Adam Thompson személy
Idézetek
A vasárnap nagy részét azzal töltöttem, hogy Dee és Kat társalgását hallgattam a könyves álompasikról, akik minden tekintetben jobbak a valódiaknál. A nappaliban ücsörögtek, és mivel én is pasiból voltam, bár nem emberből, nagyon szerettem volna vitába szállni az alaptétellel, de amikor elkezdték felsorolni a Kat egyik könyvében szereplő fickó tulajdonságait, rájöttem, hogy ezekkel senki sem versenghet.
Úgy éreztem, figyelmeztetnem kellene Adamet, vagy ilyesmi.
– Kéred azt a salátát? – jelentkezett Dee.
– Cuki vagy, hogy a kajáért még a csókolózást is abbahagyod. – nevettem és felé toltam a tálcámat. – Szia Adam!
– Szia Katy! – válaszolta Adam elvörösödve.
– Bocsi, de megjött az étvágyam. – vigyorgott Dee.
– Az enyém meg elment – morogta Carissa.
264. oldal
A széles képernyőn az egyik Call of Duty villogott.
Lehuppantam melléjük, és kinyújtottam a lábam.
– Úgy látom, el vagytok foglalva.
Adam elmosolyodott, de nem nézett rám.
– Aki veszít, annak kell elmennie a boltba…
– Virsliért és vajaskifliért! – kiáltotta be Dee a konyhából.
– Hallod – fintorgott Adam.
– Azok a legfinomabbak – jegyezte meg Andrew, de közben hunyorogva koncentrált. – Meg tudok enni egy egész… a francba!
A képernyőre pillantottam. Adam maga mellé dobta a kontrollert, felállt és kinyújtózott.
– Ó, igen, viszlát, vesztes!
– Tudod, mit mesélt Dee a minap? – kérdezte Adam, ahogy hátraléptem. – Nagyon érdekes.
Nem törődtem vele. Felemeltem a jobb karomat. A két kolóniabéli ostoba összenézett. A Forrás ereje hullámzott az izmaimban.
Adam folytatta.
– Azt mondta, hogy Katy összefutott a boltban Simonnal, azzal a focistával a suliból, és hogy szerinte milyen jól néznek ki együtt. Dee szerint Simon randit fog kérni Katytől, és tudod, mi lesz a vége, ha az a Rómeó-bika randevúzik. Valakinek…
Éles pillantást vetettem rá, és elhajítottam a követ. Adam csak ne célozgasson arra, amire szerintem csaknem biztosan célozgat. Az egyetlen dolog, ami jól néz ki Simonnal párban, az öklöm, nem pedig Kat.
Adam ajkának rándulása elárulta, hogy hazudott. Kat nem is találkozott azzal a tökfejjel.
A fára néztem, és átkozódtam. Az az apró figyelemelterelés kizökkentett, elrontottam a célzást. A kő legalább egy kilométerrel a fa mellett száguldott el.
A francba.
– Látjátok, srácok, az összpontosítás legalább annyira fontos, mint az erő.
Két kézzel intettem be az ikreknek. Mindketten kinevettek. Az égre nézve szedtem fel még egy követ, nagyjából akkorát, mint a tenyerem, és az újoncokhoz fordultam.
– Most nem hibázok. És nem is a fákra célzok.
A fenyegetésemtől csak hangosabban vihogtak. Haragos arccal fordultam el. De legalább a két újonc tökfej nem nevetett. Ők riadtnak tűntek. Kivártam egy szívdobbanást, aztán megpördültem, eldobtam.
Adam elugrott balra, épphogy elkerülve a közvetlen találatot.
– Mi a franc? – kiáltotta felháborodva. – Tönkretetted volna a szépséges arcomat!
Hátravetettem a fejemet. Most rajtam volt a nevetés sora.
– Azt hiszem, ideje a tükörbe nézned, ha szépségesnek hiszed!
Andrew velem nevetett.
– Egyformák vagyunk – rázta a fejét Adam. – Mind a kettőnket sérteget, te hülye.
– Nem kellene inkább valami fontosabbal foglalkoznod?
Megrebegtette a pilláit.
– Szerintem valami szuperfontossal foglalkozom.
Ellenálltam a vágynak, hogy lerúgjam a matracról.
– Nem mondhatod, hogy nem vetted észre rajta a nyomot.
– Ó! Tényleg, az! – Világoskékre lakkozott körmével az arcát ütögette. – Hogy történt?
Egy pillanatig csak bámultam rá. Egyértelműen nem zavarta túlságosan, de ettől már én kezdtem aggódni az ép esze miatt.
– Sétálni mentünk…
-Milyen romantikus! – gügyögte.
Legörbült a szám.
– Nem volt az.
– Pedig szerintem igen – folytatta vidáman. – Amikor Adam meg én megyünk sétálni, annak mindig az a vége, hogy…
– Ha drága neked Adam élete, ezt a mondatot nem fejezed be.
Dee a mennyezetre nézett.
– Szóval akkor elmentetek sétálni, kicsit sem romantikusan, és…
Márpedig le fogom lökni.
– Ez egyszerűen hihetetlen. Először Dawson, aztán meg…
– Ne is fejezd be ezt a mondatot, Andrew – figyelmeztettem leszegett fejjel. – Komolyan. Én nem vagyok Dawson, és ez nem ugyanaz az eset.
Amikor Andrew kinyitotta a száját, a testvére bölcsen közbelépett.
– Fogd be, Andrew! Tényleg nem akarom azzal befejezni az estét, hogy téged vakarlak fel a padlóról.