Aedion Ashryver személy

Sarah J. Maas: Heir of Fire
Sarah J. Maas: Crown of Midnight – Éjkorona
Sarah J. Maas: Queen of Shadows
Sarah J. Maas: Heir of Fire – A tűz örököse
Sarah J. Maas: Empire of Storms
Sarah J. Maas: Queen of Shadows – Árnyak királynője
Sarah J. Maas: Tower of Dawn
Sarah J. Maas: Empire of Storms – Viharok birodalma
Sarah J. Maas: Kingdom of Ash
Sarah J. Maas: Tower of Dawn – A hajnal tornya
Sarah J. Maas: Kingdom of Ash – Felperzselt királyság 1-2.

Idézetek

ancsislibrary>!

Már majdnem átadta magát az alvásnak, amikor néhány lépésnyire mögötte megnyikordult a deszkapadló. Tudta, hogy csak azért, mert Lysandra nem akarta megijeszteni.
A szellemleopárd mellételepedett, a farkát felgömbölyítette, a szemébe nézett, és hatalmas fejét Aedion ölébe fektette.
Csendben nézték a nyugodt hullámok felett kihunyó csillagokat, Lysandra a fejét a csípőjének dörgölte. A csillagok fénye ezüstösen foltozta a bundáját. Aedion ajkán
mosoly játszadozott.

Kapcsolódó szócikkek: Aedion Ashryver · Lysandra
ancsislibrary>!

– Tényleg annyira nehezedre esik, hogy legalább egyvalamiben egyetérts velem?
– Szerintem eddig mindig egyetértettünk.
– Mindig rávágsz valamit arra, amit mondok. – Lysandra a fejét csóválta. – Kibírhatatlan vagy!
Aedion vigyorgott.
– Jó tudni, hogy végre az agyadra megyek. Vagy az agyaidra?
Lysandra lenyűgözően szép arcán valami sötét árnyék suhant át.
– Vigyázz, Aedion, mert harapok!
Aedion egy kicsit közelebb hajolt. Tudta, hol a határ a Lysandrával való kapcsolatában, amit nem akart áthágni, és nem is próbálkozott volna vele. Azok után, amin a lány
gyerekkorában keresztülment, és ahogy sikerült visszaszereznie a szabadságát. Ha valaki, ő ezt tényleg megérti, hiszen maga is sok mindent átélt.
[…]
Mindkettejük számára ártatlan játék volt ez a flört. Ráadásul annyira jó volt két alakváltás közti szünetben pár szót váltani vele. Kicsit a fogát csattogtatta, és így szólt a lányhoz:
– Jó, hogy tudom, hogyan kell rávenni a lányokat a dorombolásra.

Kapcsolódó szócikkek: Aedion Ashryver · Lysandra
ancsislibrary>!

Aedion rámordult. Lysandra viszonozta. Állta a tekintetét, és nem a hálószobákra trenírozott vagy nevelt arccal, hanem a valódival. Vad volt, szilaj és megszelídíthetetlen. Aedion úgy érezte, mintha maga a Fehér- agyar-hegység magasodna előtte. Tölgyváld-erdő szívében érezte magát.
– Megpróbálom – mondta Aedion rekedten.
– Próbáld jobban!
Aedion a falnak támaszkodott, odahajolt Lysandrához, és mogorván nézett rá. Lysandra egy hüvelyknyit sem hőkölt hátra.
– Az udvarunkban van egy rangsor, és amikor utoljára végiggondoltam, akkor nem te voltál a sorban a harmadik, szóval nekem te ne parancsolgass!
– Nem a csatatéren vagyunk – sziszegte Lysandra. – Minden rangsor merő formalitás. Amikor én utoljára végiggondoltam… – Középen megbökte a férfi mellkasát, és Aedion esküdni mert volna rá, hogy egy karom hegye szúrta meg a bőrét. – Nem hiszem, hogy olyan gyáva vagy, hogy egy rangsor mögé kelljen bújnod azért, mert nincs igazad.
Aedionnak felforrt a vére, csak úgy dübörgött benne. Azon kapta magát, hogy a lány érzéki ajkait bámulja. Lysandra dühösen összeszorította a száját.

