A névtelen ezredes személy

– …És, Ecker!
– Igen, uram?
– Nehogy aztán lelője nekem Darxley-t vagy ilyesmi! Felfogta egyáltalán, mi a dolga?
– Igen, uram! Csak megfigyelni megyek!

– Ezt az ezredes küldi! És azt üzeni, hogy nem kekeckedünk az FBI-jal! Vegyék úgy, hogy mind le vannak tartóztatva!
Felvette a sporttáskáját a busz lépcsője mellől és sántikálva visszaszállt a buszra.
– Mehetünk – adta vissza a kulcsot a vezetőnek.
– És a gyanúsított? Azt nem hozza magával? Azt mondta, letartóztatja!
– Sajnos tévedtem! Mégsem volt köztük.

És, Ecker!
– Igen, uram?
– Valami kemény legényt küldjön utána.
– Gondolja, hogy ellenáll majd, uram?
– Kinek, maga marha?! Csak megfigyelni megy utána az ügynökünk!

– Hogy miben hiszek? – kérdezett vissza Jim bátortalanul. – Nem is tudom, hogy mondjam, ezredes úr. Nemrég kezdtem érezni ezt és hinni benne, uram. Ez egyfajta természetfeletti sugallat.

– Akkor legalább azt mondd el, amit tudsz. Azért az eddigieket is értem valamennyire.
– Rendben. A harmadik darabja a léleknek a névtelen ember. Senki sem tudja a nevét. Még ő maga sem.