áfonya növény

Vámos Miklós: A New York–Budapest metró
Tamási Áron: Ábel a rengetegben
Paul Auster: New York trilógia
Dean R. Koontz: Hideg tűz
Astrid Lindgren: Ronja, a rabló lánya
G. Szabó Judit: A Madárijesztő-ház
Karen Joy Fowler: A Jane Austen könyvklub
Banyó Péter – Csányi Dóra – Edinger Katalin – Kovács Eszter (szerk.): Friss tinta!
Jill Fullerton Smith: Amivel etetnek
S. Milú: Füstöcske, a kis sárkány
Brigitte Weninger: Rosszcsont Pauli!
Bera Károly – R. Kárándi Rita (szerk.): Télapó itt van
Kányádi Sándor: Költögető
Thorbjörn Egner: Róka Miska megjavul
Kerekes György – ifj. Kerekes György: Lappföld
D. C. Jarvis: A méz és más természetes készítmények
Vladimir Nabokov: Első szerelem
Andrus Kivirähk: Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét
Temesvári Gabriella: A gyógyító konyha
Michael Greger – Gene Stone: Hogy ne halj meg
Berg Judit: Lengeszakácskönyv
Kerstin Gier: Az álmok harmadik könyve
Elif Shafak: Éva három lánya
Andrzej Sapkowski: Viharidő
Bernhard Schlink: Olga

Idézetek

Belle_Maundrell >!

– (…) Nektek, embereknek, mindig mindent ki kell próbálnotok? Egyetek inkább áfonyát.

111. oldal

Kapcsolódó szócikkek: áfonya
1 hozzászólás
Emmi_Lotta I>!

Az idő nem olyan, mint egy folyó: nem lehet rajta végigtekinteni forrástól a torkolatig. Inkább az ablakon lefolyó vízcsepphez hasonlít, amely szeszélyes patakként kanyarog lefelé, amerre csak az üveg láthatatlan egyenetlenségei térítik. A jelen az a pont, ahol a gömbölyű vízcsepp éppen van. A jelen mindig csak a pillanat. Ide sűrűsödik a változás: nem lehet tudni, merre kanyarodik majd a csepp, kettéoszlik-e, vagy megáll egy akadály előtt. A pillanat megfoghatatlan, ahogy a vízcsepp is eltűnik, ha hozzáérünk. A fénykép és a vers mégis megcélozza a megörökítését, s ha lemásolni nem is sikerül, egy-egy emléket, gondolatot, érzést megőriz a papír.
Ha utazik az ember, talán még jobban érzi a pillanatok megismételhetetlenségét. Tudja, hogy csak egyszer látja életében a tájat, az út menti fát, a tópartot. Érzékszervei is élesebben működnek, hogy minél többet elraktározhasson magában. Meghallja a legkisebb szelet, az eső hangját, reggel a madarakat az erdőszélen.
Északon utazni semmi mással nem fogható élmény. Ott éreztük először azt, hogy nemcsak a gondolataink, a szemünk is kitör a rabságból, amelyhez délen szokott. Az erdőnek ott tényleg nincs vége, a rétek fölött nem húzódik távvezeték, a tó egyik szigete mögött egy másik fekszik, nem beépített part.
A finn tóvidék titokzatosságával, a lappok hazája végtelenségével fogott meg bennünket.
A tavak öblei szinte elbújnak a hatalmas fenyők között, vizük is sokszor barna és átláthatatlan az évezredek alatt beleoldódott faanyagtól. A szigeteken szőnyegként terül el a gyapjúsás, fehér pihéiket tarkára festi minden este a nap. A fenyvesek alján mindenhol patak, halk, lassú vízfolyás csobog.
Lappföldön óriás lápok veszik körbe a csupasz hegyeket. A mocsarak madarat nevelnek, medvét és jávorszarvast rejtenek, kínálják a finom gyümölcsöt: az áfonyát, a mocsári hamvasszedret. Az igazi fátlan tundrák felett pedig mintha az ég is távolabb lenne.
Szabadság és képzelet. Végtelen tér…
Számunkra ez Finnország és a csodálatos Lappföld varázsa.

Előszó

Kapcsolódó szócikkek: áfonya · erdő · folyó · hegy · idő · jávorszarvas · jelen · képzelet · Lappföld · madár · medve · rét · szabadság
2 hozzászólás
Awa>!

Az élet olyan, mintha egy cukrászdában áfonyás süteményt kapnánk, holott barackos-diósat rendeltünk. Nincs olyan sok barack vagy dió, és az ember azzal van elfoglalva, hogy mi az ami hiányzik, pedig sokkal okosabb lenne ha rájönne, hogy az áfonyának is jó íze van.

Kapcsolódó szócikkek: áfonya · élet
Kkatja P>!

    Sűrű erdőben jártak. A fák törzséről fakéreg színű araszolólepkék rebbentek föl. David némán, kelletlenül baktatott. – Szeretnünk kell az erdőt – mondta Ivanov, hátha sikerül jobb kedvre derítenie tanítványát. – Ez volt az ember első lakhelye. Egy szép napon aztán otthagyta a primitív sejtelmek sűrűjét, és kilépett az értelem napvilágos tisztására. Az az áfonya ott érettnek látszik, megkóstolgatod. Most miért duzzogsz? Értsd meg, az embernek kell a változatosság. Nem lehet mindig a tengerben fürdőzni.

17. oldal, Tökéletesség (Barkóczi András fordítása)

Kapcsolódó szócikkek: áfonya · erdő · lepke · tenger
negyvenketto P>!

