Afrika helyszín

Ayaan Hirsi Ali: A hitetlen
Corinne Hofmann: Búcsú Afrikától
Jurij Bujda: Porosz menyasszony
J. M. Coetzee: Foe
Lángh Júlia: Közel Afrikához
Daniel Defoe: Robinson Crusoe
Robin Cook: Járvány
Rejtő Jenő (P. Howard): A fehér folt
Niccolò Ammaniti: Én nem félek
Kittenberger Kálmán: Kelet-Afrika vadonjaiban
Marcello D'Orta: Én, reméljük, megúszom
Joy Adamson: Elza és kölykei
Michael Crichton: Kongó
Bolesław Prus: A fáraó
Robin Cook: Kromoszóma
Boris Vian: Öljünk meg minden rohadékot!
Karen Blixen: Volt egy farmom Afrikában
Fekete István: Kittenberger Kálmán élete
Bernard Werber: A hangyák
Michel Houellebecq: Elemi részecskék
Rejtő Jenő (P. Howard): Az elveszett cirkáló
Salamon Pál: A Sorel-ház
Lázár Ervin: A kisfiú meg az oroszlánok
Csukás István: Pom Pom meséi – Szegény Gombóc Artúr
John Berger: G.
Thomas L. Friedman: És mégis lapos a Föld
Ernest Hemingway: Afrikai vadásznapló
V. S. Naipaul: A nagy folyó kanyarulatában
Nora Roberts: Vértestvérek
Karen Blixen: Out of Africa
Reinhard Radke – Manoj Shah – Anup Shah: Serengeti
Gareth Patterson: Oroszlánok örökében
Alfred Dunhill: Pipák könyve
Rejtő Jenő (P. Howard): Halálsziget
Abram De Swaan: A nyelvek társadalma
Banyó Péter – Csányi Dóra – Edinger Katalin – Kovács Eszter (szerk.): Friss tinta!
John Banville: A tenger
Caius Sallustius Crispus: C. Sallustius Crispus összes művei
Erőss László – Veér András: A Halál enciklopédiája I.
Gundel Takács Gábor (szerk.): Ami egyszer elmúlt, nem múlik el többé
Kazuo Ishiguro: Napok romjai
Klaniczay Gábor (szerk.): Európa ezer éve: a középkor I-II.
Anthony Giddens: Elszabadult világ
Stefanie Zweig: Az álmok mégis Afrikában maradtak
Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről
Bogdan Szczygieł: A titokzatos Niger
Ambrus Péter: Az igazi misszió
Ryszard Kapuściński: Ében
Pénzes Bethen: Állati rekordok
Vadász Sándor (szerk.): 19. századi egyetemes történelem – 1789–1914
P. G. Wodehouse: Golfőrültek
Chris Alden: Kína az afrikai kontinensen
Boglár Lajos: Hogyan laknak?
Mario Vargas Llosa: A Kelta álma
Jo Nesbø: Hóember
Ladislav Fuks: Martin Blaskowitz arcképe
Gaius Suetonius Tranquillus: Suetonius összes művei
Abraham Verghese: Könnyek kapuja
Nyikolaj Gumiljov: Nyikolaj Gumiljov versei
Rátóti Benő – Tolnay László: A világ országai
Hárs Ernő – Keszthelyi Tibor (szerk.): Fekete lángok
Justina Chen Headley: North of Beautiful – Iránytű Önmagamhoz
Marissa Meyer: Cinder
Majtényi György: Vezércsel
Christopher McDougall: Futni születtünk
Ipolyi Arnold (szerk.): A tengeri kisasszony
Daron Acemoglu – James A. Robinson: Miért buknak el nemzetek?
Asztalos István: Isaszeg
Luca Di Fulvio: A lány, aki megérintette az eget
Adam Makos – Larry Alexander: Felettünk a csillagos ég
Kun Árpád: Boldog Észak
Roberto Saviano: ZéróZéróZéró
Lawrence Anthony – Graham Spence: Elefántsuttogó
Chimamanda Ngozi Adichie: We Should All Be Feminists
The Rough Guide Swahili Phrasebook
Berg Judit: Tökmagok Afrikában
Hulej Emese: Egy Teleki gróf Afrikában
Edward Rutherfurd: Párizs
Bodó Csiba Gizella: A rózsaszín ország, Jordánia
Paula McLain: Napkeringő
Yuval Noah Harari: Sapiens
Caius Sallustius Crispus: C. C. Sallustius' épen maradt minden munkái
Richard Sakwa: Háború a határon
Pogátsa Zoltán: Magyarország politikai gazdaságtana
Réti László: Falak mögött
Turóczi Ildikó: Boszorkányok, sámánok, varázslók
Biedermann Zsuzsánna: Genocídium és destabilizáció az afrikai nagy tavak régióban
Jenny Erpenbeck: Megy, ment, elment
M. E. Thomas: Confessions of a Sociopath
Richard Leakey – Virginia Morell: Háború a szavannán
Besenyő János – Gyarmati Ádám – Hetényi Soma Ambrus – Pető Gergő – Szijj Dóra – Resperger István: Kongói Demokratikus Köztársaság
Besenyő János – Miletics Péter: Marokkó és Nyugat-Szahara
Joan Sales: Csalóka dicsőség
Tim Marshall: A földrajz fogságában
Pintér Judit Nóra: A krónikus betegségek lélektana
Edward Rutherfurd: London
Alastair Fothergill – Keith Scholey: A mi bolygónk
Alice Walker: Az öröm titkának őrzői
Jerry Brotton: Térképcsodák
Sarah Rose: Legendás lányok
Steve Berry: Máltai csere
Leylah Attar: A Serengeti köde
Wilbur Smith – Imogen Robertson: Királyok Királya
Réti László – Vanicsek Olivér: Aranylövés
Thilo Sarrazin: Ellenséges hatalomátvétel
Titus Livius: Róma története a Város alapításától (XXI-XXX. könyv)
Petes Gábor: Új-Hunnia 2039 – Ősök útján
Turóczi Ildikó: Varázslatok, járványok, missziók
Jonas Jonasson: Édes a Bosszú Részvénytársaság
Papp-Szabó Vanília: Örökség
David Attenborough: Egy élet a bolygónkon
Soo Kim: Élj úgy, mint egy koreai
Douglas Preston – Lincoln Child: Zavaros folyó
Karen Blixen: Távol Afrikától
Steve Berry: A Kaiser hálója
Mia Kankimäki: A nők, akikről éjjel álmodom

