Abrenuncio doktor (Abrenuncio de Sa Pereira Cao) személy

Gabriel García Márquez: A szerelemről és más démonokról

Idézetek

SophieOswald>!

A márki a kislány egyéb meglepő hazugságait kommentálta, de nem haragudott értük, inkább apai büszkeséggel beszélt róluk. – Lehet, hogy költő lesz belőle – mondta. De Abrenuncio nem volt azon a véleményen, hogy a hazugság a művészetek szükséges velejárója.
– Minél áttetszőbb az írás, annál láthatóbbá válik a költészet – mondta.

43-44. oldal

Fainthoar>!

A maguk vallása a halálra épül, így aztán bátran és boldogan néznek szembe a halállal.

188. oldal

SophieOswald>!

– Nem fél attól, hogy el fog kárhozni?
– Azt hiszem, már elkárhoztam, de nem azért, mert a Szentlélek ítélt kárhozatra – mondta Delaura a félelem legkisebb jele nélkül. – Mindig is úgy hittem, hogy a Szentléleknek nem annyira a hit számít, mint inkább a szeretet.
Abrenuncio nem tudta eltitkolni, hogy mennyire csodálja ezt az embert, aki ilyen sikeresen ki tudott szabadulni az értelem rabságából. De nem tett neki hamis ígéreteket […]
– A maguk vallása a halálra épül, így aztán bátran és boldogan néznek szembe a halállal – mondta Cayetanónak. – Én nem: én abban hiszek, hogy az életnél nincs fontosabb.

188. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

[…] a legszembetűnőbbek a könyvek voltak: a sok régi kötésű, javarészt latin nyelvű könyv. Ott álltak a zárt könyvszekrényekben meg a nyitott könyvespolcokon, de még a szoba padlóján is, akkurátusan egymásra rakva, és az orvos olyan könnyedén járt-kelt a papírfalak közti sikátorokban, mint egy rózsalugasban sétáló rinocérosz.

40. oldal

SophieOswald>!

A szokásos stílusában, latinul kérdezte meg:
– Miféle csatában vesztette el a szemét?
Delaura klasszikus latin nyelven elmesélte neki a napfogyatkozáskor történt balesetét, és hosszan elpanaszolta, hogy a szeme nem akar gyógyulni, pedig a püskök orvosa biztosította róla, hogy a kötés alatt majd rendbe jön. De Abrenuncio csak a hibátlan latin beszédére figyelt.
– Tökéletesen beszél latinul – mondta ámulattal.

145. oldal

encsy_eszter>!

Azokra a fekete, fehér vagy más színű szegény emberekre gondolt, akik a külvárosban vagy kinn, a földeken éltek, és akiknek volt bátorságuk mérget önteni a veszettségben szenvedő családtagjuk ételébe, hogy megkíméljék a végórák borzalmaitól. […]
– Az emberek azt hiszik, hogy mi, orvosok nem tudunk ezekről az esetekről -tette hozzá Abrenuncio. – Pedig tudunk, csak nincs bennünk annyi erkölcsi erő, hogy kiálljunk azok mellett, akik így oldják meg a dolgot. Ezzel szemben azt csináljuk a haldoklókkal, amit uraságod az imént látott. Szent Hubertushoz fohászkodunk, és odakötözzük őket egy oszlophoz, hogy minél hosszabb és minél borzalmasabb legyen az agóniájuk.

28-29. oldal

gybarbii>!

A pap kitért a doktor varázslatos hatású receptjeire, vakmerő halálmegjövendöléseire, gyanítható pederaszta hajlamaira, libertinus olvasmányaira, istentelen életvitelére.

74. oldal, Kettő

SophieOswald>!

Most nincs mit tenni, várni kell. A márki megkérdezte:
– Ez minden, amit mondani tud?
– A tudomány nem adott hozzá eszközöket, hogy ennél többet tudjak mondani – vágott vissza az orvos ugyanolyan élesen. – De ha nem hisz nekem, van még egy lehetősége: bízzék Istenben.
A márki nem értette.
– Megesküdtem volna rá, hogy ön nem hisz Istenben – mondta.
– Bárcsak így volna, uram.

66. oldal