Abraham Lincoln személy
Az Amerikai Egyesült Államok 16. elnöke 1861-től 1865-ig.
Született Hodgenville mellett, Kentucky államban 1809. február 12-én, meghalt 1865. április 15-én Washingtonban.
Az USA történelmének egyik leghíresebb elnöke. Ő volt az első republikánus elnök, nevéhez fűződik a rabszolgaság eltörlése, az amerikai polgárháború lezárása. Életét egy merénylő, John Wilkes Booth oltotta ki egy színházi páholyban.
Idézetek
A demokrácia Lincolnnak arra az elvére épül, hogy a „bolondíthatsz néhány embert mindig és minden embert valameddig, de nem bolondíthatsz mindig mindenkit”. Ha a kormány korrupt, és nem javít az emberek életén, előbb-utóbb elegendő ember fogja ezt felismerni, és leváltják a kormányt. A média kormányzati ellenőrzése azonban aláássa Lincoln logikáját, mivel megakadályozza az állampolgárokat abban, hogy rájöjjenek az igazságra. A média fölötti egyeduralma révén az uralkodó oligarchia újra és újra ráfoghatja a hibáit másokra, és a külső fenyegetésekre terelheti a figyelmet – legyenek azok valódiak vagy kitaláltak.
Egy ilyen oligarchiára épülő rendszerben mindig van valami válság, ami előbbre való az olyan unalmas dolgoknál, mint az egészségügy vagy a szennyezés. Ha a nemzetet külső invázió vagy ördögi felforgató elemek veszélyeztetik, ugyan kinek van ideje a túlzsúfolt kórházakkal vagy a szennyezett folyókkal foglalkozni? Egy végtelen válságfolyam megalkotásával a korrupt oligarchia az uralmát is a végtelenségig biztosítani tudja.
24. oldal
Seneca szerint az egyetlen tulajdonunk az elménk – minden mást ajándékba kaptunk.
Epikurosz azt állította, hogy a boldogságnak mindössze három lényegi összetevője van: a barátság, a szabadság (amikor senki tulajdona nem vagyunk) és a górcső alá vett élet. Minél több hiányzik ezekből, annál jobban vágyunk a hatalomra és pénzre, és az mindig boldogtalansághoz vezet.
Arisztotelész azt írta, hogy a boldogság a célok célja.
Nietzsche kijelentette, hogy a nagy boldogságot nagy szenvedés előzi meg.
Dr. Seuss arra intett bennünket, hogy ne sírjunk, ha valami véget ért, inkább mosolyogjunk, amiért megtörtént.
Kurt Vonnegut egyik regényében ezt írta: „Önöket is arra biztatom, hogy vegyék észre, mikor boldogok, és kiáltsanak fel, mormolják a bajszuk alatt, vagy legalább magukban jegyezzék meg: »Ha ez nem kellemes, akkor nem tudom, mi lehetne az!«”
Abraham Lincoln szerint a legtöbb ember olyan boldog, amilyen boldognak képzeli magát.
Buddha ismert mondása: „Az élet szenvedés.” (Imádom ezt a pasast.)
Ismeretlen személy: „Ha azt hiszed, a napsütés tesz boldoggá, sosem táncoltál még esőben.” (Ez az ember nyilván sosem volt még depressziós.)
XIV. dalai láma: „A boldogságot nem készen kapjuk – tetteinkből fakad.”
39-40. oldal, Miért vagyunk agyonhajszoltak? - A boldogság hajszolása (HVG Könyvek, 2016)
Ruby Wax: Mindfulness-kalauz 69% Tudatos jelenlét az agyonhajszolt elmének
Itt volt ez a szó: demokrácia. A politikusok a nyelvükre vették, forgatták, játszadoztak vele. Lincolnnak megvolt a maga nézőpontja, ahonnan e szó értelmét szemlélte. „Ahogyan nem akarok rabszolga lenni, éppúgy nem akarok úr sem lenni. Ez fejezi ki a demokráciáról alkotott eszmémet. Mindaz, ami ettől ilyen vagy olyan mértékben elüt, nem demokrácia.”
178. oldal, XII. Idegen barát és Barátságos Idegen
Abraham Lincolnnak 22 évesen tönkrement a vállalkozása, 23 évesen veszített a választásokon, 25 évesen újra tönkrement, 26 éves volt, amikor meghalt a kedvese, 27 évesen idegösszeomlást kapott, vesztett a választásokon 34, 37, 39 és 46 éves korában, nem választották meg az USA alelnökének 47 éves korában, 49 évesen ismét vesztett a választásokon. 52 éves korában megválasztották az Amerikai Egyesült Államok elnökének, és most a világtörténelem egyik legnagyobb vezetőjének tartják.
88. oldal
Az emberi társadalmak általában nem újítójellegűek, hanem hierarchikusak és ritualisztikusak. A változásra irányuló javaslatokat gyanakodva fogadják, mert a rituálé és a hierarchia kellemetlen módosulását ígérik: a rituálé egyik készletének másikra való kicserélését vagy talán egy kevésbe szertartásos, kevésbe strukturált társadalom létrejöttét vonják maguk után. Ám mégis vannak idők, amikor a társadalmaknak meg kell változniuk. „A nyugodt múlt dogmái nem felelnek meg a viharos jelennek”, fogalmazta meg Abraham Lincoln az igazságot. Az amerikai és más társadalmakban az átalakítási kísérletek során nagyrészt az okozza a nehézséget, hogy a változásnak ellenállnak azok a csoportok, amelyeknek érdekük fűződik a status quo fenntartásához. A jelentős változások esetleg megkövetelnék azt, hogy aki jelenleg magas helyet foglal el a hierarchiában, sok-sok lépcsőfokkal lejjebb kerüljön. Az illetők ezt nem tartják kívánatosnak, és ellenállnak.
