!

Adolf Hitler személy

Christopher Isherwood: Isten veled, Berlin
Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére
Kurt Vonnegut: Hókuszpókusz
Ken Follett: Kulcs a Manderley-házhoz
Elias Canetti: Feljegyzések
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
Szabó Magda: A csekei monológ
Stephen King: A rémkoppantók
Niccolò Ammaniti: Ahogy Isten parancsolja
Esterházy Péter: Az elefántcsonttoronyból
Anna Maria Mäki: Zárt helyek igézete
Umberto Eco: A Foucault-inga
Eric Idle: A Mohó Gazember naplója
Böszörményi Gyula: Gergő és a bűbájketrec
Richard Dawkins: Isteni téveszme
Nick Hornby: Hosszú út lefelé
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Stephen King: Éjszakai műszak
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
Émile Ajar: Előttem az élet
Darren Shan: A Végzet fiai
Orson Scott Card: Végjáték
Szabó Magda: Megmaradt Szobotkának
Berkesi András: Szerelem három tételben
A. S. Neill: Summerhill
Balázs József: Magyarok
Philip K. Dick: Az ember a Fellegvárban
Albert Camus: A lázadó ember
Herman Wouk: Háború
James Graham: Az alkoholizmus titkos története
Esterházy Péter: Utazás a tizenhatos mélyére
Sebastian Haffner: Megjegyzések Hitlerhez
John Lukacs: A párviadal
Szüts László: A kormányzó úr medvéi
Woody Allen: Lelki jelenségek vizsgálata
Ian Fleming: Goldfinger
Werner Heisenberg: A rész és az egész
Moldova György: Titkos záradék
John Steinbeck: Volt egyszer egy háború
Romain Gary: Lady L.
Władysław Szpilman: A zongorista
Richard Gallagher: A halálra ítélt szakasz
Ámosz Oz: Hogyan gyógyítsuk a fanatikust
Joseph Goebbels: Napló
Pomogáts Béla: Faludy György
L. A. Bezimenszkij: Hitler halála
Erich Maria Remarque: Az ígéret földje
Harper Lee: To Kill a Mockingbird
Pablo Neruda: Bevallom, éltem
Tótfalusi István (szerk.): Bukfencező múzsa
Csörsz István: Elhagyott a közérzetem
Agatha Christie: A frankfurti utas
Sophie Kinsella: Can You Keep a Secret?
Moldova György: Hitler Magyarországon
Szép Ernő: Emberszag
Pelle János: Antiszemitizmus és totalitarizmus
Herman Wouk: Forrongó világ
Fülöp János: Gordiusz mester nyomoz
Birtalan Balázs: Halállal lakoljanak?
Martin Amis: Koba, a rettenetes
Heinrich Böll: Egy szolgálati út vége
Czesław Miłosz: „A rabul ejtett értelem”
Carl Sagan: Contact
Fábián Janka: Emma fiai
Királyhegyi Pál: Ami sürgős, az ráér
Valentyin Pikul: Rekviem egy hajókaravánért
Sebastian Haffner: Churchill – Életrajz
Trenka Csaba Gábor: Egyenlítői Magyar Afrika
Varga Katalin (szerk.): „…az égre írj, ha minden összetört!”
Nick Hornby: The Complete Polysyllabic Spree
Ilja Konsztantyinovszkij: Gyermekrablók
Faludy György: Vitorlán Kekovába
Aravind Adiga: A Fehér Tigris
Bernáth Zoltán: Horthy Miklós
Heller Ágnes – Kőbányai János: Bicikliző majom
Ormos Mária: Hitler
Bartis Attila – Kemény István: Amiről lehet
Paul Johnson: A modern kor
Markus Zusak: A könyvtolvaj
Paul Johnson: Hősök
Katherine Kressmann Taylor: Címzett ismeretlen
Peter Härtling: Panaszos utóhang
Guido Knopp: Sztálingrád
Gallyas Ferenc (szerk.): Stomm Marcel Emlékiratok
George Bailey: Németek
Soros Tivadar: Álarcban
Anna Maria Sigmund: A szexuális élet nem magánügy
Traudl Junge – Melissa Müller: Az utolsó óráig
Colleen Houck: Tiger's Quest
Margaux Fragoso: Csak ha te is akarod
Erich Kästner: Mi újság volt tegnap?
Erich Kästner: Notabene 45
Miklósi Károly: Málenkíj robot 1945–1947
Daniel Florion: Hitler szeretői
Murakami Haruki: 1Q84
Haruki Murakami: 1Q84 (angol)
Larry Gonick: A modern világ képregényes története 2. – A Bastille ostromától az iraki háborúig
Izrael Samír: Rasszista állam?
Pavel Brycz: A pátriárkák letűnt dicsősége
Gaura Ágnes: Vámpírok múzsája
Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
John Pollack: The Pun Also Rises
Timothy Snyder: Véres övezet
Ian Kershaw: A Hitler-mítosz
Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege
Vezér Erzsébet: Szeretném magam megmutatni
Timur Vermes: Er ist wieder da
Robert Kirkman – Jay Bonansinga: A Kormányzó színre lép
Tuna Kiremitçi: Minden ima az égbe száll
Márai Sándor: Hallgatni akartam
Kádár Gábor – Vági Zoltán: A végső döntés
André Heller: Wie ich lernte, bei mir selbst Kind zu sein
Timur Vermes: Nézd, ki van itt
Fabio Stassi: Charlie utolsó tánca
Andy Singer: GÉPregény
Beth Revis: Across the Universe – Túl a végtelenen
Frédéric Beigbeder: 2999 Ft
Mo Yan: Szeszföld
Norman Manea: Odú
Asher Cohen: Soá
Ransom Riggs: Üresek városa
Ram Oren: Gertruda esküje
Lisa Jane Smith: Az erő
Robert Galbraith: A selyemhernyó
Misima Jukio: Barátom, Hitler és Madame de Sade
Jan Grue: Test és elme
Linwood Barclay: Sötét oldal
Afonso Cruz: Kokoschka babája
Massimiliano Parente: Hitler után a második legnagyobb művész
Ronald H. Balson: Valaha testvérek voltunk
Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló
Matthew Quick: Forgive Me, Leonard Peacock – Bocsáss meg, Leonard Peacock!
Richard J. Evans: A Harmadik Birodalom háborúban
Katya Petrovszkaja: Talán Eszter
Elizabeth Wein: Fedőneve Verity
Anne C. Voorhoeve: Liverpool Street
Mircea Cărtărescu: Káprázat – A test
Robert Wittmann – David Kinney: Az ördög naplója
Jeannette Walls: Az üvegvár
Dot Hutchison: The Butterfly Garden
Charles Bukowski: Factotum (olasz)
Philip Kerr: Sápadt gonosztevő
Borisz Akunyin: Kémregény
Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek
Rudolf Höss: Auschwitz parancsnoka voltam
Jenny Erpenbeck: Megy, ment, elment
Steven Pressfield: A Művészet Háborúja
Jussi Adler-Olsen: Szelfik
Rhys Bowen: Holttest a fürdőkádban
Martin Walser: Kényszervirágzás
J. S. Carol: Gyilkos társas
Spiró György: Kőbéka
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a kígyónyelvű asszonyok
Hans von Luck: Páncélosparancsnok
Umberto Eco: Pape Satan
Rochus Misch: Az utolsó szemtanú
Daniel Kalder: A pokoli könyvtár
Thomas Sandkühler: Adolf H.
!

