A lény/Ő személy

Guillermo del Toro – Daniel Kraus: A víz érintése
!

A lény filmes kinézete (profil nézet)

!

A lény/Ő a filmben

!

A lény filmes kinézete (egész alakos nézet)


Idézetek

Sylvanas_Windrunner>!

Hoffstetler egyik kezét az asztalra tette, a másikkal pedig eltakarta az arcát.
– Nem akart ártani senkinek – zokogta. – Évszázadokig nem ártott senkinek. Mi tettük ezt vele. Mi rángattuk ide. Mi kínoztuk meg. Mi lesz a következő, Leo? Melyik fajt fogjuk legközelebb kiirtani? Magunkat? Remélem, igen. Megérdemeljük.

205. oldal

Kapcsolódó szócikkek: A lény/Ő · Hoffstetler
Tóth_Orsolya_3 P>!

De mikor szűnik meg egy rendellenesség rendellenességnek lenni, és hogyan lesz belőle megszokott dolog? Mi van, ha te és én nem a fajunk utolsó példányai vagyunk, hanem az elsők? Az elsők a jobb lények közül egy jobb világban…
Reménykedhetünk benne, nem? Mármint hogy nem a múlt, hanem a jövő teremtményei vagyunk.

275. oldal

Kapcsolódó szócikkek: A lény/Ő · Giles Gunderson
Tóth_Orsolya_3 P>!

– Butaság, de én is úgy érzem, mintha kiragadtak volna onnan, ahová tartozom. Vagy talán túl korán születtem. Amit gyerekként éreztem… akkoriban túl fiatal voltam ahhoz, hogy bármit kezdjek vele. Most pedig, amikor már értem… nos, öreg vagyok. Nézz csak rám. Erre a testre, amelybe be vagyok szorulva. Az én időm a végéhez közeledik, közben meg úgy érzem, mintha soha el sem jött volna.

274. oldal

Kapcsolódó szócikkek: A lény/Ő · Giles Gunderson
Dilaida P>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Zelda Elisa válla fölött ránézett a rakás nedves szennyesre. Fehér törülközők, fehér laborköpenyek, fehér lepedők…
És egy aranyló szempár.

252. oldal, Kreatív boncolás

Kapcsolódó szócikkek: A lény/Ő · Elisa Esposito · Zelda D. Fuller
Tóth_Orsolya_3 P>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

… boldogság látni és most már tudja ki ő és ki volt mindig is ő és mi egyek vagyunk…

359. oldal

Kapcsolódó szócikkek: A lény/Ő
Bearthelumberjack>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Még csak nem is olyan, mint egy ember – kötötte az ebet a karóhoz.
[…] Mielőtt Giles megigazíthatta volna kezében a portfóliótartót, hogy kiléphessen a tűzlépcsőre, érezte, hogy két kéz nyomódik a hátába, olyan erősen jelelve négy szót, hogy a kabátján, a pulóverén, az ingén, az izmain, a csontjain keresztül is le tudta olvasni őket, és olyan mélyre hatoltak, hogy frissen szerzett sebként égették a Klein & Saundershez vezető úton, ahol viszketve elkezdtek hegesedni, hogy örök életében olvashassa: MI SEM VAGYUNK OLYANOK.

192. oldal, 16. fejezet (Bluemoon könyvek, 2018)

Kapcsolódó szócikkek: A lény/Ő · Elisa Esposito · Giles Gunderson