Carl Sagan: Az éden sárkányai 91% Tűnődések az emberi intelligencia evolúciójáról
Mikor Bradley azt mondta, hogy az este felhívta őt telefonon az Egyesült Államok elnöke, Carla megkérdezte, miről beszélgettek.
– A kalapokról – válaszolta gondolkodás nélkül Bradley.
– A kalapokról? Mit beszéltetek a kalapokról?
– Megkérdeztem, miért nem hord olyan kalapot, mint Abraham Lincoln.
– És mit válaszolt?
Bradley elgondolkodott.
– Azt nem mondhatom meg. Államtitok.
A nagy gondolkodók túljutnak ezen a kritikus ponton. Einstein többször is kudarcot vallott. Abraham Lincoln is, aki talán az egyetlen olyan ember, aki kapitányként vonult be a háborúba, és közlegényként tért vissza – mi több, kétszer is csődbe ment, mielőtt beült volna az elnöki székbe. Walt Disneyt „képzelőerő hiányában” elbocsátották egy újságtól( ha volt valaha csúcsa a kreativitásparadoxonnak, akkor ez az). Thomas Edison több mint ezer működésképtelen mintadarabot állított elő, mielőtt előrukkolt volna egy olyan villanykörtével, ami világított is.És Sherlock Holmes is ezt a tábort gyarapítja. […]
Nem a kudarc hiánya különbözteti meg őket a többiektől, hanem a kudarctól való félelem hiánya: az a fajta nyitottság, amely a kreatív elme fémjelzője. Életük egy adott pontján talán ők is ugyanolyan előítéletesen viszonyultak a kreativitáshoz, mint többségünk, de így vagy úgy sikerült visszaszorítaniuk az előítéleteiket. Sherlock Holmes rendelkezik egy olyan tulajdonsággal, amellyel a számítógép nem, és ettől válik azzá, aki, vagyis többé, mint a logika mestere: ez pedig a képzelőerő.
157. oldal, 4. fejezet - Az elmepadlás felderítése
Maria Konnikova: Mesterelme 71% Gondolkodj úgy, mint Sherlock Holmes!
Becky letette a kávéscsészéjét, felállt és a kiakasztott lapokat kezdte leszedegetni a szárítóról.
– Hogy én hogyan gondolkodom minderről? Arról, amit Lincoln mondott, hogy minden ember egyenlő?
– Igen.
– Gondolom, most azt várod, hogy lelkesen helyeseljek, nem igaz, Tom Sawyer? Csakhogy az emberek sosem voltak egyenlők. Nem voltak egyenlők a háború előtt, és nem egyenlők most sem.
– De… a rabszolgák most már szabadok. Feketék is építhetnek maguknak saját házat, szabadon kereshetnek munkát, választójogot kaptak!
Becky az égnek emelte a karját, hogy a papírlapok csak úgy lobogtak a kezében.
– Remek! Most már a fekete férfiak is részt vehetnek a választásokon! De mondjak valamit? A feleségeik nem! Én sem vehetek részt, nekem sincs választójogom! Tudod, hogy néznek rám az emberek, amikor egyedül lovagolok át Palmyrába? Meséljek neked a férfiak tekintetéről, miközben papírról és nyomdafestékről alkudozom velük? Elmondjam, hogyan nevettek ki, amikor pótalkatrészeket akartam vásárolni a nyomdagéphez? Hogy az apámnak kellett aláírnia helyettem a lapkiadó adásvételi szerződését? Elmondjam neked, milyen lenézően és sajnálkozva méregettek az emberek a templomban, amiért harminc évesen még nem mentem férjhez, és egyedül ültem a padban, és hogyan váltak újra kedvessé és barátságossá, amikor eljegyeztem magamat Siddel? Mintha valami súlyos kórságból gyógyultam volna ki! Tudod, hányan várják kárörvendve, hogy belebukjak az újságkiadásba, mert egyszerűen nem tudják elviselni, hogy egy nő mással is foglalkozhat, mint a gyermeknevelés és a vasárnapi templomba járás? Tényleg tudni akarod, mit gondolok ezután arról, hogy minden ember egyenlő, Tom Sawyer?
Becky hangja felerősödött. Egy csomag újságpapírral a karjában odaállt Tom elé és harciasan nézett a szemébe.
Tom csak bámult a gyönyörű kék szemekbe, aztán lassan bólintott.
– Tényleg tudni akarom.
Becky némán bólintott, megfordult, és letette a papírhalmot a nyomdagép mellett álló asztalra. A szobába beszűrődő utolsó esti napsugarak fényében hatalmas porfelhők kavarogtak a levegőben.
A lány háttal állt Tomnak, és két kezével az asztalra támaszkodva nagyot sóhajtott.
– Örülök, hogy a feketék szabadok lettek. Ennyi.