Abe Mazur személy
Idézetek
– Ah, Belikov – rázta meg Abe Dmitrij kezét. – Reménykedtem benne, hogy összefutunk. Nagyon szeretném jobban megismerni. Talán szakíthatnánk egy kis időt arra, hogy beszélgessünk, és többet megtudhassak az életéről, a kedvteléseiről s a többi. Szeret vadászni? Olyan vadásztípusnak tűnik. Egyszer elmehetnénk. Ismerek egy remek helyet az erdőben. Jó messze. Elmehetnénk oda egész napra. Nagyon sok kérdést szeretnék feltenni magának. És nagyon sok mindent szeretnék mondani.
Pánikkal teli pillantást vetettem az anyámra, némán könyörögve, hogy vessen véget ennek. […]
– Ami azt illeti – mondta az anyám fesztelenül –, én is szívesen elmennék. Nekem is rengeteg kérdésem lenne, különösen arról az időszakról, amikor még mindketten a Szent Vlagyimirban voltatok.
– Nincsen nektek most dolgotok valahol?
[…]
– Fuss! – mondtam, amikor eltűntek. – Ha most megszöksz, talán nem veszik észre. Menj vissza Szibériába!
423. oldal
– Dmitrij túlélte ezt, de rettenetesen belekeseredett! És még mindig depressziós. Minden miatt.
[…]
-Persze – felelte Abe szárazon. – Ő depressziós, te meg magad vagy az öröm és a boldogság mintaképe.
Felsóhajtottam. – Néha olyan veled beszélgetni, mint magammal: iszonyatosan idegesítő.
15. oldal
– […] Akár most azonnal munkába tudnék állni.
– Nem fogsz ilyet tenni – felelte anyám pontosan olyan hangon, ahogy egy csapat őrnek adna parancsot.
– Ne tutujgasd már, Janine.
– Nem tutujgatom! Vigyázok rá. Te viszont elkényezteted.
Egyikükről a másikukra pislogtam elképedve. Nem értettem, hogy ez most veszekedés vagy előjáték. Egyik lehetőség sem dobott fel különösebben.
421. oldal
– Nos… Abe azt mondta szimpatikus vagyok neki. De azt is nyilvánvalóvá tette, mit csinálna velem, ha bántanálak valaha, vagy bármi rosszat tennék. – Adrian elfintorodott. – Ami azt illeti, elég színesen és részletesen vázolta. Utána egy pillanat alatt átváltott valami véletlenszerű, vidám témára. Tetszik a pasas, de egy kicsit azért ijesztő.
– Ehhez nem volt joga! – Torpantam meg a buli terme előtt. Az ajtón keresztül meghallottam a beszélgetés moraját. Láthatóan az utolsók között érkeztünk. Úgy véltem, ez azt jelenti, hogy nagyszabású lesz majd a belépőnk, olyan, amilyen a díszvendéget megilleti. – Nincs joga a pasijaimat fenyegetni. Tizennyolc éves vagyok. Felnőtt. Nincs szükségem a segítségére. Magam is meg tudom fenyegetni a pasijaimat.
28-29. oldal