Kapcsolódó szócikkek: Aedion Ashryver · Lysandra
ancsislibrary>!

Lysandra halkan megszólalt:
– Tudom, hogy ez milyen érzés.
Aedion felemelte a fejét, és a zöld szemekbe nézett a sötétben. Néha azt kívánta, bárcsak élne még Arobynn Hamel, hogy ő ölje meg saját kezűleg az orgyilkosok királyát.
– Holnap reggel – dünnyögte. – Eljössz velem? Hogy találkozzunk vele?
Lysandra rövid hallgatás után kérdezett vissza.
– Tényleg azt szeretnéd, hogy veled menjek?
Aedion nem tudta volna megmagyarázni, miért, de azt akarta, hogy vele legyen a lány. Átkozottul könnyen ki tudta hozni a sodrából, de… Lysandra valahogy erősebbé tette. Talán mert valami újat jelentett, olyasmit, amivel még nem találkozott, és ami reménnyel, fájdalommal, mindenféle kívánsággal töltötte el. Talán találkozott már néhány ilyen nővel, de egyikkel se töltött el egy éjszakánál többet.
– Ha nincs ellenedre… jó lenne.

Kapcsolódó szócikkek: Aedion Ashryver · Lysandra
ancsislibrary>!

Lysandra úgy aludt, mint akit fejbe vertek, és a léptek zajára se mozdult meg: néhány órával korábban alig talált be az ajtón. Dorian már aludt, Lysandra pedig visszaváltozott szokásos testébe, de utána majdnem összerogyott. Aedion szinte észre se vette, hogy meztelen, és gyorsan elkapta, mielőtt a szőnyegen terült volna el. Lysandra zavaros tekintettel bámult rá, az arcából kifutott a vér. Aedion gyengéden felültette az ágyra, fogta a plédet, és bebugyolálta.
– Gondolom, nem én vagyok az első nő, akit meztelenül látsz – mondta Lysandra, aki nem foglalkozott azzal, hogy a plédet tartsa. – Ahhoz képest, hogy gyapjú, nagyon meleg.
A takaró lecsúszott a hátáról, Lysandra előrehajolt, a térdére támaszkodott, és mélyeket lélegzett.
– Jó istenek! Nagyon szédülök.
Aedion a nő csupasz hátára tette a kezét, és gyengéden megsimogatta. Lysandra teste megfeszült az érintésére, Aedion széles, könnyű köröket írt le bársonyos simaságú bőrén, mire Lysandra dorombolásszerű hangot adott ki magából.

Kapcsolódó szócikkek: Aedion Ashryver · Lysandra
ancsislibrary>!

Megfürdött, felöltözött, de azt már nevetségesnek érezte volna, hogy az apja kedvéért a haját is kifésülje. Mire visszabotorkált a szobába, Lysandra már felébredt, és szerencsére a szín is visszatért az orcájára. A király még aludt.
Az alakváltó rápillantott Aedionra, és megkérdezte:
– Komolyan ebben a ruhában akarsz menni?
Lysandra meggyőzte, hogy vegye le a koszos útiruháját, aztán a takarót magára terítve átment Aelin és Rowan szobájába, és elvette a tündén herceg szekrényéből, amit akart.
Aelin akkorát kiáltott – Tűnés kifelé!-, hogy az öböl túlpartján is hallani lehetett, de Lysandra csak macskaszerű huncutsággal vigyorgott, amikor odadobta Aedionnak a zöld kabátot és nadrágot.
Mire Aedion kijött a fürdőszobából, a lány már felöltözve várta. Aedionnak fogalma sem volt, honnan szerezte a ruháját: egyszerű fekete, feszes nadrágot, térdig érő csizmát viselt, fehér ingét bedugta a nadrágjába. A haját félig feltűzte, és selymes hajzuhatagát éppen átvetette a vállán. Lysandra elismerő vigyorral vette szemügyre a harcost.
– Sokkal jobb. Sokkal hercegesebb, és kevésbé… csavargós.
Aedion gúnyosan meghajolt.

Kapcsolódó szócikkek: Aedion Ashryver · Lysandra
ancsislibrary>!

