Abner Marsh személy

George R. R. Martin: Lázálom
George R. R. Martin: Fevre Dream

Idézetek

KingucK P>!

– Nem fogjuk valami hibbant ángliusról elnevezni, ha erre céloz – mondta mogorván.
– Nem – felelte York –, nem ezt akartam javasolni. Valami másra gondoltam, például Sötét Hölgy, vagy talán…
– Én is kifundáltam valamit – vágott közbe Marsh. – Végtére is mi vagyunk a Láz és Vidéke Fuvartársaság, és ez a hajó minden ál-mom megtestesülése. – Felemelte sétabotját, és a kerékdobra muta-tott. – Oda fogjuk fölfesteni, nagy kék-ezüst betűkkel, olyan szépen kicirkalmazva, ahogy csak telik. Lázálom. – Elmosolyodott. – A Lázálom a Napfogyatkozás ellen. Erről még akkor is beszélni fognak, amikor mi már mind alulról szagoljuk az ibolyát.

3. New Albany, Indiana, 1857. június

Kapcsolódó szócikkek: Abner Marsh · Joshua York · Lázálom
Szelén>!

In the front of the book, there was a picture of Byron. Marsh studied it. He looked pretty enough, dark and sensual like a Creole; it was easy to see why the women went for him so, even if he was supposed to be a gimp. Of course, he was a nobleman too. It said so right beneath his picture:

GEORGE GORDON, LORD BYRON

1788–1824

63. oldal, 12. fejezet - Aboard the Steamer FEVRE DREAM, New Orleans, August 1857

Kapcsolódó szócikkek: Abner Marsh · George Gordon Noël Byron
Joshua182>!

– Miféle rémmesét próbál velem megetetni? – kérdezte türelmetlenül.
– Egy vámpírmesét – válaszolta York halvány mosollyal. – Bizonyára hallott már róluk. Az élőholtak, a haláltalanok, az éjszaka ragadozói. Lélektelen szörnyek, akik örök bolyongásra vannak ítélve. Koporsóban alszanak, amit hazai földdel töltenek meg; irtóznak a napfénytől és a kereszt jelétől; éjszakánként kirajzanak, hogy az élők vérét szívják. Cserélgetik az alakjukat, átváltozhatnak denevérré vagy farkassá. Akik rendszeresen farkasalakot öltenek, azokat farkasembernek nevezik, és külön fajnak tekintik őket, de ez tévedés. Csupán ugyanannak a sötét érmének a másik oldala, Abner. A vámpírok köd képében is meg tudnak jelenni, s áldozataik maguk is vámpírokká válnak. Figyelembe véve, hogyan szaporodnak, kész csoda, hogy még nem szorították ki az emberiséget a föld színéről. Szerencsére mérhetetlen hatalmuk mellett vannak gyöngéik is. Noha félelmetes az erejük, nem léphetnek be olyan házba, ahová nem hívták meg őket, méghozzá sem ember, sem fenevad, sem köd képében. Ugyanakkor azonban jelentékeny delejes kisugárzással rendelkeznek – ezt az energiát írta le Mesmer állati magnetizmus néven –, és gyakran rá tudják bírni áldozataikat, hogy meginvitálják őket a hajlékukba. A kereszt elüldözi, a fokhagyma távol tartja őket, és nem képesek átkelni a folyóvízen. Bár látszatra nem különböznek magától vagy tőlem, nincs lelkük, ezért nem vetnek tükörképet. A szenteltvíz megégeti, az ezüst elriasztja, a napfény elpusztítja őket, ha virradat előtt nem tudnak visszatérni a koporsójukba. És ha a fejüket elválasztják a testüktől, a szívüket pedig átdöfik egy facövekkel, örökre meg lehet szabadítani tőlük a világot.
Joshua hátradőlt, a poharáért nyúlt, belekortyolt, elmosolyodott.
– Ezek a vámpírok, Abner. – Hosszú ujjával rákoppintott a cím nélküli könyvre. – Ez itt az ő történetük, legalábbis néhányuké.

131-132. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Abner Marsh · Joshua York · rémmese · vámpír
Effendigirl>!

A közönséges pisztolylövés talán meg se kottyan az éjszaka népének, de ez valami más volt; St. Louis legjobb puskaművese készítette, külön az ő megrendelésére. Bölénypuska volt, rövid, széles, nyolcszögletű csővel; arra tervezték, hogy lóhátról kilőve megállítson egy rohamozó bölényt. Az ötven darab egyedi lőszernél a puskaműves még sohasem készített brutálisabbat.
– A pokolba – zsörtölődött –, ezek cafatokra szedik a maga zsákmányát, nem marad belőle semmi, amit megehetne!
Abner Marsh csak rábólintott. Nem valami pontos fegyver, különösen az ő kezében, de erre nincs is szükség. Ha közelről durrant vele Damon Julian képébe, tüstént letörli róla az istenverte mosolyt, de még az istenverte fejét is letépi, a miheztartás végett.

276. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Abner Marsh · Damon Julian
Effendigirl>!

Az éles sivítás kizökkentette Marshot a bénultságából. Fölnézett, és meglátta a feléjük tartó gőzös fényeit, a magas kéményeiből felcsapó lángokat, a szinte teljesen fekete égboltot fölötte, a távolban a haloványan cikázó villámlást, amely belülről világítja meg a fellegeket; és a folyót, a sötét és végtelen folyót, amely egyszerre volt az otthona és a hivatása, a legjobb barátja és a legrosszabb ellensége, hölgyeinek szeszélyes, durva, szerető hitvese. Ugyanolyan volt, mint mindig. Nem tudott és nem is akart tudni Damon Julianről meg a fajtájáról; semmit nem jelentettek számára, mert ha egyszer eltűnnek és feledésbe merülnek, a vén ördög ugyanúgy hömpölyög majd, új medret vág magának, városokat és szántóföldeket önt el, másokat meg kiemel a mélyből, és gőzösöket ropogtat a fogai között, hogy kiköpködhesse a szilánkjaikat.

252. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Abner Marsh · Damon Julian
Hush_Campo>!

– Maga más eset. Komolyan azt gondolta, hogy bántani fogom magát azon az augusztusi éjszakán? Ó, persze, lehet, hogy fájdalmamban, és dühömben megtettem volna. De előtte nem. Engem a szépség vonz, Marsh kapitány, és magában szikrája sincs a szépségnek. – Felnevetett. – Nem hiszem, hogy valaha is láttam magánál csúfabb embert. Maga undorító, tiszta zsír, tetőtől talpig szőr borítja, bibircsókos, verítéktől bűzlik, az orra lapos, a szeme, mint egy disznóé, a fogai összevissza állnak és feketék. Maga kevésbé ébreszti fel bennem a szomjat, mint Savanyú Billy. De maga erős, félelmetesen bátor, és tuja a helyét a világban. Mindezeket tisztelem. És tudja, hogyan kell egy hajót irányítani. Kapitány, nekünk nem szabadna ellenségeknek lennünk.

Kapcsolódó szócikkek: Abner Marsh · Joshua York
KingucK P>!

St Louis, 1857. április
Abner Marsh csattanósat vágott hikori sétabotja fejével a szállodapultra, hogy fölhívja magára a portás figyelmét.
– Egy York nevű fickóval van itt találkozóm – mondta. – Josh York, így hívatja magát, azt hiszem. Van ilyen vendégük?
A portás idősödő férfi volt, szemüveggel az orrán. A csattanásra összerezzent, aztán megfordult, észrevette Marshot, és elmosolyodott.

Kapcsolódó szócikkek: 1857 · Abner Marsh · április · Joshua York · portás · St. Louis
KingucK P>!

Ekkor megjelent a pincér.
– Maga is Mister Yorkkal vacsorázik, kapitány?
– Azt hiszem, igen – felelt Marsh. Lehet, hogy nem állta York tekintetét, de nem akadt ember a folyó mentén, aki többet bírt volna enni nála. – Kérek abból a levesből, utána egy tucat osztrigát és két sült csirkét, zöldséggel meg minden hozzávalóval. De pirítsák meg rendesen, hallja! Aztán valamit, amivel az egészet leöblíthetem. York, maga mit iszik?
– Burgundit.

9. oldal, 1. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Abner Marsh · Burgundi · Joshua York
KingucK P>!

New Albany, Indiana, 1857. június
Sűrű köd telepedett a folyóra, a levegő nyirkos volt és hideg. Nem sokkal múlt éjfél, mikor Joshua York, aki végre megérkezett St. Louisból, találkozott Abner Marshsal az elhagyatott New Albany-i hajóépítő telepen. Marsh már vagy félórája várt rá, mikor York végre megjelent, kísérteties látomásként tűnve elő a ködből. Mögötte négy másik alak derengett, néma árnyékok gyanánt. Marsh szélesen elvigyorodott.

3. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: 1857 · Abner Marsh · Joshua York · június · köd · New Albany, Indiana · St. Louis
Szelén>!

Marsh finished the dregs of his coffee, pushed off from the table, and followed Jonathon Jeffers aft to the Fevre Dream's library. He collapsed gratefully in a big overstuffed armchair while the head clerk searched up and down the bookcases that filled the room and rose clear to the high ceiling.

62. oldal, 12. fejezet - Aboard the Steamer FEVRE DREAM, New Orleans, August 1857

Kapcsolódó szócikkek: Abner Marsh · Fevre Dream · Jonathon Jeffers · könyvtár