Adolf Hitler személy
Adolf Hitler (Braunau am Inn, 1889. április 20. – Berlin, 1945. április 30.) osztrák születésű német politikus, a 20. századi történelem meghatározó alakja, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (németül Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei vagy röviden NSDAP) vezetője, kancellár 1933-tól és 1934-től Führer (vezér) elnevezéssel diktátor.
Idézetek
Franz Reichert, a szélsőbaloldali
színész közben hosszasan magyarázta:
nem baj, hogy Hitler jutott uralomra.
Egy-két hónap csak, és annyi hibát
követ el, hogy lemondatják, és akkor
egy új, semmiképp sem jobboldali
kormány… de Fiby rögtön közbevágott:
„Nem olvastad elég figyelmesen
a Mein Kampf-ot. Erőszakos diktátor
került fölénk, őrült, de zseniális.
Ez kiépíti majd állásait.
Nem lehet elkergetni, csőcseléke
csügg rajta mint minden hamis profétán.
A cél: egész országa pusztulása.”
„Hány évet adsz neki?” – „Tíz, tizenöt
esztendőt. Ezt kevesen éljük túl.”
„Osztrákok vagyunk. Mi közünk a német
birodalomhoz?” kérdezte Charlotte.
„Naiv vagy, szívem,” felelte testvére,
„a német náci egyesülni készül
az osztrák nácival. Nézz csak körül,
többen vannak nálunk mint odaát.”
„Egy ideig,” szólt közbe Fiby doktor,
„vonaglunk majd, akár a hal a horgon,
aztán megnyugszunk és övék leszünk.”
Egyszerre csak hallgattak mind a négyen,
mert hirtelen színt váltott életük.
Addig: biztos karrier, öt szobás
lakás, szép bútorok, parfűmös flaska,
az Alpok nyáron vagy az Adria,
Velence, Róma, Párizs, ahogy tetszik,
és szeretők, hű szolgálatra készen
a túlszínezett díszletek alatt,
rang, taps, öröm a gyorsan illanó
életben egész a dísztemetésig.
Most minden más lett. Öt szoba helyett
a pajta, zárka vagy a hullaház,
s a rémület rezgő sípja fülükben,
mert Grác nem tűr demokrata ügyvédet
és New Yorkban nem kell osztrák színész.
Csak én voltam jóval nyugodtabb náluk,
mert évek óta készültem már Hitler
győzelmére s tudtam: Magyarország is
vele bukik majd; emigráns leszek.
De költőnek nem rossz a bujdosás,
üldöztetés nem árt s mint Heine írta:
az ég kékje mindenhol ráborul.
46-47. oldal, 1933 - részlet (Magyar Világ, 1998)
Lent az alagsorban Hitler tekepályát építtetett, de azt, hogy szeret tekézni, megtartotta magának. Úgy gondolta, ez a hobbi nem egyeztethető össze egy nagy államférfi imázsával, és attól tartott, ha fény derül a szenvedélyére, a birodalom összes tekeklubja tiszteletbeli elnökévé fogadja.
74. oldal (Hajja & Fiai, 2018)
Rochus Misch: Az utolsó szemtanú 93% Hitler testőrének emlékirata
Hitler nemcsak a farkaskutyákat szerette. Egyik nap átszaladt előtte Helene Marie („Marlene”) von Exner szakácsnő kiskutyája, akit a korábbi munkaadójától, Ion Antonescu román elnöktől kapott ajándékba. Hitler letérdelt a kutyához és gügyögni kezdett hozzá: „Honnan jöttél te kis csibész?”, majd játszani kezdett a bohó kis állattal. Eva is szerette a kutyákat, volt két skót terrierje: Negus és Stasi mindig körülötte voltak, boldogan csaholtak.
78-79. oldal (Hajja & Fiai, 2018)
Rochus Misch: Az utolsó szemtanú 93% Hitler testőrének emlékirata
Államfőként és a háború irányítójaként Adolf Hitlert terheli a felelősség minden bűntettért, amit a második világháborúban németek és külföldi segítőik elkövettek. Más kérdés, milyen szerepet játszott mindebben Hitler személyesen – erre a kérdésre nem könnyű választ adni. Hitler gyilkosságokra adott parancsai szinte kizárólag szóbeli parancsok voltak. Maga is nagy hangsúlyt helyezett rá, hogy ne hozzák összefüggésbe a német bűntettekkel, mivel attól tartott, csorbulna führeri tekintélye.