Idézetek

metahari P>!

In 2003, I wrote a novel called Purple Hibiscus, about a man who, among other things, beats his wife, and whose story doesn't end too well. While I was promoting the novel in Nigeria, a journalist, a nice, well-meaning man, told me he wanted to advise me. (Nigerians, as you might know, are very quick to give unsolicited advice.)
He told me that people were saying my novel was feminist, and his advice to me – he was shaking his head sadly as he spoke – was that I should never call myself a feminist, since feminists are women who are unhappy because they cannot find husbands.
So I decided to call myself a Happy Feminist.
Then an academic, a Nigerian woman, told me that feminism was not our culture, that feminism was un-African, and I was only calling myself a feminist because I had been influenced by Western books. […]
Anyway, since feminism was un-African, I decided I would now call myself a Happy African Feminist. Then a dear friend told me that calling myself a feminist meant that I hated men. So I decided I would now be a Happy African Feminist Who Does Not Hate Men. At some point I was a Happy African Feminist Who Does Not Hate Men And Who Likes To Wear Lip Gloss And High Heels For Herself And Not For Men.
Of course much of this was tongue-in-cheek, but what is shows is how that word feminist is so heavy with baggage, negative baggage…

Kapcsolódó szócikkek: 2003 · Afrika · feminista · Nigéria
Bla IP>!

