Abdul Farouk személy
Idézetek
306-307. oldal (Ciceró, 2013)
A kérdés: Na, és a többi fesztiválozó…?
Amit feleltem: Vannak itt mások? Észre sem vettem. Mi csak együtt lógunk, a társaságunk zárt.
Valójában: Napsi fülig szerelmes valami Marcóba, én szívből gyűlölöm Kolost, Szaszára ragadnak a lányok, Boldi megölelt egy vadidegent fogadásból, Napsinak és nekem állandóan odaköszöngetnek, Abdul törölközőben mutogatja magát… Minden oké.
130. oldal (Ciceró, 2013)
– Oké. Akkor ezentúl Kissné Latter Zsófia vagyok – írtam le először az új nevemet, és kicsit furcsán néztem a papírra.
– Te meg írd,hogy Latterné Kiss Szabolcs – diktálta Boldi Szaszának.
[…]
– Na,akkor jöhet a házassági szerződés – fordította meg a lapot Szasza.
– Hé – néztem át fiúk társaságához,amint meghallottam miről van szó. – Milyen szerződés?
– Csak nem gondoltad,hogy szerződés nélkül elvesz? – szólt rám élesen Hipó.
– Pontosan – értett egyet Abdul is. – Még hozzá sem mentél,de már el akarsz válni. És akkor elperelheted tőle a sátrunkat!
– Nem perelem el a sátrat! – tiltakoztam sértetten.
– Ezt nem lehet tudni előre. Jobb,ha tisztázzuk,kinél mi marad a váláskor – biccentett Hipó. – Írd hozzá,hogy igényt tartasz a polifaomra is – diktált tovább Szaszának.
– Nekem nincs is polifaomom – csodálkoztam.
– Épp ezért kellhet Szaszáé – közölte Abdul.
– Milyenek vagytok! – biggyesztettem le a számat.
239. oldal
A kérdés: Mutatott a tévé egy koncertet. Durvának tűnik, nem?
Amit feleltem: Ááá, a média mindig túloz. Csak a rajongók ugrabugrálnak, semmi komoly.
Valójában: Napsit combon rúgták, Boldinak lerepült a fél cipője, azóta sem találja, ezerrel megy a pogó, leestem Szasza nyakából, Abdult valaki megégette egy cigivel, a sebet Hipó kente be égési sérülésekre hozott kenőccsel, a biztonságiak a nagy melegben tucatszám emelik ki az első sorokban kitikkadt, vizes hajú és pólójú, félájult embereket…
130. oldal (Ciceró, 2013)
– Agybaaaj – hőbörgött Napsi.
– Menjünk már valamerre. Unatkozom – hisztizett Abdul is.
– Frizbizzünk – jutott Hipó eszébe a nagyszerű ötlet.
– Nincs frizbink – bámultam a sátor ponyváját,amit időnként megütöttem,hogy az összegyűlt esővíz okozta mélyedés eltűnjön.
– Nem jó,esik az eső – gondolkozott Boldi.
– Mondom,hogy nincs frizbink – ismételtem a szememet dörzsölgetve.
– Frizbizni lehet frizbi nélkül is,viszont ESIK! – magyarázta Boldi,mire felültem, és kérdőn néztem a szemközti sátorba.
– Mégis,hogy frizbizel frizbi nélkül? – pislogtam unottan,és úgy ítéltem meg,ennél már nincs lejjebb.
409. oldal
162-163. oldal
– Miért nem vesztek észre hús-vér, valóságos embert is?
– Mert a valóságos ember olyan, mint te – válaszoltam reflexből.
– Elragadó, szép mosolyú, selymes hajú, egzotikus? – jellemezte magát az egészségesnél kissé nagyobb önbizalommal.
– Nem. Egy bunkó, hűtlen, és semmi más nem érdekli, csak hogy villoghasson a haverjai előtt valami dögös lánnyal – lomboztam le.
– Hé! Te ilyennek látsz engem?
– Nem. Ilyen vagy – röhögtem fel.
– Ez fájt!
– Dehogy fáj! Abdul. Ez a igazság. Csodálatos haver vagy, de amikor a volt barátnőidet vigasztalom, sajnos nekik kell igazat adjak.
– Mondtam, hogy ne vigasztald őket – legyintett.
– Mondtam, hogy ne irányítsd hozzám őket! – feleltem kapásból, mire mindkettőnkből kitört a nevetés […]
42-43. oldal (Ciceró, 2013)