Két ízben azonban mégis írásban adott parancsot gyilkosságok elkövetésére. Az első alkalom az 1934-es „Hosszú kések éjszakája” volt, amikor szabályos listát állított össze a kivégzendőkről; a második az 1939-es „Eutanázia Akció”, amelyről a következő fejezetben szólunk majd. Hitler szóbeli gyilkossági parancsait csak ritkán jegyezték fel (pld. Himmler). Mivel a tömeggyilkos Hitlerről kevés dokumentum áll rendelkezésre, szélsőjobboldaliak azt terjesztették a háború után, hogy Hitler nem is akarta a gyilkosságokat, s ha értesült is egyáltalán a bűntettekről, az mindig túl későn történt. A felelős sokkal inkább Heinrich Himmler és az SS volt. Ezek a próbálkozások megpróbálják kimosdatni Hitlert a személyes felelősség alól – a történelemkutatás eredményei azonban egyértelműen megcáfolják az ilyen állításokat.
Thomas Sandkühler: Adolf H. 91% Egy diktátor életútja
A diktátor kerülte a szisztematikus munkát, még saját idejét is képtelen volt racionálisan beosztani. Mivel hajnalig mániákusan szónokolt a főhadiszálláson, általában átaludta a délelőttöt. 1944. június 6-án, amikor Normandiában megkezdődött a szövetséges invázió, a német hadsereg órákig nem tudta mit kell tenni, mert Hitler aludt, és senki nem merte felébreszteni.
50. oldal
– Volt egy barátnőm a diplomáciai testületben, aki elmondta egy német nőnek, mennyire megindítónak találta az oberammergaui passiójátékot. A német gőgösen válaszolt: „Te ezt nem érted. Nekünk, németeknek nincs szükségünk Jézus Krisztusra! Köztünk van Adolf Hitler. Nagyobb ő, mint bármelyik eddigi Jézus!”
És ez a nő egy kedves, normális asszony volt. De így érzett. És vele sok-sok német.
Tizedik fejezet. Nő a kastélyban
Mindig a Hitler által 1938 márciusában történt „megerőszakolásról” beszélnek. De akárcsak Hitler, aki maga is Ausztriában született, mi németek voltunk! Mégpedig ugyanazokkal a jogokkal születtünk, mint a szászok, a bajorok, a svábok, a württembergiek és a Német Szövetség valamennyi alattvalója, amelyből csak az 1866. évi königgrätzi csata után zárták ki Ausztriát.
1938 és az Anschluss nem volt váratlan Hitler 1933-as hatalomra jutása után, de ahogy a francia közmondásban hangzik, annál süketebb nincs, mint aki nem akar hallani. Mi olyan optimisták voltunk, csak arra nem emlékszem már, hogy mi a fenében reménykedtünk?
143-144. oldal
Fahidi Éva: A Dolgok Lelke 97% Anima Rerum
Józanul szemlélve Hitler könyve a művelt és elkötelezetlen olvasót sem nyelvi minőségével, sem pedig érvelésével nem győzhette meg, vagyis nem nyerhette meg a nemzetszocializmus számára. Ezzel szemben lehengerlő retorikájával tökéletesen kiszolgálta a népi-antiszemita körök igényeit. Igazi erőssége ebben rejlett: a Mein Kampf maradéktalanul megfelelt a célcsoportja elvárásainak. Éppen ezért maradt minden kritika hatástalan vele szemben.
125. oldal - Kritika (Lazi, 2018)
Milyen könnyen kezelhetők az emberek! Milyen gyorsan át lehet gyúrni őket! A németek milliói Hitler egyetlen szavára elhitték, hogy a zsidók mind gonosztevők! Az amerikaiak milliói helyeselték Hanoi barbár bombázását! Ma pedig a nők… Hihetetlen! Hat hónap se kellett hozzá, s ezek az intelligens munkatársnők tökéletesen elsajátították a korszerű frazeológiát a belé csomagolt ideológiával együtt.
6.