Ágos személy
Ágos, eredeti nevén Arborinus Verginix fellegkalóz a Szirt Krónikáiban, az Ágos trilógia főhőse. Az Erdőmélye c. kötetben úgy ismerjük meg, mint kitett gyereket, akit egy fatroll család nevelt fel, de szenvedélyes kíváncsisága, és szokatlan merészsége miatt külső jellemzőin túl is képtelen beilleszkedni a faluban. Mikor eltéved az erdőben, egyre veszélyesebb kalandokba sodródik, többször majdnem meghal, de végül szerencsével jár – találkozik Quintinius Verginix-szel, a Felleghajtó kapitányával, aki felismeri benne az évekkel korábban elveszett fiát, és szárnyai alá veszi. Ágos annak ellenére, hogy a fatrollok között kapott neve közönségesnek hat, sosem veszi fel az eredeti nevét, még felnőttkorában, kapitányként is Ágos marad. Az egyik első utazása a Felleghajtóval tragédiába torkollik, az apja eltűnik, és legénységének egyetlen tagjával, egy Maugin nevű lánnyal tud csak visszatérni Alvégvárosba. Bízva abban, hogy megtalálhatja az apját, új legénységet toboroz, ekkor már saját hajójára, a Szirttáncosra, és követi a nyílt levegőégbe, ahonnan még nem tért vissza hajó.
Ágos faja ún. „fourthling” ez a leggyakoribb faj a szirt világában, sok különböző népcsoport generációkon át történő keveredésének eredménye. Fiatalkorában vézna, később magas, tekintélyesebb megjelenésű lesz, a szemei zöldek, a fülei hegyesek. A fatroll falu elhagyása után is jellemzi, hogy a haját a fatrollokra jellemző stílusban csomózva hordja. Becsületes, egyenes jellem, törekszik az ártatlanok és elesettek védelmére, és érti a viccet – nem zavarja az sem, ha rajta magán nevetnek. Ugyanakkor ha valakire dühös, képes kegyetlenül cselekedni, és kapitányként bár tiszteli és szereti a legénységét, meglepő szigorral vezet.
Idézetek
Gyorsan – utasította Ágos a fiút. – Vissza a függőágyba! Tégy úgy, mintha aludnál.
Egy pillanattal később Ágos és Csuklyacsuk összegömbölyödve feküdt a függőágyban. Lehunyt szemmel, nyitott szájjal, halkan horkoltak. A kopogás az ajtón másodszor is fölhangzott.
– Alszunk, hülyék – morogta Csuklyacsuk az orra alatt. – Gyertek be!
– Sssss! – sziszegte Ágos.
190. oldal
Hiú és ostoba – mondta. – Túl vad a neve, gyönge a szíve, ahogy apám szokta mondani. Akik a legkegyetlenebb neveket választják maguknak, rendszerint a legkevésbé sem érdemlik ki őket. – Szeme elhomályosult. – A legbátrabbak és legvitézebbek a legkevésbé hivalkodó neveket választották maguknak.
159. oldal