a Báró (Lajos) személy
a Báró / Lajos (Csankó Zoltán) – „Tündérlaki lányok” [Győri Nemzeti Színház, 2019.] //// Fotó: Csobay Dániel
a Báró / Lajos (Csankó Zoltán) – „Tündérlaki lányok” [Győri Nemzeti Színház, 2019.] //// Fotó: Csobay Dániel
a Báró / Lajos (Csankó Zoltán) – „Tündérlaki lányok” [Győri Nemzeti Színház, 2019.] //// Fotó: Csobay Dániel
Idézetek
A BÁRÓ. Ki kérte meg? Előbb-utóbb úgyis meg kell tudnom…
SÁRI (habozva). Pázmán… Sándor…
A BÁRÓ. Színész? Festő? Szobrász? Muzsikus?
SÁRI. Költő.
A BÁRÓ. Rettenetes!
SÁRI. Nem szereti a költőket?
A BÁRÓ. Csak a klasszikusokat… akik már régen meghaltak…
SÁRI. Ez még él.
83-84. oldal
A BÁRÓ. Sárika, tudja-e, hogy maga nagyon veszedelmes kislány?
SÁRI. Én, báró úr?
A BÁRÓ. Maga, maga. Ha nem ismerném, ha nem tudnám, hogy becsületes és őszinte…
SÁRI. Az vagyok, báró úr.
A BÁRÓ. Ha nem tudnám (megfenyegeti az ujjával), azt hinném, hogy kacérkodik velem…
SÁRI. Én, báró úr?
A BÁRÓ (utánozza). Én, báró úr? Maga Sári kisasszony. Van sejtése arról, hogy milyen gyönyörű, milyen hamvas, üde… hogy néz az emberre… milyen ártatlanul… és miket mond hozzá! Boldog az, akié lesz…
SÁRI. Nem leszek senkié. Engem senki sem szeret. Pedig ha tudná, mennyi melegség van a szívemben, mennyi gyöngédség… milyen bőkezűen pazarolnám arra, aki hozzám kedves és gyöngéd…
A BÁRÓ. Sárika… vigyázzon, veszedelmes játékot játszik!
SÁRI. Én, báró úr?
A BÁRÓ. Maga, maga… Ami sok, az sok. Az ártatlanságnak is van határa. És hiába vagyok negyvenöt éves…
SÁRI. A báró úr negyvenet sem mutat.
A BÁRÓ. Jó kártyás sohasem árulja el, mennyije van. Az csak a játék végén derül ki.
81-82. oldal
SÁRI. Hát miért ne legyen maga az a boldog?
A BÁRÓ. Sárika! (Megtörli a homlokát.) Hogy hol tanulják? Hol tanulják? Sárika, maga vagy egészen romlott, vagy olyan fantasztikusan ártatlan, hogy…
SÁRI. Báró úr, mondok valamit. Elmúltam tizenhat éves, maga kegyeskedett arra figyelmeztetni, hogy már nagylány vagyok, s azóta komolyan foglalkozom a jövőmmel.
85. oldal
SÁRI. […] Fél tőlem, tehát ajánlom magamat. (Menni akar.)
A BÁRÓ. Most már azért is itt marad. (Idegesen fölugrik.) Nézze meg az ember! Egy ilyen csitri… nem kihoz a sodromból? (Föl-alá járkál, megáll előtte.) Kis ravasz, mit akar tőlem?
SÁRI (hidegen). Semmit. Félreértette szavaimat…
A BÁRÓ (megtörli a homlokát). Ezek a fiatal lányok… hogy hol tanulják? Hol tanulják? (Sári durcásan hátat fordít.) Haragszik?
SÁRI (vállat von, nem felel).
A BÁRÓ. Haragszik! Becsületszavamra, haragszik… Óriási! Még öt perc, és olyan szerelmes leszek magába…
SÁRI (megfordul, boldogan). Igazán?
A BÁRÓ. Örülne neki?
SÁRI. Boldog volnék. Ez legforróbb vágyam.
A BÁRÓ. Sárika! Komolyan mondja?
SÁRI. Esküszöm.
82-83. oldal
A BÁRÓ (mosolyogva). Amióta megtudtam, hogy Sári elmúlt tizenhat éves, egyszerre nagyon megöregedtem…
BORISKA. Vigyázzon! Most nem mentegetőzik, hanem vádol.
A BÁRÓ. Kit?
BORISKA. Engem. Hogy már nem vagyok elég kedves, elég szép, vége a varázsnak, untatom… Udvarias férfi ilyenkor azt hazudja, hogy ő öregedett meg…
A BÁRÓ (nevetve). Ugyan, Boriska, mi jut eszébe!
BORISKA. Ha megcsalnám, rögtön megfiatalodna.
A BÁRÓ (nevetve). Lehet.
30. oldal
A BÁRÓ. (leül) […] Tulajdonképpen hány éves?
SÁRI. Áprilisban múltam tizenhat.
A BÁRÓ. (nevet, összecsapja a kezét). Tizenhat! Borzasztó!
SÁRI. Mit nevet, báró úr?
A BÁRÓ. Magamat… hogy így megöregedtem.
SÁRI. Nem is igaz. A báró úr éppen olyan, mint volt. (Eléje tolja a kis tükröt.) Nézzen csak a tükörbe!
A BÁRÓ (önkéntelenül belenéz). Azt hiszi? Persze, magának már akkor is öreg voltam, amikor először látott… És most sem vagyok öregebb, csak öreg. Ez is elég szomorú. (Félretolja a tükröt.)
SÁRI. Rosszkedvű, báró úr?
A BÁRÓ. Mindig rosszkedvű vagyok, ha vénembert látok, és mindig jókedvű, ha fiatal lányra nézek… (Kis szünet.)
23-24. oldal