frígiai Dares – Philosztratosz: Szemtanúk a trójai háborúról Krétai Dictys, Frígiai Dares és Philosztratosz szövegei
Nékirohant Ájás s jobbik mell-bimbaja mellett
Sújtá meg s az aczél a lapoczkát furta keresztül,
Porba zuhant menten, valamint szép termetü nyárfa,
Mely sima törzsökkel mocsaras mélységbe gyöködzik,
S ágai csak tetején sarjadnak amarra-emerre,
Ámde melyet bognár-ember fejszéje kivagdal,
Hogy talppá hajlítsa remek szekerébe keréknek,
S ott hever és szomorún szárad partján a pataknak:
Anthemion sarját így verte le isteni Ajas.
70. oldal, IV. ének - Pandaros frigyszegése / Menelaos megsebesülése / Machaon / Új harczok (Lampel, 1902)
Jobb meghalni azonnal, vagy megmenteni éltünk,
mint őrlődni sokáig a vészes, vad viadalban
285. oldal, XV. ének - Visszaűzés a hajóktól (Európa, 2003)
Homérosz: Íliász 75%
üdvünk hát a karunkban van, nem a lankadozásban.
292. oldal, XV. ének - Visszaűzés a hajóktól (Európa, 2003)
Homérosz: Íliász 75%
De ha bármi veszteség éri a nyájat, mindig Aiaszt okolják érte. Gondolom, az őrültségéről szóló szóbeszéd lehet ennek az oka, mivel Aiaszról tényleg azt mondják, hogy rátámadt a nyájakra, és kardélre hányta őket, abban a hiszemben, hogy az akhájokat kaszabolja, az ítélet után. Nem is legeltet senki a sírja közelében, őrizkednek a fűtől, mert úgy tartják, hogy betegséget okoz, és legeltetésre alkalmatlan. Mesélik, hogy egyszer trójai pásztorok – mivel a nyájaik megbetegedtek – neki is estek Aiaszt gyalázni; körbeállták sírhalmát, és Hektór, Trója és a nyájak ellenségének nevezték a hérószt. Az egyik őrült tette miatt gúnyolta, a másik azzal, hogy még mindig őrjöng, a legelvetemültebb pásztor pedig az Iliászból skandált neki:
„S már Aiász se maradt helyben…”
– de csak eddig,* mintha a gyávaságáról szólna a sor. Erre ő valami velőtrázó éles hangon felsüvített a sírból: „De ott maradtam!” Állítólag még fegyvereivel is csörömpölt, ahogyan az ütközetekben szokta. Azon nincs mit csodálkozni, mit csináltak erre azok a hitvány, elvetemült alakok: trójaiak és pásztorok lévén, megrémültek Aiasz indulatától, egyesek a földre vetették magukat, mások reszkettek a félelemtől, vagy elmenekültek a legelőjükre; Aiasz viszont megérdemli, hogy csodáljuk: mert senkit sem ölt meg közülük, hanem tűrte, hogy gyalázzák, és csak azt hozta tudomásukra, hogy hallja őket. Hektór viszont, azt hiszem, barátom, nem hallott Aiasznak erről a hősi erényéről; amikor tavaly gyalázkodott vele egy fiatalember (állítólag egy egészen fiatal és neveletlen suhanc volt), rárontott a fiúra, és megölte őt az úton, de úgy, hogy egy folyóra bízta a gyilkosság végrehajtását.
* Merthogy így folytatódik három sorral lejjebb: „Ott egyhelybe megállva figyelt, s kelevézzel elűzte / mindig a trószt”.
176-177. oldal, Philosztratosz: Hőstörténet (Gondolat, 2011) · Philosztratosz
Krétai Dictys – Frígiai Dares – Philosztratosz: Szemtanúk a trójai háborúról Krétai Dictys, Frígiai Dares és Philosztratosz szövegei
| → |
|---|