Adam Connor személy
Idézetek
– Láttam ám, milyen az, amikor kibújsz belőle, bármi is legyen a szíved körül. […] Remélem, nem egy acélketrec, Lucy. Jó volna, ha finoman bánnál a szíveddel, és vigyáznál rá a kedvemért.
279. oldal
Tegnap éjjel azt kértem tőled, hogy adj nekem egy esélyt. Arra, hogy én vigyázhassak a szívedre. Sajnos most rögtön szükségem van a válaszodra.
Ha egykérdésre csupán egyetlen válasz létezik, és te már amúgy is tudod, hogy mi az, akkor nincs értelme feltenni.
Epilógus
Az éjszakáim és a nappalaim, életem minden perce erről a nőről fog szólni. Soha nem engedem el. Az otthonom az őotthona is lesz. Megajándékozom egy családdal. Én leszek a családja. A szíve.
13. fejezet - Adam
– Szeretsz táncolni? – kérdeztem, nem törődve a józan észhangjával.
– Nem.
– Ó – mondtam meglepődve. – Hát jó.
– De azért csak kérj fel – folytatta. Haboztam.
– Akarsz táncolni velem?
– Igen.
13.fejezet
– Neked szurkolok – suttogtam. -Sosem akartam, hogy fehér lovon jöjjön a herceg és megmentsen, mivel – köszönöm szépen – tudok én vigyázni magamra. Most viszont… ezt szeretnén Adam Connor. Remélem – mégpedig tiszta szívemből –, hogy a csókod megtöri az átkot. Azt remélem, hogy te vagy az igazi, Adam. Hogy te vagy a történetem főhőse, mivel – a kurva életbe – megérdemlem, hogy szeressenek. Meg azt is, hogy valaki zene nélkül táncoljon velem.
Az éjszakáim és a nappalaim, életem minden perce erről a nőről fog szólni. Soha nem engedem el. Az otthonom az ő otthona is lesz. Megajándékozom egy családdal.Én leszek a családja. A szíve.
Mellette fekve az ágyban, miközben összeért az ajkunk és az ujjai ráfonódtak a csuklómra, szavak nélkül megígértem neki, hogy fenntartás nélkül elfogadom olyannak, amilyen, és cserébe neki adom a világot.
Én leszek az a szél, aminek érintését annyira kedveli, a szellő, ami békés mosolyt varázsol az ajkára. Élete legnagyobb szerelme.
Megtöröm az átkot, amiben olyan megátalkodottan hisz.
Ha gyereket szül, a kicsi megkapja a világomat. Cserébe megszerzem magamnak az anyja mellkasában dobogó, megviselt, de még mindig erős szívet.
13. fejezet - Adam
– Velünk fogsz lakni? Örökre?
– Lassan a testtel, kis földlakó. Ha apád felmérgesít, nem is tudom, mit fogok érezni azzal kapcsolatban, hogy örökké a képét bámuljam. A tiedet viszont… – megsimogattam az állát – a tiedet szívesen nézem egy örökkévalóságig.
A szoba csengett a nevetésétől, amikor elrohant, hogy elárulja az apjának, jobban szeretem őt, mint magát Adamet.