Adolf Hitler

!

Adolf Hitler (Braunau am Inn, 1889. április 20. – Berlin, 1945. április 30.) osztrák születésű német politikus, a 20. századi történelem meghatározó alakja, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (németül Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei vagy röviden NSDAP) vezetője, kancellár 1933-tól és 1934-től Führer (vezér) elnevezéssel diktátor.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Adolf_Hitler


Idézetek

>!
hunny

How many people could recognize Janáček's Sinfonietta after hearing just the first few bars? Probably somewhere between „very few” and „almost none.” But for some reason, Aomame was one of the few who could.
Janáček composed his little symphony in 1926. He originally wrote the opening as a fanfare for a gymnastics festival. Aomame imagined 1926 Czechoslovakia: The First World War had ended, and the country was freed from the long rule of the Hapsburg Dynasty. As they enjoyed the peaceful respite visiting central Europe, people drank Pilsner beer in cafés and manufactured hangsome light machine guns. Two years earlier, in utter obscurity, Franz Kafka had left the world behind. Soon Hitler would come out of nowhere and gobble up this beautiful little country in the blink of an eye, but at the time no one knew what hardships lay in store for them. This may be the most important proposition revealed by history: „At the time, no one knew what was coming.” Listening to Janáček's music, Aomame imagined the carefree winds sweeping across the plains of Bohemia and thought about the vicissitudes of history.
In 1926, Japan's Taisho Emperor died, and the era name was changed to Showa. It was the beginning of a terrible, dark time in this country, too. The short interlude of modernism and democracy was ending, giving way to fascism.

3. oldal

>!
hunny

In Nazi Germany, a certain species of black humor arose called Flüsterwitze, or „whispered jokes.” Some of these rested on clever but deniable wordplay. As the joke by Munich comedian Weiss Ferdl went, an art collector acquired portraits of Adolf Hitler, Herman Göring and Joseph Goebbels, then asked a friend the proper way to display them. „Should one hang them or put them up against the wall?” In that same spirit, Italians suffering under Mussolini made frequent puns about the Foro Mussolini, a Roman square renamed for the Fascist dictator. In addition to „square,” though, foro can mean „hole” – as in a certain bodily orifice.

138

John Pollack: The Pun Also Rises How the Humble Pun Revolutionized Language, Changed History, and Made Wordplay More Than Some Antics

Kapcsolódó szócikkek: Adolf Hitler · Mussolini
>!
krlany I+SMP

Nem mentegetőzöm, amiért legsötétebb középiskolás napjaimban elzsongítottam magam. A II. világháború legsötétebb napjaiban Winston Churchill is rendszeresen kiütötte az agyát brandyvel meg az ő kubai szivarjaival.