– Úgy szívom be a nyarat, mint a vadméh a mézet. Egy nagy-nagy nyárkaláccsá gyúrom majd össze, hogy legyen min élnem, ha már… ha már nem lesz nyár többé. Tudod, mi minden van benne?
És elmesélte Birknek, mi minden van benne.
– Egy nagy mézeskalács az egész, napfelkeltékből és áfonyától roskadozó bokrokból és a karod szeplőiből és a folyón csillogó esti holdfényből és csillagos égből és az erdő déli hőségéből, amikor a nap a fenyőkre tűz, és csöndes esti esőkből és mókusokból és nyulakból és jávorszarvasokból és a vadlovainkból és az úszásainkból és a lovaglásainkból, mondom, egy nagy, egybesült kalács mindenből, amitől nyár a nyár!

135. oldal

Kapcsolódó szócikkek: áfonya · erdő · eső · holdfény · jávorszarvas · kalács · lovaglás · méz · mókus · napfelkelte · nyár · nyúl
worsi P>!

Mesterházy Mónika: A szamárról
(Dragomán Gyurinak)

Kelkáposzta egyszer a SZAMÁR magában:
„Retek egy kis grépfrút, talán torma, hagyma,
ha kedvem van krumpli, ott répa elcitrom,
ha ribizli vágyom, nem lesz olyan gomba.”

S ahogy ott ananász, s már gesztenye éppen,
odaeper hozzá egy spárga rizscsicsó,
elébe karfiol, s búza, de nagy zeller:
„Egres fel az árpa! Saláta a dió!”

„Vackor gyökér erre, pöszméte rizs SZAMÁR,
Füge el a póré!” Így mandula bodza.
„Az én petrezselyem datolya ne lencse!
Most narancs, ahogy birs, vagy meggy a szamóca.”

A kökény rizscsicsó padlizsán elszeder.
Mákalma csak az, hogy a zab gyorsan ringló.
„Vajbab, most mit retek?” Dinnye is, málna is.
„Brokkoli cseresznye, ha mandarin mangó.”

Hanem a SZAMARAT a borsó áfonya.
Nem datolya semmi, mégsem szilva krumpli.
„Hogy barack a körte!” Semmi cékla többé.
Azóta ananász a SZAMÁR ribizli.

100. oldal · Mesterházi Mónika

Kapcsolódó szócikkek: áfonya · ananász · gesztenye · hagyma · torma
forElle>!

Végül, ahogy szemhéja lassan elnehezül, s érzékeit már az álom hullámai kezdik ostromolni, arra gondol, milyen furcsa, hogy mindennek megvan a maga színe. Hogy bárminek, amit látunk, amit megérintünk a világon, mindennek, mindennek megvan a maga színe. Küszködik, hogy még egy kicsit ébren maradjon; sorra veszi a színeket. Elsősorban itt van a kék,mormolja magában.
Van kékróka, kékbegy, kékfenyő. Van a búzavirág, a szajkó, a barázdabillegető, a cinke.
A déli égbolt New York felett. A kökény, az áfonya, a Csendes-óceán. Vannak kékvérűek és kékharisnyák, és van a blues. Az apám egyenruhája. A rézgálic, a húslégy, a nőszirom. A harangvirág. A szemem, a nevem.
Megtorpan, hiába kutat agyában további kék dolgok után; áttér a fehérre. Van a sirály, mondja, a küszvágó csér, a gólya, a kakadu. A szobám fala, az ágyneműm. A gyöngyvirág, a szegfű, a százszorszép szirmai. A béke, Kínában a gyász. Van az anyatej, s az ondó. A fogam. A szemem fehérje. A nyírfa, a jegesmedve, a dér, a tajték, a fehér mécsvirág. A mész, az üres papír.
Habozás nélkül a feketére tér. Feketelista, feketepiac, a Fekete Kéz. A New York-i éjszaka. A szeder, a holló, az áramszünet, a korom, a szén, az aszfalt, az ébenfa. A hajam. Tollamban a tinta. Egy vak ember körül a világ. A szemgolyó közepén tátongó pupilla. Végül belefárad, süllyedni, sodródni kezd, de még megállapítja ködösen, hogy a játéknak vége-hossza nincs.

Kapcsolódó szócikkek: áfonya · kékbegy · kökény
1 hozzászólás
Belle_Maundrell >!

Szeptemberben átváltoztak a színek; a nyírfák levelei sárgán ragyogtak, pirosan az áfonya levelei, zölden csillogtak a fenyők, és a rengeteg zuzmó fehéren pompázott.

73. oldal

Kapcsolódó szócikkek: áfonya · nyírfa · szeptember · zuzmó
gjudit8>!

Novemberi szél

Lefonnyadt rég az áfonya,
Lecsupaszult a málnavész.
Minden toboz a földre néz.
Hályogos szemmel pillogat
olykor néhányat még a nap.
Se cirpelés, se csipogás,
hallgat minden kis muzsikás.
Csak a szél, csak a szél,
egyedül ő zenél.

Ág se moccanhat nélküle,
minden kis hang az ő műve.
A medve helyett ő morog.
Övé minden csőr és torok,
ő játszik minden furulyán,
harsonán, dobon, pikulán.
Táncoltat erdőt, bokrokat,
lebbent az égre fodrokat,
s annak, ki ellene szegül,
annak a hátán hegedül.

32. oldal

Kapcsolódó szócikkek: áfonya · harsona · szél
Ninácska P>!

Szilva, körte, áfonya, sulyom, dió, mogyoró, gesztenye, mandula!

31. oldal

Berg Judit: Lengeszakácskönyv A Nádtenger lakóinak kedvenc csemegéi

Kapcsolódó szócikkek: áfonya · dió · gesztenye · körte · mandula · mogyoró · sulyom · szilva