ágyékkötő, ágyékkendő tárgy

– Egy nap én is elveszlek téged.
– Majd ha piros hó esik – vigyorogtam.
Vállat vont.
– A havat is meg lehet festeni. Nem gond.
– Na, jó, akkor megyek hozzád, ha Britney Spears egyik dalára táncolsz ágyékkötőben apád előtt.
Hosszan mélyen beszívta a levegőt, aztán hangosan kifújta.
– Elfogadom a kihívást.

349. oldal

– Az óriás alá! Másszatok be! – kiáltotta.
Bemásztak az óriás vastag és kék combjai közé, hasra vettették magukat a sárban, és bekúsztak az ágyékkötője alá. Percy megpróbált a száján át lélegezni, de a búvóhelyük még így sem volt kellemesnek nevezhető.
– Mi a terv? – sziszegte Frank. – Hogy kilapít egy kék segg?

387. oldal

– Mi történt itt? Valami bemutatót tartottak?
– Mágiát használtunk, így életre keltettünk már szörnyet. Bocsássatok meg modortalanságunkért, hogy megzavartuk eme kellemes tavaszi napot – mondta épp elegánsan kecses Ah mágus.
– Mágiát? – ismételte a szervező csaj, aki kékre színezett bőrrel az Avatár egyik szereplőjének volt beöltözve. Csípőre tette a kezét. – Mondd, mégis minek nézel te engem?
Ah mágus tűnődve végigpillantott a melltartón és ágyékkötőn:
– Erre a kérdésre nem igazán szeretnék válaszolni.

272. oldal

– Féltékeny? Én? Csak egy narcisztikus pasinak támadhat ilyen gondolata. Nevetséges!
A kezembe fogtam a kezét, és lágy, terapeutákat is megszégyenítő módon nyugtatni kezdtem. – Nem értem, miért vagy zavarban. Teljesen normális dolog, ha valaki egy idő után intim érzelmeket kezd táplálni a szomszédja iránt. Miért gondolod nevetségesnek?
Elrántotta a kezét. Nem kis erőfeszítésembe került, hogy fel ne kacagjak, annyira elpirult. – Miért? Tényleg azt akarod, hogy felsoroljam az összes indokomat? Hát, jó. Először is, már megint nem borotválkozol egy ideje, és úgy nézel ki, mint egy favágó. Visszataszítóan, hogy finom legyek. És akkor még a micisapkádról nem is szóltam. Ahogy a torzonborz szakálladdal kinézel, azon sem csodálkoznék, ha ágyékkötőben járnál. Szoktál zuhanyozni egyáltalán?
– Szoktam. Ha akarod, hazamehetünk, és lezuhanyozhatunk. Ketten.
Megspórolnánk egy csomó vizet.
– Nézd csak, most meg környezetvédő lettél hirtelen.
– Nem igazán. Csak szeretem, ha nedves leszel. – Még jobban elpirult, ami, az arcát pettyező szeplőkkel együtt, csak még szebbé tette.
Átkozottul gyönyörűnek láttam. – És még valami – folytattam, leginkább azért, hogy eltereljem a gondolataimat mindarról, amit iránta éreztem, azt remélve, hogy hasonlóképpen érez irántam ő is. – Láttam a telefonodon a Favágók applikációt, szóval, ne is próbáld tagadni az irántuk érzett vonzalmadat! Senki sem fog megvetni érte, hangosan semmiképp. Az ilyesmi mindig az ember háta mögött történik, az meg nem számít.

– Felvettem hát a cognomenemet, vagyis a harmadik nevemet, a Reticulust, ami alsóruházatot jelent, hogy soha ne felejtsem el azt az áldott napot, amikor egy csirke ellopta az ágyékkötőmet.
– Vagyis a neved Mr. Alsógatyát jelent?

104. oldal

Ma már tisztában vagyunk azzal, hogy milyen kegyetlenség egy primitív népet a haladás útjára vinni, erővel modernizálni. Ez egyszerűen a pusztulásukat jelenti. Ne kövessük el ezt a bűntettet. Hagyjuk meg őket a nyilaiknál, a tollaiknál és az ágyékkötőjüknél. Ha közelről, megbecsüléssel és némi rokonszenvvel veszed őket szemügyre, rájössz, hogy nem illik rájuk sem a „barbár”, sem az „elmaradott” jelző. A kultúrájuk éppen elegendő abban a környezetben, ahol mozognak, azokhoz a körülményekhez, amelyek között élnek. Különben is mélységes és kifinomult ismereteik vannak olyan dolgokról, amelyekről mi már elfeledkeztünk. Például az emberről és a természetről. Az ember és a fa, az ember és a madár, az ember és a folyó, az ember és a föld, az ember és az ég viszonyáról. Akárcsak az ember és az Isten viszonyáról.

Télen Picasso pulóverben és sállal a nyaka körül aludt, nyáron az utcára néző, nyitott ablakok ellenére csak egy ágyékkötőben ácsorgott a festőállványa előtt. Ha a járókelők megtorpantak és bebámultak, dühösen ordított rájuk:
– A pöcsömet is megmutassam?

57. oldal

– Nem értem, miért vagy zavarban. Teljesen normális dolog, ha valaki egy idő után intim érzelmeket kezd táplálni a szomszédja iránt. Miért gondolod nevetségesnek?
Elrántotta a kezét. Nem kis erőfeszítésembe került, hogy fel ne kacagjak, annyira elpirult.
– Miért? Tényleg azt akarod, hogy felsoroljam az összes indokomat? Hát, jó. Először is, már megint nem borotválkozol egy ideje, és úgy nézel ki, mint egy favágó. Visszataszítóan, hogy finom legyek. És akkor még a micisapkádról nem is szóltam. Ahogy a torzonborz szakálladdal kinézel, azon sem csodálkoznék, ha ágyékkötőben járnál. Szoktál zuhanyozni egyáltalán?
– Szoktam. Ha akarod, hazamehetünk, és lezuhanyozhatunk. Ketten. Megspórolnánk egy csomó vizet.
– Nézd csak, most meg környezetvédő lettél hirtelen.

399. oldal, Tizenkilencedik fejezet - Manónyomozók (Animus, 2006)