Aiász (Oileusz fia) személy

Homérosz: Íliász

Idézetek

Lélle P>!

Korláttól indult a futásuk: gyorsan előre
tört Oileusz fia, s isteni hős Odüszeusz a nyomában
szállt szorosan, mint jólövezett asszony kebelének
fut szorosan közelében a cséve, ha fürge kezével
jól huzogatja az orsószálat irányba, s a melle
mellé vonja: Odüsszeusz ennyire szállt közelében:
nyomba taposta nyomát, mielőtt por fellege füstölt.
És a fejére lehelt neki folyton a fényes Odüsszeusz
száguldás közben: kiabáltak az összes akhájok,
buzdítván Odüszeuszt, a futót, diadalra igyekvőt.
S hogy legutolszor fordultak be, a bajnok Odüsszeusz
Pallaszhoz lelkében azonnal eképen esengett:
„Úrnőm, hallgass meg, légy most lábam segitője.”
Így szólt ő könyörögve; meg is hallgatta Athéné:
lábát s fönt a kezét, könnyűvé tette a testét.
És amikor már-már végsőt szökkentek a díjért,
Aiász megbotlott, mert így ártott neki Pallasz,
ott, hol a föld tele volt bőgő tulkok ganajával,
melyeket ölt Patroklosz tiszteletére Akhilleusz:
és tele lett trágyával a szája s az orra azonnal.
Így nyert borkeverőt a sokattűrt bajnok Odüsszeusz,
mert hamarabb befutott; s hős Aiász kapta az ökröt.
Állt, a kezében szarvát tartva a réti ökörnek,
s míg köpködte a trágyát, mondta az argosziaknak:
„Ó, jaj, megsértette a lábam Pallasz Athéné,
mert Odüszeuszt mindig mint anyja vigyázza, segíti.”
Szólt; mire mind édes nevetésre fakadtak a nézők.

440-441. oldal, XXIII. ének - Versenyek Patroklosz tiszteletére (Európa, 2005)