!

Abner Marsh személy

George R. R. Martin: Lázálom
George R. R. Martin: Fevre Dream

Idézetek

>!
Riszperidon P

– Háború volt – emelte föl ilyenkor a hangját – Mi győztünk.
Vége van, és én föl nem foghatom, miért lepcselnek róla egyesek, mintha olyasmi volna, amire büszkék lehetnénk. Az egyetlen jó, ami származott belőle, hogy véget vetett a rabszolgaságnak. A többi nekem nem hiányzik. Beteg dolog azzal hencegni, ki hány embert puffantott le, az isten verje meg!

360. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Abner Marsh
>!
KingucK P

St Louis, 1857. április
Abner Marsh csattanósat vágott hikori sétabotja fejével a szállodapultra, hogy fölhívja magára a portás figyelmét.
– Egy York nevű fickóval van itt találkozóm – mondta. – Josh York, így hívatja magát, azt hiszem. Van ilyen vendégük?
A portás idősödő férfi volt, szemüveggel az orrán. A csattanásra összerezzent, aztán megfordult, észrevette Marshot, és elmosolyodott.

Kapcsolódó szócikkek: 1857 · Abner Marsh · április · Joshua York · portás · St. Louis
>!
KingucK P

Ekkor megjelent a pincér.
– Maga is Mister Yorkkal vacsorázik, kapitány?
– Azt hiszem, igen – felelt Marsh. Lehet, hogy nem állta York tekintetét, de nem akadt ember a folyó mentén, aki többet bírt volna enni nála. – Kérek abból a levesből, utána egy tucat osztrigát és két sült csirkét, zöldséggel meg minden hozzávalóval. De pirítsák meg rendesen, hallja! Aztán valamit, amivel az egészet leöblíthetem. York, maga mit iszik?
– Burgundit.

9. oldal, 1. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Abner Marsh · Burgundi · Joshua York
>!
KingucK P

New Albany, Indiana, 1857. június
Sűrű köd telepedett a folyóra, a levegő nyirkos volt és hideg. Nem sokkal múlt éjfél, mikor Joshua York, aki végre megérkezett St. Louisból, találkozott Abner Marshsal az elhagyatott New Albany-i hajóépítő telepen. Marsh már vagy félórája várt rá, mikor York végre megjelent, kísérteties látomásként tűnve elő a ködből. Mögötte négy másik alak derengett, néma árnyékok gyanánt. Marsh szélesen elvigyorodott.

3. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: 1857 · Abner Marsh · Joshua York · június · köd · New Albany, Indiana · St. Louis
>!
Szelén P

Marsh started in on his oysters, scooping them up on the half shell and swallowing them whole, washing each one down with a healthy gulp of wine.

3. oldal, 1. fejezet - St. Louis, April 1857

Kapcsolódó szócikkek: Abner Marsh · bor
>!
Szelén P

The food arrived before York could answer. Marsh's chickens were crisped up beautifully, just the way he liked them. He sawed off a leg and started in hungrily. York was served a thick cut of roasted beef, red and rare, swimming in blood and juice. Marsh watched him attack it, deftly, easily. His knife slid through the meat as if it were butter, never pausing to hack or saw, as Marsh so often did. He handled his fork like a gentleman, shifting hands when he set down his knife.

4. oldal, 1. fejezet - St. Louis, April 1857

Kapcsolódó szócikkek: Abner Marsh · étel · hús · Joshua York · kés
Hirdetés
>!
Szelén P

„Do you know Byron?” York asked Marsh.
Marsh thought a minute. „Know a fellow named Blackjack Pete used to pilot on the Grand Turk. I think his last name was Brian.”
York smiled. „Not Brian, Byron. Lord Byron, the English poet.”
„Oh,” said Marsh. „Him. I'm not much a one for poems. I think I heard of him, though. Gimp, wasn't he? And quite a one for the ladies.”
„The very one, Abner. An astounding man. I had the good fortune to meet him once. Our steamboat put me in mind of a poem he once wrote.” He began to recite.
"She walks in Beauty, like the night
Of cloudless climes and starry skies;
And all that's best of dark and bright
Meet in her aspect and her eyes:
Thus mellowed to that tender light
Which Heaven to gaudy day denies."
„Byron wrote of a woman, of course, but the words seem to fit our boat as well, do they not? Look at her, Abner! What do you think?”