Lysandra egyszerűen így szólt:
– A szívedből beszéltél. Talán jó, hogy hallotta.
– Szükségünk van rá, én pedig lehet, hogy az ellenségünkké tettem.
Lysandra hátravetette a haját.
– Biztos, hogy nem, hidd el nekem! Ha arra kéred, hogy forró parázson járkáljon, akkor azt is megtette volna.
– Gyorsan rá fog jönni, ki vagyok, és ettől gyorsan elpárolog majd a bűntudata.
– Mit gondolsz magadról, ki vagy? – nézett rá Lysandra a homlokát ráncolva. – Adarlan csicskája? Még mindig ezt hiszed magadról? Én a tábornokot ismerem, aki egyben tartotta a királyságát, aki megmentette a népét akkor, amikor még a királynő is megfeledkezett róluk. – Halkan morgott, de nem Aedionra. – És ha Gavriel ujjal mutogatna, akkor eszébe
juttatnám, hogy ő azt a doranelle-i lotyót évszázadokig kérdés nélkül szolgálta.
Aedion felhorkant.
– Boldogan megnézném, hogy harcolnál az apám vagy Fenrys ellen, sok pénzt fizetnék érte.
Lysandra megbökte a könyökével.
– Csak egy szavadba kerül, tábornok, és felveszem azt az arcot, ami a legsötétebb rémálmaikban üldözi őket.
– Az milyen lény lenne?
Lysandra sokatmondó mosolyt villantott rá.
– Valami, amin egy ideje dolgozom.
– Ugye nem akarom tudni, mi?
– Tényleg nem – vicsorgott Lysandra.
Aedion nevetett, és maga is meglepődött, hogy képes még nevetni.
– Meg kell adni, jóképű egy rohadék.
– Maeve szeret jóképű férfiakat maga köré gyűjteni.
Aedion fújtatott.
– Miért ne tenné? Egy örökkévalóságig kell velük bajlódnia. Legalább jó rájuk nézni.
Lysandra nevetett, és a nevetésétől Aedion könnyebbnek érezte a vállára nehezedő súlyokat.

Kapcsolódó szócikkek: Aedion Ashryver · Lysandra
ancsislibrary>!

Lysandra becsukta a szemét, alig kapott levegőt.
– Nyisd ki az istenverte szemed! – mordult rá Aedion.
Visszamordult, de az egyik szemét kinyitotta.
– Nehogy itt a tengerparton halj meg nekem!
Lysandra szeme összeszűkült… Volt ebben valami nőies. Vissza kell kapnia a nőt. Neki kell átvenni az irányítást. Mert különben a vadállat nem fogja őket elég közel engedni magához
ahhoz, hogy segítsenek.
– Majd megköszönheted, ha a szerencsétlen hátsód meggyógyult.
Megint. A szem óvatosan figyelte, a nőiesség megvillant benne. De az állat megmaradt.
Aedion a pökhendi nyugalom álarcát viselte magán, és bár ez az álarc bármikor széteshetett, ebben a hangnemben folytatta.
– A megfigyelőtoronyban most az összes ostoba őr beléd zúgott – hazudta. – Az egyik azt mondta, feleségül akar venni.
Egy mély mordulás. Aedion közelebb lépett, de tartotta a szemkontaktust, miközben Lysandra vicsorgott.
– De tudod, mit mondtam nekik? Azt, hogy fikarcnyi esélyük sincs. – Aedion halkabban folytatta Lysandra fájdalmas, kimerült szemébe nézve. – Mert én foglak feleségül venni – ígérte. – Egy nap. Feleségül foglak venni. Nagylelkű leszek, és megengedem, hogy kiválaszd a napot, még ha tíz év múlva lesz is. Vagy akár húsz. De egy nap a feleségem leszel.
A szemek összeszűkültek – női felháborodás és ingerültség tükröződött bennük, Aedion legalábbis így látta. Megvonta a vállát.
– Lysandra Ashryver hercegnő, jól hangzik, nem?
A sárkány fújtatott. Lenyűgözve. Kimerülten, de…lenyűgözve. Kinyitotta a száját, mintha beszélni próbálna, de rájött, hogy nem tud ebben a testben.

Kapcsolódó szócikkek: Aedion Ashryver · Lysandra
ancsislibrary>!

