Adler személy

Kaczvinszky József: Kelet világossága 1. – Bevezetés a Yogába
On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik
Charles Baudouin: Az önfegyelmezés művészete

Idézetek

Adrienn1994>!

Nem, Adlernek semmi baja nem volt a császársággal, pusztán Sexert báró zsoldjában állt. Valaha a titkosszolgálat vallatótisztje volt, de „pszichikai torzulások miatt” leszerelték. Hogy mi volt ez pontosan, sosem tudta meg pontosan kommunikációs problémák miatt: az átvágott torkú pszichiáter nyakából túl erősen bugyogott a vér, nem lehetett érteni mit mond.

141. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Adler
Cneajna P>!

Ha nem volna karakter, mely buddhi* totális ösztön- és emlék-világát – mint a tudat küszöbe – személyi ösztönvilággá szűkíti le: az ember mindenre emlékeznék, tehát összes előbbi életére is. A számtalan újraszületésen átjutott egyén teljes ösztönvilágának meg-nem-gátolt megnyilvánulása folytán pedig: az ember mindenre képes lehetne.* Nem volna olyan képesség, olyan tehetség, mely utat nem találna a megnyilatkozás felé, ha nem állna elébe az ember karakteréből fakadó önösség, illetőleg nem gátolnák az ember karakterének személyes hajlandóságai, pályái.

* Emlékezés
* »Jeder kann alles« – mondja az individuálpszichológus (Adler), és ebben az állításban lényegében ugyanezt a gondolatot fejezi ki.

94. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Adler
Carmilla >!

    Freud tanulmányozta a nemi ösztön elváltozásait, és változásainak kifejlődését rendkívüli jelentőségteljesnek tulajdonította, mégpedig az egész lelki élet szempontjából. Egyik tanítványa Adler, rövidesen más útra tért és ő inkább a „hatalmi ösztön” fontosságát hangsúlyozta, mely ösztön egy kissé hasonló Nietzsche „Wille zur Macht”-jához. Gyakran előfordul, hogy egy és ugyanazt a jelenséget Freud a nemi ösztönnel, Adler pedig a hatalomvággyal magyarázza.

51. oldal, Második rész - 3. Psychanalysis (Magánkiadás, 1927)

Kapcsolódó szócikkek: Adler · ösztön · Sigmund Freud
snowwolf P>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Adler utoljára még támadhatott volna, mégsem tette, hanem furcsamód valami mosolyféle látszott rajta.
– Csak azt birtoklod igazán, amit megölsz – suttogta. – Most már a tied vagyok, kölyök.
Calderon pedig belenézett a szemébe, és meglátta az őrület mögött a hiányt, az elfogadás hiányát. A fehér, vattaszerű ködre gondolt, és elszállt a dühe, csak a vér sós íze maradt meg a nyelvén. Halálos fáradtságot érzett, és hirtelen minden fájdalma egyszerre tudatosodott. Összerogyott a másik mellett.
Hallgattak. Calderon a hideg padlóhoz nyomta az arcát. A köd masszaszerű talajára gondolt, és arra, hogy odaát mindketten elveszettek lesznek.
– Tied vagyok – makacskodott Adler. Kapaszkodott a gondolatba, egyre kétségbeesettebben.
– Igen – felelte Calderon, mert oly mindegy volt. Akár meg is adhatta. Nézte, ahogy a férfi arca kisimul, megkapva azt a feltétel nélküliséget, amelyre egész életében vágyott.

223. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Adler · Calderon