14. oldal, 3. fejezet - New Albany, Indiana, June 1857

Kapcsolódó szócikkek: Abner Marsh · George Byron · Joshua York
>!
KingucK P

– Ismeri Byront? – kérdezte York Marshtól.
Marsh eltűnődött.
– Ismerek egy embert, Pikkes Pete a neve, a Nagy Török kormányosa volt. Azt hiszem, a vezetékneve Brian.
York elmosolyodott.
– Nem Brian, Byron. Lord Byron, az angol költő.
– Ó – mondta Marsh. – Arra gondol? Én nem vagyok odáig a költeményekért. De azt hiszem, hallottam már róla. Bátor fickó volt, ugye? És amolyan asszonyok kedvence.
– Ő bizony, Abner. Lenyűgöző ember. Egyszer volt szerencsém személyesen találkozni vele. A gőzösünkről az ő egyik verse jut eszembe.

3. New Albany, Indiana, 1857. június

Kapcsolódó szócikkek: Abner Marsh · George Byron · Joshua York
2 hozzászólás
>!
KingucK P

– Nem fogjuk valami hibbant ángliusról elnevezni, ha erre céloz – mondta mogorván.
– Nem – felelte York –, nem ezt akartam javasolni. Valami másra gondoltam, például Sötét Hölgy, vagy talán…
– Én is kifundáltam valamit – vágott közbe Marsh. – Végtére is mi vagyunk a Láz és Vidéke Fuvartársaság, és ez a hajó minden ál-mom megtestesülése. – Felemelte sétabotját, és a kerékdobra muta-tott. – Oda fogjuk fölfesteni, nagy kék-ezüst betűkkel, olyan szépen kicirkalmazva, ahogy csak telik. Lázálom. – Elmosolyodott. – A Lázálom a Napfogyatkozás ellen. Erről még akkor is beszélni fognak, amikor mi már mind alulról szagoljuk az ibolyát.

3. New Albany, Indiana, 1857. június

Kapcsolódó szócikkek: Abner Marsh · Joshua York · Lázálom
>!
Szelén P

„I do think I prefer it by night,” he said. „Lord Byron was right. Day is far too gaudy.”
„Eh?” Marsh said.
„Don't you remember?” York said. „The poem I recited to you at the boatyards in New Albany. It fits the Fevre Dream so well. She walks in beauty…”
„…like the night,” said Jeffers, adjusting his spectacles. Abner Marsh looked at him, flabbergasted. Jeffers was a demon for chess and ciphering and even went to plays, but Marsh had never heard him recite no poetry before.
„You know Byron!” Joshua said, delighted. For an instant, he looked almost like his own self.
„I do,” Jeffers admitted. One eyebrow arched as he regarded York. „Cap'n, are you suggesting that our days are spent in goodness here on the Fevre Dream?” He smiled. „Why, that'll sure come as news to Hairy Mike and Mister Framm here.”
Hairy Mike guffawed, while Framm protested, „Hey, now, three wives don't mean I ain't good, why most every one of 'em 'ud vouch for me!”
„What the hell you talkin' about?” Abner Marsh put in. Most of the officers and crew looked as confused as he was.
Joshua played with an elusive smile. „Mister Jeffers is reminding me of the final stanza of Byron's poem,” he said. He recited:
"And on that cheek, and o'er that brow,
So soft, so calm, yet eloquent,
The smiles that win, the tints that glow,
But tell of days in goodness spent,
A mind at peace with all below,
A heart whose love is innocent!"
„Are we innocent, Cap'n?” Jeffers asked.
„No one is entirely innocent,” Joshua York replied, „but the poem speaks to me nonetheless, Mister Jeffers. The night is beautiful, and we can hope to find peace and nobility in its dark splendor as well. Too many men fear the dark unreasoningly.”
„Perhaps,” said Jeffers. „Sometimes it ought to be feared, though.”
„No,” said Joshua York, and with that he left them, breaking off the verbal fencing match with Jeffers abruptly.

61. oldal, 12. fejezet - Aboard the Steamer FEVRE DREAM, New Orleans, August 1857