Aedion tetőtől talpig végigmérte.
– Valami baj van?
A lány az elmúlt néhány napban mintha kerülte volna. Úgy látta, hogy Lysandra a kurtizán eltúlzott maszkját öltötte magára: a szeme túl csillogónak, grimaszoló ajka túl puhának
tűnt.
– Semmi, csak fáradt vagyok.
Aedionnak valahogy nem tetszett, ahogy a lány a tengerre bámult, és óvatosan így szólt:
– Nem lehet hozzászokni ahhoz, hogy folyton csatázik az ember. Bár már tíz éve csinálom, engem is teljesen kimerít. Nem csak testileg, lelkileg is.
Lysandra egy ujjal végigsimított a sima fakorláton.
– Azt hittem… Az egész egy remek kalandnak tűnt. Bár borzasztóan veszélyes volt, de mégis új volt, és nem voltam többé bezárva szép ruhák és hálószobák közé. De a Koponyaöbölben minden megváltozott. A túlélésről kezdett szólni az egész. És nem biztos, hogy mindenkinek sikerül. – Megremegett a szája. – Korábban nem voltak barátaim, úgy, mint most. Ma, ahogy a parton megláttam azt a flottát, és azt hittem, hogy az ellenségeink… Egy pillanatra úgy éreztem, hogy jobb lett volna, ha nem ismerlek benneteket. Mert a gondolat, hogy bármelyikőtöket… – Nagy levegőt vett. – Te hogy csinálod?
Hogyan tudsz úgy csatába indulni a Romlással, hogy nem esel szét a rettegéstől, hogy talán nem mindenki ússza meg élve?
Aedion figyelmesen hallgatta minden szavát, minden lélegzetvételét.
– Nincs más választásod, meg kell tanulnod szembenézni ezzel – felelte egyszerűen. Magában azt kívánta, bárcsak ne kellene a lánynak ilyesmin gondolkodnia, és ilyen terheket cipelnie a vállán. – A félelem, hogy elveszítesz valakit, ugyanúgy tönkretehet, mint maga a veszteség.
Lysandra végre a szemébe nézett. Azok a zöld szemek… az a szomorúság a lány szemében olyan volt Aedion számára, mint egy hasbarúgás. Legszívesebben megérintette volna, de erőt vett magán. Lysandra így szólt:
– Azt hiszem, hogy az elkövetkező időszakban többször emlékeztetnünk kell majd magunkat erre.

Kapcsolódó szócikkek: Aedion Ashryver · Lysandra
ancsislibrary>!

– Menj innen! – mondta az alakváltónak.
Lysandra világoszöld szemével hunyorgott. Kitárt pofájából csöpögött a vér a fedélzet deszkáira.
– Változz madárrá, molylepkévé vagy amivé akarsz, és hordd el innen az irhádat, tolladat vagy akármidet! Ha kikapunk, akkor menekülj! Ez parancs.
Lysandra sziszegett, mintha azt akarná mondani, hogy: Nekem te nem parancsolsz.
– Én magasabb rangban harcolok – mondta Aedion, és a kardjával kiütött két nyilat, amik a pajzsába ragadtak.
Nyilak szálltak feléjük egy másik ellenséges hajóról, ami az irányukba tartott. Úgy tűnt, hogy ez egy tartalék hajó volt, a katonák a fedélzeten sértetlennek, kipihentnek tűntek.
– Vagy elmész innen, de azonnal, vagy páros lábbal röpülsz a másvilágra.
Lysandra odament hozzá. Néhány katona óvatosan elhúzódott, de Aedion nem mozdult a helyéről. Lysandra a hátsó lábaira állt. Elülső mancsait Aedion vállára tette. Szőrös pofája
majdnem hozzáért Aedion arcához. Nedves bajusza remegett.
Lysandra közel hajolt, és odadörzsölte a pofáját a férfi arcához, és nyakának dörgölőzött.
Aztán sietve a helyére ügetett. A tappancsa alól fröcskölt a vér.
Amikor ismét Aedionra pillantott, az halkan így szólt:
– Legközelebb emberi alakodban csináld!
Lysandra huncutul csóválta a farkát.

Kapcsolódó szócikkek: Aedion Ashryver · Lysandra