Sokat, nagyon sokat adott Afrika annak, aki el tudta tőle venni, de mindent elvett attól, aki nem vigyázott minden lépésére, és nem mérlegelte előre minden mozdulatát.

36. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Afrika
Ezüst P>!

A hidegháború során a két fő ellenfél, az Egyesült Államok és a Szovjetunió kerülték a közvetlen konfrontációt, és ehelyett több pótháborút vívtak Afrikában, Afganisztánban és máshol. A hideg béke emez új korszakában az Ukrajna-válság is egy ilyen pótháborúvá vált.

292. oldal

Richard Sakwa: Háború a határon Ukrajna üllő és kalapács között

Belle_Maundrell >!

Én ismerem Afrika dalát – gondoltam ilyenkor –, a zsiráfét, a hanyatt heverő afrikai újholdét, az ekékét a földeken, a kávészedők izzadt arcáét, de ismeri-e Afrika az én dalomat? Vibrál-e a levegőben a puszta felett egy szín, amelyet valaha én viseltem, ráveti-e a telihold árnyékomat a kocsifelhajtó kavicsára, a ngongi sasok keresnek-e még a hegyeik között?

82. oldal, Egy gazella (Árkádia, 1987)

Kapcsolódó szócikkek: Afrika
Mariella>!

Afrikában minden reggel arra a tudatra ébred a gazella, hogy gyorsabban kell futnia, mint a leggyorsabb oroszlánnak, különben felfalják. Afrikában minden reggel arra a tudatra ébred az oroszlán, hogy gyorsabban kell futnia a leglomhább gazellánál, különben éhkoppon marad. Mindegy, oroszlán-e az ember, vagy gazella, legokosabb, ha napkeltekor mindjárt nekilát a futásnak.

20. oldal

Christopher McDougall: Futni születtünk Egy rejtőzködő indián törzs, néhány szuperatléta és minden idők legnagyobb ultrafutó versenyének története

Kapcsolódó szócikkek: Afrika · futás · gazella · oroszlán
gesztenye11>!

Van egy afrikai mondás: amíg az oroszlánoknak nincs saját történészük, addig a vadászatokról szóló történetek mindig a vadászokat dicsőítik majd.

491. oldal - Hetvenharmadik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Afrika · oroszlán · történész · vadász · vadászat
Futtetenne I>!

ANOMA KANIÉ

MIND, AMIT NÉKEM ADTÁL
TOUT CE QUE TU M'AS DONNÉ

Mind, amit nékem, Afrika, adtál,
erdők, tavak, ködsujtásos öblök,
mind, amit nékem adtál,
tánc, zene, tűz körül virrasztók történetei,
mind, amit napod bőrömbe mart,
az ősök feketesége,
mely véremből ki nem törülhető,
mind, amit nékem, Afrika, adtál,
oly lépéssel kényszerít
járni, mely semmi másra nem hasonlít,
a csípő összetört az idő súlya alatt,
a lábak szélesek a gyalogolástól,
mind, amit adtál örökömül,
s még a talpamra tapadt restséget is,
büszkén viselem homlokomon,
egészségem nem hagyhat el már,
s elindulok,
fajtámat dalolva, mely se jobb,
se rosszabb, mint a többi.
Mind, amit nékem, Afrika, adtál,
pusztákat, melyeket zenited aranyoz,
vadjaidat – perverz hirükkel,
bányákat, méhed rejtett kincseit,
ellenségeid csábitóit,
fájdalmadat a vesztett édenek felett,
mindezt könyörtelen kézzel oltalmazom,
ameddig a láthatár fénye ér,
hogy csorbítatlanul maradjon fenn örökre
a küldetés, amit rádbíztak az egek.

Hárs Ernő fordítása

155-156. oldal

Hárs Ernő – Keszthelyi Tibor (szerk.): Fekete lángok Nyugat- és Közép-Afrika költészete

Kapcsolódó szócikkek: Afrika
KingucK P>!

