Aedion Ashryver személy
Idézetek
De a díja most nemcsak egy vérrel megpecsételt eskü volt, hanem egy királyság – a bosszúnak és a világuk újjáépítésének a lehetősége. Aedon megindult, de még visszanézett. Két köpenybe burkolózó figura, egyik hajlott hátú, a másik magas, felfegyverzett. Aelin udvarának apró kis morzsái. Az udvar, amit ő azért gyűjt össze, hogy lerázza Adarlan láncait. Egy ideig még játszani fogja a játékait.
– Az elmúlt tíz év mészárlásai kíméletesnek tűnnek majd ahhoz képest, ami a királynőnk visszatértekor Adarlan királyára vár – mondta halkan.
A szíve mélyén remélte, hogy igaz lesz, amit most kimondott.
239. oldal, 24. fejezet
Chaol ámulva nézte Aedion ügyességét, sebességét, ruganyosságát, és elképesztő magabiztosságát: olyan volt, mintha egy brutális, könyörtelen táncot járna.
A harc már azelőtt véget ért, hogy elkezdődött volna. A támadók láthatólag jól bántak a fegyverrel, de tehetetlennek bizonyultak egy olyan ellenféllel szemben, akinek tündérvér csörgedezik az ereiben.
Nem csoda, hogy Aedion ilyen gyorsan került magas pozícióba. Chaol nem látott még senkit így harcolni. Csak Celaena közelítette meg. Nem tudta volna megmondani, hogy melyikük nyerne, ha egymás ellen küzdenének, de együtt… Az ereiben megfagyott a vér a gondolatra.
303. oldal, 29. fejezet
Nem érdekelte a halál.
Bár továbbra is azt kívánta, hogy ha csak egyszer is, de újra láthassa a királynőjét.
644. oldal, 65. fejezet
When she again reclined on the couch, Aedion showed her the scar across his left pectoral, from the first battle he’d fought, when he’d finally been able to win back the Sword of Orynth—her father’s sword.
He padded to what she now considered his room, and when he returned, he held the sword in his hands as he knelt. “This belongs to you,” he said hoarsely. Her swallow was loud in her ears.
She folded Aedion’s hands around the scabbard, even as her heart fractured at the sight of her father’s blade, at what he had done to attain it, to save it. “It belongs to you, Aedion.”
He didn’t lower the blade. “It was just for safekeeping.”
“It belongs to you,” she said again. “There is no one else who deserves it.” Not even her, she realized.
Hálásak voltak viszont Aedionnak és Lysandrának. Nekik időnként már annyira elegük lett abból, hogy ők némán forró pillantásokat váltanak egymással, hogy egy időre mindenféle ostoba indokkal kettesben hagyták őket: előfordult, hogy Lysandra valami nem létező zsebkendőjét vesztette el jó messze, máskor tűzifát akartak gyűjteni ahhoz a tűzhöz, ami fa nélkül is égett.
He’d make any bargain, he’d sell his soul to the dark god, if they spared her.