A Császár személy

Christopher Moore: Mocskos meló
Christopher Moore: Vérszívó démonok
Christopher Moore: Totál szívás
Christopher Moore: Csak egy harapás
Christopher Moore: Lestrapált lelkek

Idézetek

krlany I>!

– Láttam a fickót – suttogta a Császár. – Vámpír.
Tommy úgy hőkölt hátra, mintha leköpték volna. – Egy vámpír virágárus?!
– Hát, ha a vámpír részt el tudod fogadni, a virágárus már könnyen megy, nem gondolod?

34. oldal

Kapcsolódó szócikkek: A Császár · C. Thomas Flood · vámpír
23 hozzászólás
Sozora>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Jó estét, Charlie!
– Nem látott erre egy vörös nőt az előbb, fenség?
– De igen. Váltottam vele néhány szót. Nem hinném, hogy van esélyes nála, Charlie, azt hiszem, már elkelt. És figyelmeztetett, hogy óvakodjak tőled.
– Tőlem? Megmondta azt is, hogy miért?
– Azt mondta, te vagy a Halál.
– Én? – kérdezte Charlie. – Én. – Lélegzete megakadt a torkában, ahogy lepergett előtte a napja. – És ha én vagyok?
– Tudod, fiam – mondta a Császár –, a szebbik nemben nem vagyok szakértő, de ezt az információt tartalékold úgy a harmadik randevú körülre, amikor már megismert egy kicsit!

60. oldal

Kapcsolódó szócikkek: A Császár · Charlie Asher
krlany I>!

A naplemente lilára festette a Transamerica hatalmas, piramis alakú épületét, miközben a Császár csurrantott egy gőzölgő sárgát egy kuka oldalára a sikátorban.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: A Császár · naplemente · Piramis, San Francisco
Leah P>!

– Ah, Lázár – vakargatta alattvalója füle tövét a Császár –, ha pöttöm bajtársunk bátorságának csak a felével bírnánk, lemennénk és megkeresnénk. Mik vagyunk nélküle? Hol a vitézségünk, a merészségünk? Talán tisztességesek és erényesek vagyunk, de bátorság nélkül, hogy kockára tegyük életünket testvérünkért, csupán politikusok vagyunk: a retorika hepciás ringyói.

283. oldal, 25. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: A Császár · Lázár
Luyze P>!

– Ez nem jó.
– Elképesztő tehetséged van megfogalmazni a nyilvánvalót, fiatalember.

41. oldal

Kapcsolódó szócikkek: A Császár · Clint
KingucK P>!

Turistacsalád sietett el mellette, hogy sötétedés előtt a villamos megállójába érjenek a California Streeten, és a Császár üdvözlésképp megemelte nekik a poharát. Az apa, egy kövér kopaszodó férfi Alcatraz-pólóban azt hitte, aprót koldul: – Menjen dolgozni, tata.
Az uralkodó elmosolyodott. – Jó uram, van nekem állásom. San Francisco Császára és Mexikó Védelmezője vagyok.

35. Szobrok

Kapcsolódó szócikkek: A Császár · California Street · Mexikó · San Francisco · turista
KingucK P>!

– Köszönöm az érdeklődésed. Az embereimmel ebben az órában hódítottunk meg egy sózott marhahúst kovászos zsemlén, amely akkora volt, akár egy egészséges csecsemő.
– Burger King? – mosolygott Jody.
– Úgy van. Nem vagyunk rá méltók, a népem mégis ad.
– Ne butáskodjon, hogyne lenne méltó. Mondja, Fenség, látta Williamet?
– A drabális és nemrégiben szőrevesztett macskás Williamet?

14. A jóra használt erő

Ametiszt21>!

Hite szerint egy igazságos és jó szándékú vezető nem használja a félelmet a népe manipulására, és míg nincs bizonyítéka a fenyegetés létezésére, bűnös dolog lenne bármi akcióra felszólítani.
– Néha – mondta Lázárnak, az állhatatos retrievernek – az embernek minden bátorságára szüksége van ahhoz, hogy egyszerűen nyugton maradjon.

233. oldal

Kapcsolódó szócikkek: A Császár · Lázár
KingucK P>!

Hűvös, csendes novemberi nap volt San Franciscóban. Alphonse Rivera, ez az ösztövér, ötvenes, sötét bőrű férfi az antikváriuma pultjánál ült és A halál nagy könyvét lapozgatta. Az ajtó felett megszólalt a régimódi csengő, és amikor Rivera felnézett, San Francisco császára, egy nagydarab, gyapjas viharfelhő rontott be az üzletbe, mögötte hű ebei, Betli és Lázár, akik türelmetlenül ugrándoztak, aztán szétszéledtek a boltban, akár a titkosszolgálat ebügynökei, akik ellenőrzik, nem ólálkodik-e egy ravasz orgyilkos vagy egy húsos pizza a polcok között.

1. HALOTTAK NAPJA

Kapcsolódó szócikkek: A Császár · Alphonse Rivera · Betli · Lázár · november · San Francisco
SzRéka P>!

A nagydarab férfi megbillentette a szemetest, és előbukkant Betli, prüszkölt és a fejét dobálta, jelezve, hogy kész leharapni ember vagy állat seggét, ha az elég ostoba, hogy megharagítsa (és így is tett volna, ha a nevezett haragító térdig ér vagy addig se).

53. oldal, 6. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: A Császár · Betli