– Kérem, én őszintén köszönöm… – hebegte hálásan, még mindig remegő hangon a fiatalember, de Rozsdás jóindulatúan legyintett:
– Ugyan, hagyd! Nem vagyunk tánciskolában. Nekem már rég gusztusom volt odasózni egyet ennek a baromnak. Különben is elég már Pireuszból. Fel tehát! Menjünk a vidám Észak-Afrikába! Halihó! Gyerünk a festői Port Szaidba! Téged pedig ezentúl Kölyöknek nevezünk, mert úgy nézel ki, mint aki most szökött meg a rövidnadrágból.

1. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Afrika · Észak-Afrika · Kölyök · Pireusz · Port Szaid · Rozsdás
KingucK P>!

Zaire, Afrika
1976. szeptember 7.

John Nordyke, a Yale egyetem huszonegy éves biológia szakos hallgatója hajnalban ébredt egy zaire-i falu szélén, Bambától északra. Megfordult izzadságtól nyirkos hálózsákjában, kinézett a műanyag hegymászósátor bejáratát fedő hálón keresztül, és hallgatta a trópusi őserdő hangjait, az ébredező falu neszeit. Tehéntrágya meleg, csípős szagát és a tűzhelyekről fölszálló füst fanyar illatát sodorta felé a gyenge szellő. Magasan fönt, az eget eltakaró dús növényzet közt ugrándozó majmok tűntek föl egy-egy pillanatra.
Nyugtalanul aludt; ahogy föltápászkodott, gyöngének érezte magát, szédült. Határozottan rosszabbul volt, mint előző este, amikor úgy egy órával vacsora után belázasodott, és hidegrázás tört rá. Maláriám van, gondolta, bár megelőzésül gondosan, szedte a klorokinolin-foszfátot. Az volt a baj, hogy alig lehetett elkerülni a moszkitófelhőket, amelyek estén ként előrajzottak a mocsaras dzsungel rejtett pocsolyáiból.

Kapcsolódó szócikkek: 1976 · Afrika · Zaire
Olympia_Chavez>!

Mászai barátaim (a mászaiak harcias, nomád pásztornép) érdekes mesét mondtak el nekem, hogy mi okból kapar ennél az aktusnál a „amuny” (mászai neve az orrszarvúnak).
"A rinók valamikor régen is gonoszak voltak, sokkal gonoszabbak, mint most. Támadták az embereket szétzavarták nyájaikat, úgyhogy az emberek megsokallták a dolgot és elindultak,hogy végezzenek velük. De akkor az emberek még nagyon ostobák voltak (mesélőm bevallása szerint még a mászaiak is), mindig összetévesztették az elefánt nyomát a rinóéval, és így gyakran felverték délutáni szunyókálásából a nyugalmat szerető elefántot. Az elefánt ráunt a zaklatókra, és arra kérte az orrszarvút, hogy vagy javuljon meg, és ne kellemetlenkedjék, az embereknek, vagy ha nem akar megváltozni, akkor hagyjon maga után valami jelet, amiről a ostoba emberek is felismerik a nyomát. Persze az orrszarvú rá sem hederített, s még inkább alkalmatlankodott az embereknek, akik megint az ártatlan elefántot verték fel nyugalmából.
Az elefánt erre megsokallta a dolgot, a bozót sűrűjében elcsípte a rinót, és egy frissen kicsavart faderékkal olyan huszonötöt vert a fenekére, hogy az „amuny” minden nemzetsége bizonyos dolga végeztével az elefánt kívánsága szerint azóta is szorgalmasan kikaparja hátsó lábával a jelet, és messzire elkerüli az elefántot."

135. oldal, Az afrikai orrszarvú (Móra kiadó, 1981)

Kapcsolódó szócikkek: Afrika · elefánt · orrszarvú
2 hozzászólás