Ahmann Jardir személy

Peter V. Brett: A Sivatag Lándzsája
Peter V. Brett: Napháború
Peter V. Brett: Koponyatrón
Peter V. Brett: A Mag
!

(a lengyel verzió illusztrációja, forrás: http://www.petervbrett.com/2010/06/17/tds-polish-art/ )


Idézetek

SzRéka P>!

– Egy örökkévalóságon át firtathatjuk a múltat, de mégiscsak a jövővel kell inkább foglalkoznunk.

490. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ahmann Jardir
2 hozzászólás
SzRéka P>!

A Par'chin sokáig csak nézett Jardirra.
– Örülök, hogy barátok vagyunk, mert néha halálra rémisztesz.

626. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ahmann Jardir · Bálás Arlen (A Rovásember)
julicsenge IP>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Egyébként pedig már nem vagyok szűz – tette hozzá Leesha, és visszafojtott lélegzettel várt.
[…]
Jardir körbepillantott, hogy meggyőződjön róla, hogy egyedül vannak, majd közelebb hajolt a Gyógyfüvészhez, annyira, hogy ajkaik majdnem összeértek.
– Én sem vagyok már szűz – suttogta. Leesha felkacagott, Jardir pedig csatlakozott hozzá.

767. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ahmann Jardir · Gyógyfüvész · Leesha
OldNile I>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– […] Még soha senki nem kérdezte meg, hogy mi történt a kezemmel. Mindenki megpróbál nem ránézni. Még te is így teszel, Leesha.
– Azt hittem, azt akarod, hogy békén hagyjanak ezzel az emberek – felelte a Gyógyfüvész. – Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni azzal, hogy felhívom a figyelmet a…
– A torzságomra? – kérdezte Rojer. Sértette őt a Leesha hangjából érződő szánakozás.
Ekkor Jardir villogó szemmel felpattant a padról. Mindenki megdermedve nézte őt, készen arra, hogy megvédje magát, vagy hogy elmeneküljön a férfi elől.
– Ez itt egy alagai heg! – kiabálta, miközben átnyúlt az asztal felett, megfogta Rojer csonka kezét és feltartotta, hogy mindenki láthassa. – Nie vigye el azokat, akik emiatt szánakozva tekintenek rád! Ez a bátorságod jelképe!

596. oldal, 24. fejezet - Testvérek az éjszakában (Könyvmolyképző, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: Ahmann Jardir · Gyógyfüvész · Leesha · Rojer
julicsenge IP>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Ezt most találtad ki – mondta összeszűkült szemmel Leesha.
– Megcsókolsz, hogyha mégsem?
A nő úgy tett, mintha fontolóra venné az ajánlatot.
– Csak akkor, ha pofon csaphatlak, ha mégis hazudtál – felelte.

767. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ahmann Jardir · Leesha
Lyanna>!

