Adam Koepp személy

– Vagyis újra egyszerűen csak Presszós leszek a Presszós Tahó helyett? – vigyorgott.

124. oldal, 11. fejezet

Nem én vagyok ugyan a szülők álma, de az az érzésem, hogy Libby szülei bárkinek jobban örülnének Owennél.

138. oldal

[…] – De ha ez nem elég, és az is kell hozzá, hogy álmaid istennője fülig beléd zúgjon, ahelyett hogy Őszexiségével marad, hát annál jobb.
Adamnek felszaladt a szemöldöke. Mind a kettő. Miután leülepedett bene, amit mondtam, elvigyorodott.
– Fülig?
Megvontam a vállam, adtam a közömböst.
– Még az is lehet. Elképzelhető. Majd meglátjuk, nem igaz?
– De még mennyire! – felelte, és mindkét kezével rátenyerelt a pultra, felém hajolt. – Elfogadom a kihívást. Bele fogsz szédülni, milyen gyorsan belém zúgsz, Karamella!

353-354. oldal, 27. fejezet

De ha ez nem elég, és az is kell hozzá, hogy álmaid istennője fülig beléd zúgjon, ahelyett, hogy Őszexiségével marad, hát annál jobb.
Adamnak felszaladt a szemöldöke. Mind a kettő. Miután leülepedett benne, amit mondtam, elvigyorodott.
– Fülig?
Megvontam a vállam, adtam a közömböst.
– Még az is lehet. Elképzelhető. Majd meglátjuk, nem igaz?
– De még mennyire! – felelte, és mindkét kezével rátenyerelt a pultra, felém hajolt. – Elfogadom a kihívást. Bele fogsz szédülni, milyen gyorsan belém zúgsz, Karamella!
Az utolsó mondatot úgy sziszegte, mintha fenyegetne. Szentséges tengeri sárkányok, hogy ez a srác milyen szexi, amikor ennyire meg akar kapni valamit! Mmmm, az ember a tíz ujjét megnyalná utána. De elkésett, mert én már belezúgtam.

[…] – Ha akarod őt, Adam, akkor hajts rá! Szerencsés az a lány, aki veled járhat.

179. oldal, 14. fejezet

– Épp te ragaszkodtál a nyitott kapcsolathoz – mutattam rá, amint lehiggadtam egy kicsit. – Tegnap este konkrétan azt mondtad, hívjak el helyetted valaki mást a bálba.
– Azt mondtam, hívd el valamelyik kocka haveroda! Az a seggfej, aki melletted ül, nem úgy beszélt, mintha valamelyik idióta stréber lenne.
Ennyit a higgadtságról és a józanságról.
– Mert nem is az. Pokolian szexi!

131. oldal, 11. fejezet

– Hagyjuk ezt, Adam, legyünk őszinték egymáshoz! Tudom, hogy néz ki egy srác, aki epekedik egy lány után. Én ne tudnám? Két évig gyűjtöttem a bátorságot, hogy randira hívjam Makaylát. Szerelmes vagy a lányomba, igaz?

175. oldal, 14. fejezet

– Nem aludtam.
– Ja, persze, csak a szemhéjadat nézegetted belülről.

– Oké, rendben. Engedélyezem, hogy a bátyámmal járj. De…
légyszi, vigyázz! Mert egy kicsit kezdelek bírni, és iszonyúan utálnám,
ha laposra kéne vernem téged.

– Már bocs, Libby, de ez a szoba ijesztő.
Az ágytakarója kivizöld volt, a könyvespolcai neonkék színben pompáztak, a padlót egy hatalmas, bolyhos, élénk rózsaszín, kör alakú szőnyeg borította, a falakat pedig lilára mázolták. Mindenhol macskaszobrokat láttam, a falon meg két poszter lógott – Scott Stevens mellett egy klotyón olvasó unikornis. A felirat azt hirdette: „Az olvasás olvasottá tesz.”
Libby nevetése ébresztett fel a döbbenetből.
– Azt Avery is utálja.
Megráztam a fejem, nem hittem a szememnek.
– Nem tudom, hogy Scott Stevens megtiszteltetésnek vagy sértésnek venné-e, hogy egy kakáló unikornis mellé tetted a falra.
Libby megint felnevetett.
– Megtiszteltetésnek, az tuti. Ha nem tudnád, az unikornisnak varázsereje van. Szivárványt kakál. Lord Sziporka Bojtorján évek óta szerencsét hoz Scottnak, és ő erről még csak nem is tud.
Tátott szájjal hallgattam, de egy hang sem jött ki a torkomon. Bizonyos dolgokra egyszerűen nincsenek szavak. Megint körülnéztem a szobában, és végigfutott a hátamon a hideg. Nem tehettem róla. De legalább Libby nem sértődött meg.
– Mi kötődik ezekből Owenhez, hogy ki tudjuk dobni? Mondd, hogy szinte minden!