Abby Abernathy személy
Idézetek
– Ha egy méternél közelebb merészkedsz a függönyhöz, kinyomom a szemed, míg alszol.
48. oldal
– Veszedelmes dolog valakibe ennyire kapaszkodni. Megpróbálod megmenteni, ő pedig reménykedik, hogy sikerrel jársz. Ketten együtt kész sorscsapás vagytok.
Felmosolyogtam a mennyezetre. – Nem számít, hogy mi és miért van így. Amikor minden rendben Kara…akkor gyönyörű
Égnek emelte a szemét. – Reménytelen eset vagy.
246. oldal
Ha belépett egy szobába, pusztán a rezzenetlen tekintetével meghátrálásra tudott kényszeríteni egy nála tagbaszakadtabb férfit, mert hitt benne, hogy senki sem érhet fel hozzá, hogy legyőzhetetlen, bármi és bárki akarja is térdre kényszeríteni.
Semmitől sem félt. Amíg engem meg nem ismert.
277. oldal
A mellkasomban dörömbölt a szívem. Rózsaszín kasmírkardigánomban és a gyöngyfülbevalóval úgy lógtam ki a sorból, mint egy elsőáldozó a kuplerájban. Megígértem Americának, hogy bármibe futunk is bele, kezelni tudom a helyzetet, de itt, a helyszínen elfogott a vágy, hogy két kézzel csimpaszkodjak bele fogpiszkáló vékonyságú karjába. America sosem sodorna veszélybe, de egy alagsorban ötvenegynéhány részeg, vérszomjas és pénzéhes egyetemistával összezárva nem éppen azt a meggyőződést erősítette bennem, hogy sértetlenül ússzuk meg a kalandot.
– Nem próbállak megdönteni. Csak szeretnék veled lógni.
– Megdönteni? Hogy sikerült egy lányt is beimádkoznod az ágyadba ezzel a szöveggel?
18. oldal
– Nem mosolyogtam – tiltakoztam. – Ide jön. Menj ki elé, és mondd meg, hogy már lefeküdtem.
– Mosolyogtál, és szó sem lehet róla… Menj, és mondd meg neki te.
– Tudod, Mare, hogy én menjek ki, és mondjam meg, hogy már ágyban vagyok, valahogy nem fog bejönni!