– A háború többről szól, mint egyszerű vitézségről a csatatéren – mondta Jardirnak Khevat dama. – Az Evejah arra tanít minket, hogy a háború alapja a megtévesztés.
– Megtévesztés? – kérdezte Jardir, mire Khevat bólintott.
– Ahogy te is támadást tettethetsz a lándzsáddal, úgy kell a bölcs hadvezérnek is félrevezetnie az ellenfelét, mielőtt még a csata elkezdődne. Ha a serege erős, gyengének kell mutatkoznia, ha pedig gyenge, akkor harcra késznek kell tűnnie. Ha alkalma nyílik a csapásmérésre, úgy kell tennie, mintha nem jelentene veszélyt ellenfelének. Ha épp katonáinak sorait rendezi, azt a látszatot kell keltenie, hogy rövidesen támadást indít. Így a bölcs hadvezér ráveszi az ellenséget, hogy pazarolja el az erejét, míg eközben ő visszanyeri a sajátját.
Jardir kérdően oldalra döntötte a fejét.
– Nem becsületesebb dolog szemtől szemben megütközni az ellenséggel? – kérdezte.
– AZ Útvesztő nem azért épült, hogy csak úgy kivonuljunk az alagaiok elé és megvívjunk velük – felelte Khevat. – A győzelemnél nincsen nagyobb dicsőség, és a győzelem megszerzéséhez minden lehetőséget meg kell ragadni, kicsit és nagyot egyaránt. Ez a háború lényege, és a háború pedig minden másé. Ezt teszik a legalantasabb khaffitok, amikor a bazárban alkudoznak, és az Andrah is, amikor indítványokat hallgat a palotájában.
– Értem – mondta Jardir.
– A megtévesztés a titoktartás függvénye – folytatta Khevat. – Ha egy kémnek sikerül megtudnia, miben mesterkedsz, az erődtől foszt meg. Az igazi vezetőnek úgy kell titkolnia a terveit, hogy legközelebbi bizalmasai, sőt még ő maga se gondoljon rájuk mindaddig, amíg el nem jön az ideje a támadásnak.
– De miért háborúzunk egyáltalán, dama? – kérdezte bizonytalanul Jardir.
– Tessék?
– Mind Everam gyermekei vagyunk – mondta Jardir. – Az alagaiok az ellenségeink. Minden emberre szükség van ahhoz, hogy szembeszálljunk velük, mégis egymásnak esünk fényes nappal. – Khevat tekintetét látva Jardir nem volt biztos abban, hogy a damát bosszantja-e a kérdés, vagy elégedett-e annak hallatán.
– Az egységért tesszük – felelte végül a dama. – A háborúban az emberek egységet alkotnak, és ez az együttes hatalom az, ami erőssé teszi őket. Kaji a zöld vidékek elfoglalásának idején úgy fogalmazott: „Az egységért semmilyen véráldozat nem drága. Ahhoz, hogy szembeszálljunk az éjszakával és Nie végtelen seregeivel, jobb százezer férfi, aki vállvetve küzd, mint százmillió, aki egymagában reszket.” Ezt sose feledd el, Ahmann!
– Nem fogom, dama – felelte meghajolva Jardir.

114-115. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ahmann Jardir · csatatér · háború · Khevat dama · titoktartás
Aoimomo P>!

– Te nem a Szabadító vagy, csak egy gyilkos egy lopott lándzsával!

Kapcsolódó szócikkek: Ahmann Jardir
1 hozzászólás
SzRéka P>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Ne! – Inevera kinyújtotta a kezét, de csak a puszta levegőt markolta, amikor a Par'chin levetette magát a szikláról, és a férjét is magával rántotta.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Ahmann Jardir · Bálás Arlen (A Rovásember) · Inevera
SzRéka P>!

– Nem vagyok hülye – jelentette ki Jardir.
– Néha pedig felmerül bennem.

31. oldal, 1. fejezet - A vadászat

Kapcsolódó szócikkek: Ahmann Jardir · Bálás Arlen (A Rovásember)
OldNile I>!

Leesha […] tehetetlenül nézte, ahogy Jardir tovább fojtogatja Jayant. A nő megkönnyebbülve fellélegzett, amikor a férfi ledobta a földre vergődő, tátogó, de még nagyon is élő fiát.
– Miféle állat támad rá a saját kölykére? – kérdezte letaglózva Leesha.
Abban válaszolni akart, de Gared megelőzte.
– Nem volt választása – mondta a favágó. – Senki se követne csatába egy olyan férfit, aki még a saját fiait se képes megregulázni.
– Köszönöm, Gared, de a falu rémétől nem kérek tanácsot – mondta csípősen a Gyógyfüvész.
– Nem, igaza van – szólalt meg Wonda Leesha nagy meglepetésére. – Én nem értettem, mit mondanak egymásnak, de ha én ilyen hangon beszéltem volna apámmal, úgy eltángált volna, hogy attól koldulok.
– Úgy tűnik, nem is olyan mások a szokásaink, mint ahogy elsőre tűnt, asszonyom – jegyezte meg Abban.

694. oldal, 28. fejezet - A Tükörpalota (Könyvmolyképző, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: Ahmann Jardir · Gared · Leesha