A kis herceg személy
Idézetek
– Nézd meg újra a rózsákat. Meg fogod érteni, hogy a tiéd az egyetlen a világon. Aztán gyere vissza elbúcsúzni, s akkor majd ajándékul elárulok neked egy titkot.
A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat.
– Egyáltalán nem vagytok hasonlóak a rózsámhoz – mondta nekik. – Ti még semmik vagytok. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. Ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz – meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon.
70 - 71. oldal
Isten veled – mondta a róka. – Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
– Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
79. oldal 21. fejezet
Az a fontos, hogy egymásból kölcsönösen kihozzuk a jó barátot, a társat. Ahogy Exupéry könyvében a kis herceg megszelídítette a rókát, ugyanúgy nekünk is ki kellene szeretnünk egymásból a jót, a szépet.
238. oldal
Böjte Csaba – Karikó Éva: Ablak a végtelenre 94% Csaba testvér gondolatai Istenről, vallásról, életről, emberről…
| → |
|---|
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
[…] nagyon szeretnék tiszta lelkű és ártatlan lenni, mint a kis herceg, de a helyzet az, hogy én az ő helyében egészen biztosan majd minden bolygón szeretkeztem volna – a királlyal, mert vonz a csillogás, a hiúval, mert imponált volna a nárcizmusa, a részegessel pedig egyszerűen azért, mert én is leültem volna iszogatni, és egy ponton túl már mindegy.
Meg kellett volna éreznem a szeretetét az olcsó kis ravaszkodások mögött. A virágok olyan ellentmondásos teremtmények! Én viszont még túl fiatal voltam ahhoz, hogy az enyémet szeretni tudjam.
37. oldal (Helikon, 2015)
– Merre találom az embereket? – kérdezte végül a kis herceg. – Olyan magányos itt az ember a sivatagban.
– Az emberek között is ugyanilyen magányos – mondta a kígyó.
69. oldal (Helikon, 2015)
A róka elhallgatott, és sokáig némán meredt a kis hercegre.
– Kérlek, szelídíts meg! – mondta.
79. oldal (Helikon, 2015)
A csiga pedig úgy csikorgott, mint egy öreg szélkakas, amikor hosszú alvás után újra feltámad a szél.
– Hallod ezt? – kérdezte a kis herceg. – Felébresztettük a kutat, és most énekel…
90. oldal (Helikon, 2015)
(…) az ő hallgatásától szorult össze a szívem. Mert ő az én rózsám.
83. oldal (Helikon, 2015)
A kis herceg még magának sem merte bevallani, hogy leginkább az itteni ezernégyszáznegyven naplemente miatt sajnálja, hogy nem maradhat ezen az áldott bolygón.
60. oldal (Helikon, 2015)