Ahmann Jardir személy
Idézetek
– Egy örökkévalóságon át firtathatjuk a múltat, de mégiscsak a jövővel kell inkább foglalkoznunk.
490. oldal
– A háború többről szól, mint egyszerű vitézségről a csatatéren – mondta Jardirnak Khevat dama. – Az Evejah arra tanít minket, hogy a háború alapja a megtévesztés.
– Megtévesztés? – kérdezte Jardir, mire Khevat bólintott.
– Ahogy te is támadást tettethetsz a lándzsáddal, úgy kell a bölcs hadvezérnek is félrevezetnie az ellenfelét, mielőtt még a csata elkezdődne. Ha a serege erős, gyengének kell mutatkoznia, ha pedig gyenge, akkor harcra késznek kell tűnnie. Ha alkalma nyílik a csapásmérésre, úgy kell tennie, mintha nem jelentene veszélyt ellenfelének. Ha épp katonáinak sorait rendezi, azt a látszatot kell keltenie, hogy rövidesen támadást indít. Így a bölcs hadvezér ráveszi az ellenséget, hogy pazarolja el az erejét, míg eközben ő visszanyeri a sajátját.
Jardir kérdően oldalra döntötte a fejét.
– Nem becsületesebb dolog szemtől szemben megütközni az ellenséggel? – kérdezte.
– AZ Útvesztő nem azért épült, hogy csak úgy kivonuljunk az alagaiok elé és megvívjunk velük – felelte Khevat. – A győzelemnél nincsen nagyobb dicsőség, és a győzelem megszerzéséhez minden lehetőséget meg kell ragadni, kicsit és nagyot egyaránt. Ez a háború lényege, és a háború pedig minden másé. Ezt teszik a legalantasabb khaffitok, amikor a bazárban alkudoznak, és az Andrah is, amikor indítványokat hallgat a palotájában.
– Értem – mondta Jardir.
– A megtévesztés a titoktartás függvénye – folytatta Khevat. – Ha egy kémnek sikerül megtudnia, miben mesterkedsz, az erődtől foszt meg. Az igazi vezetőnek úgy kell titkolnia a terveit, hogy legközelebbi bizalmasai, sőt még ő maga se gondoljon rájuk mindaddig, amíg el nem jön az ideje a támadásnak.
– De miért háborúzunk egyáltalán, dama? – kérdezte bizonytalanul Jardir.
– Tessék?
– Mind Everam gyermekei vagyunk – mondta Jardir. – Az alagaiok az ellenségeink. Minden emberre szükség van ahhoz, hogy szembeszálljunk velük, mégis egymásnak esünk fényes nappal. – Khevat tekintetét látva Jardir nem volt biztos abban, hogy a damát bosszantja-e a kérdés, vagy elégedett-e annak hallatán.
– Az egységért tesszük – felelte végül a dama. – A háborúban az emberek egységet alkotnak, és ez az együttes hatalom az, ami erőssé teszi őket. Kaji a zöld vidékek elfoglalásának idején úgy fogalmazott: „Az egységért semmilyen véráldozat nem drága. Ahhoz, hogy szembeszálljunk az éjszakával és Nie végtelen seregeivel, jobb százezer férfi, aki vállvetve küzd, mint százmillió, aki egymagában reszket.” Ezt sose feledd el, Ahmann!
– Nem fogom, dama – felelte meghajolva Jardir.
114-115. oldal
– Te nem a Szabadító vagy, csak egy gyilkos egy lopott lándzsával!
Leesha […] tehetetlenül nézte, ahogy Jardir tovább fojtogatja Jayant. A nő megkönnyebbülve fellélegzett, amikor a férfi ledobta a földre vergődő, tátogó, de még nagyon is élő fiát.
– Miféle állat támad rá a saját kölykére? – kérdezte letaglózva Leesha.
Abban válaszolni akart, de Gared megelőzte.
– Nem volt választása – mondta a favágó. – Senki se követne csatába egy olyan férfit, aki még a saját fiait se képes megregulázni.
– Köszönöm, Gared, de a falu rémétől nem kérek tanácsot – mondta csípősen a Gyógyfüvész.
– Nem, igaza van – szólalt meg Wonda Leesha nagy meglepetésére. – Én nem értettem, mit mondanak egymásnak, de ha én ilyen hangon beszéltem volna apámmal, úgy eltángált volna, hogy attól koldulok.
– Úgy tűnik, nem is olyan mások a szokásaink, mint ahogy elsőre tűnt, asszonyom – jegyezte meg Abban.
694. oldal, 28. fejezet - A Tükörpalota (Könyvmolyképző, 2015)