A fejlett német technológiának hála, Hitler 1-ike volt az első emberi lényeknek, akik amfetaminnal zilálhatták szét az agyukat. A végén állítólag a szőnyeget rágta. Ham-ham.

42. oldal

>!
CW_42

Az igazi horrortörténet majdnem mindig allegorikus. Néha az allegória szándékos, mint például az Állatfarm-ban és az 1984-ben, néha viszont csak úgy megtörténik – J. R. R. Tolkien például oda-vissza esküdözött, hogy a sötét Mordor nem Hitler képzeletbeli mása, ennek ellenére folyamatosan születnek a szakdolgozatok és évfolyamdolgozatok, amelyek ezt bizonygatják… talán azért, mert ahogy Bob Dylan is mondja, ha az embernek sok kése és villája van, meg kell vágnia valamit.

23. oldal (Előszó)

Kapcsolódó szócikkek: Adolf Hitler · allegória · Bob Dylan · J. R. R. Tolkien · Mordor
>!
rosa_canina

Érzelmek? Vágy? Mindez csak az erőseknek való. Mindez csak Hitlernek való!

392. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Adolf Hitler
>!
Carmilla 

Az én álláspontom, röviden összefoglalva, körülbelül az volt, hogy ha az ember zsidónak született, mindössze két lehetősége van. Vagy azt mondja: »zsidó vagyok« vagy azt mondja: »nem akarok zsidó lenni« – és én természetesen az utóbbit vallottam –, de semmiképpen sem mondhatja, hogy »nem vagyok zsidó«. Márpedig Miklós éppen ezt mondta: csinálhat Hitler, amit akar, és az egész világ a fejére állhat, ő akkor sem zsidó.

136. oldal, Vas István 2002b. 130-131.

Kapcsolódó szócikkek: Adolf Hitler · zsidók, zsidóság
Hirdetés
>!
Frank_Spielmann I

Képzeljük el, hogy Nietzsche visszatér az életbe Hitler alatt. Magára rótt büntetésként kereszténnyé válik, és az utolsó betűig visszavonja művét.

1982

Kapcsolódó szócikkek: Adolf Hitler · Friedrich Nietzsche
20 hozzászólás
>!
Rawalpindi

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

A Führer nagyon vonzódik az antik világhoz. Utálja a kereszténységet, mert minden nemes emberséget megnyomorított. Schopenhauer szerint a kereszténység és a szifilisz tette boldogtalanná és rabszolgává az emberiséget. Micsoda különbség van a jóságos, bölcsen mosolygó Zeusz és a fájdalomteli, megfeszített Krisztus között! Maga az istenfogalom is mennyire nemesebb és emberibb volt az antik népeknél, mint a kereszténységben. Mekkora különbség van egy sötét dóm és egy világos, szabad ég alatt álló antik szentély között! A Führer meséli, milyen volt az élet a régi Rómában: világosság, nagyság, monumentalitás. A történelem legnagyszerűbb köztársasága. Nem csalódnánk, ha hirtelen áthelyeznének bennünket ebbe az örök, régi városba. A Führer nem szereti a gótikát. Gyűlöli a homályt, a sötétséget és az elmosódó miszticizmust. Világosságot, fényességet és szépséget akar. Ez a mi korunknak is az életideálja. A Führer nagyon modern ember. Számára a világtörténelem csúcspontja Augusztus császár uralkodásának ideje. És ami a rabszolgákat illeti, akiket állítólag a kereszténység szabadított fel: a középkorban sokkal rosszabb, elnyomottabb helyzetben voltak, mint az antik Rómában. Mit jelent egyáltalán a rabszolgaság? Ma szabadabb-e például egy ipari proletár, mint volt a rabszolga a déli államokban, mielőtt az amerikaiak elhozták neki a „szabadságot”? Ezek mind előítéletek.

280.-281. oldal, Metropolis-Press - Intrada, 1997

Kapcsolódó szócikkek: Adolf Hitler · Schopenhauer
>!
Aurore

Mindenesetre ő is azon észlények közé tartozik, akiknek hitvallása az alábbi mondatban csúcsosodik ki: „Nem Hitler tehet arról, hogy a dolgok ilyen rosszra fordultak, hanem a munkatársai.” Így védik a lelkiismeretüket. Amikor Hitlert mentegetik, a saját bűnrészességüket bagatellizálják.

110. oldal (Mayrhofen, 1945. május 5., éjszaka)

Kapcsolódó szócikkek: Adolf Hitler
>!
Aurore

Mi ez a hátra arc? Hitler még az utolsó pillanatban is tankönyvekből kopírozza a példákat? Most éppen Nagy Frigyest alakítja, amint seregét erőltetett menetben hajkurássza végig a sziléziai harctérről a cseh mezőkre? Ez a hátraarc-manővel az Elba és a Spree között hülye egy ötlet. Hitler egyik macskától a másikig üldözi az egeret, mindössze erről van szó.

85. oldal (Mayrhofen, 1945. április 28.)

Kapcsolódó szócikkek: Adolf Hitler